|
Csáky Károly: Híres selmecbányai tanárok
,,Magam legkevésbé sem vagyok e művel megelégedve,
mert jól tudom, hogy mennyire hiányos; de hát végre egyszer már csak be
kellett fejeznem, és úgy ahogy van, át kellett adnom a közönségnek, mert
ha azt akartam volna bevárni, hogy szótáram teljes és tökéletes legyen,
akkor örökké kéziratban kellett volna maradnia." - fogalmazza meg Péch
Antal (1822-1895), a XIX. század második felének legjelenősebb bányamérnöke
az alkotó, könyvet író ember örök dillememáját.
Péch Antal idézett mondásához folyamodott Csáky
Károly is, aki Híres selmecbányai tanárok című könyvének bemutatójára érkezett
Sopronba.
Csáky Károly pedagógus, néprajkutató és közíró,
iskolaalapításban szerepet vállaló honismereti kutató. Huszonkét – néprajz,
honismeret, művelődéstörténet tárgyban – könyv szerzője, amelyek között
a Honti arcképcsarnok (Dunaszerdahely 1998) és a Jeles elődeink (2002.)
című kötetekkel trilógiát alkot a selmecbányai tanároknak emléket állító,
amelynek a soproni Széchenyi István Városi Könyvtárban tartott bemutatóján
szép számmal jelentek meg a Nyugat-Magyarországi Egyetem rektorával együtt
annak tanárai és hallgatói is. Az eseményen a kötetet kiadó Lilium Aurum
könyvkiadó igazgatója Hodossy Gyula, valamint Dr. Hála József, a Magyar
Állami Földtani intézet főmunkatársa is jelen voltak, akik a kiadó munkáját,
illetve a szerző munkássságát ismertették.
Százhatvanöt tanárportrét tartalmaz a kötet, a sokszínűségével,
többféle kultúrájával büszkélkedő, iskolái által ismertté vált város jó
nevű tanárai elevenednek meg a könyvben. Selmec, a tudományok bölcsője
hírnevét nem kizárólag a felsőfokú intézménye, hanem az ismereteket magas
szinten megalapozó, évszázadokon át működő evangélikus líceuma és tanítóképzője,
és katolikus gimnáziuma is növelte.
A százhatvanöt tanár emberi vonásait is megrajzoló
portrékból kiderül, hogy választott hivatásuk, a tanítás és a nevelés mellett,
valamennyiükre jellemző volt a tudományos felkészültség, az európai nyelvek
magas fokú ismerete, emberi kvalitásaik, pedagógia-tudományos munkásságuk
a mai kor embere előtt is követendő például szolgálhatnak, abban is, ahogyan
a több nemzetiségük által adódott helyzetben európai szellemiséggel és
természetes józansággal tudták kezelni a nehezebb helyzeteket is, bebizonyítva,
hogy a józan ész, a tudás és az emberi tartás győzedelmeskedik, mert a
legfőbb emberi értékek közé tartoznak.
Archív felvételek az épületekről, amelyekben a legendás
hírű tanárok működtek, fotók, műveik címlapja, síremlékeik is megtalálhatók
a könyvben, amiről a szerző maga írja: ,, Eme kötetem megjelentetésével
sem törekszem a teljességre. Célom az volt, hogy a már kész anyag hasznosítható
legyen az oktatásban: önismeretre, önbecsülésre okítson, a tudományok iránti
érdeklődésre ösztönözzön, segítsen a helytörténeti kutatásokban határokon
innen és túl."
Azért, paradox a helyzet. Egy határontúli, felvidéki alkotó – az iskolatörténetek
majdhogynem fehér foltját képező megközelítéssel – hozza el a harmadik
portrékötetét abba az anyaországba, ahonnan – amint az a bemutatón kibontakozott
szakmai megjegyzésekből is kiderült – gyakran még a kutatásaihoz elengedhetetlenül
szükséges, a közkézen forgó szakkiadványok, könyvek is a legnagyobb nehézségek
árán jutnak el, ha egyáltalán eljutnak.
(Csáky Károly: Híres selmecbányai tanárok, Lilium Aurum, Dunaszerdahely,
2003., 162 Sk)
Tóth Éva
2003. november 17., hétfő 23:46
|
