Eszter az életét köszönheti a véradóknak
Eszter az életét
köszönheti
a véradóknak
A műtétig tizenhatszor
kapott
vért
Kongenitális spherocitozis, a vörösvérsejt
egyfajta
rendellenessége, ami azt jelenti, a vörösvérsejtjek nem a megszokott
lencse,
hanem gömb alakúak, feladatukat nem tudják megfelelőképpen ellátni és
idő
előtt szétesnek.
A nemeskéri Márkus család hét évvel ezelőtt
nagyon
várta Eszter megszületését. Mivel az újszülött a szülést követően
huszonnégy
órán belül besárgult - és ez nem az újszülöttekre jellemző sárgaságra
utalt
-, orvosai arra következtettek, a csecsemő nem teljesen egészséges.
Háromhetes
korában már vért kapott.
Amint azt Ilona asszony, Eszter édesanyja
elmesélte,
nagyon megijedtek, mivel a családban nem fordult elő ilyenfajta
betegség,
s addig nem is hallottak a kórról. Eszter bőre mindig sápadt, sárgás
színű
volt, állandó orvosi kezelésre szorult. Az elmúlt években összesen
közel
háromszáz napot töltött kórházban. Azt tudták, a lép műtéte,
pontosabban annak
eltávolítása nélkül semmit sem változhat a kislány állapota. Tízéves
kor
alatt viszont csak indokolt esetben végezhető el a beavatkozás. Ebben
az
évben Eszter állapota olyan kritikussá vált, hogy kezelőorvosai úgy
döntöttek,
a műtétet haladéktalanul el kell végezni. A felesége révén
Fertőszentmiklóshoz
kötődő dr. Hock András sebész, a pécsi gyermekklinika adjunktusa
végezte
az operációt. A sikeres műtét során eltávolították Eszter lépét. A
lövői
általános iskola - énekesnőnek vagy gyermekorvosnak készülő -
csodálkozó
szemű, bájos első osztályos tanulója azóta jó egészségnek örvend, jól
terhelhető,
játék közben éppen úgy kipirul, mint társai.
Megható része volt a soproni véradónapnak,
amikor
- az időközben Nemeskéren véradószervezővé avanzsált - hálás édesanya
köszönetet
mondott a véradóknak. Jóvoltukból gyermeke az elmúlt évek alatt
összesen
tizenhat alkalommal kapott vért, amely ezúttal valóban az életet
jelentette.
Édesanya és kislánya egy-egy szál virágot nyújtott át dr. Petró Olívia
főorvosnak, dr. Tóth Péternek, a gyermekosztály főorvosának és Antal
Vilmosnénak,
a Vöröskereszt helyi titkárának, akik az elmúlt hét év alatt
mérhetetlenül
sokat tettek azért, hogy a nemeskéri Márkus család tagjai ismét
mosolyoghassanak.
Török
M.
1999. december 07., kedd 00:00
|