Medgyasszay a kultúra frontján

Medgyasszay Lászlót nem kell bemutatni az olvasónak. Közéleti tisztségei az MDF alelnöki posztjától, sajtóreferensi szerepétől a minisztériumi államtitkárságig, az országgyűlési képviselőségig - a lista talán nem is teljes - sorolhatók. De igenis be kell mutatni a megye kultúráért felelős közgyűlési alelnökeként. Civilben - ez szintén közismert róla - állatorvos. Aligha akad valaki, aki megkérdezné, mi köze van a kultúrához egy egyetemet végzett, ledoktorált embernek. Lapunk sem kérdezte Medgyasszay úrtól, ő mégis innen kezdte a vele készült interjút.

- Amikor felállt a közgyűlés, a többi tisztségviselő vállalásában nem szerepelt a kulturális intézmények felügyelete, én viszont szívesen vállaltam. Indoklásul a fiatalságomra térek vissza. Eredetileg irodalomtörténész szerettem volna lenni. A pufajkás időkben önképzőkört szerveztem, verset mondtam és írtam a pápai Türr Gimnáziumban. Később másként alakult az életem, de szerintem minden magyar értelmiségi számára természetes a kultúra szeretete, megbecsülése.

- A közhelyen túl is igaz, hogy a rendszerváltoztatás után nehéz helyzetbe került a kultúra. Aki itt tevékenykedik, az óhatatlanul harcra vállalkozik.

- Amióta közéleti szerepet vállaltam, lehetett az mezőgazdaság, a politika, soha nem riasztott vissza a nehézség. Jó protestáns elv szerint megpróbáltam úgy munkálkodni, ahogy elvárta az Isten, még akkor is, ha a törekvés nem mindig kamatozott eredményekben. Másfél éves alelnökségem óta a pénztelenséggel is meg kell küzdeni, de nem kell megküzdeni a tisztségviselőkkel, a közgyűléssel. Az elnök úrral az élen egyértelmű a kultúra iránti affinitás. A kulturális intézmények fenntartását szabályok határozzák meg. Ezen kívül vannak az önként vállalt feladatok, amelyek rangot adnak. Másfél év óta az eddigiekhez újabbak társultak. Tavaly első ízben megrendeztük az irodalmi hetet, amelynek rendkívül jó volt a visszhangja. Nem az én ötletem volt, hanem a megyében élő irodalmároké. Ám az a fontos, hogy meg tudtuk csinálni. A katalizátori szerepemet vélem fontosnak. A Kultúrával a nyugat kapujában elnevezésű, megyeiből országossá vált kezdeményezés Bozzai Lászlónak, a Sokoró térség művelődésszervezőjének az ötlete, amelyet felkaroltunk. A millenniumi emlékkereszt állítását Magas László, a Kisalföldi Erdőgazdaság Rt. igazgatója javasolta. Mi melléálltunk.

- Mennyire népszerű dolog manapság a kultúrát felkarolni?

- Erre a kérdésre könnyen tudok válaszolni. A helyhatósági választásokat megelőzően politikai kampány helyett kultúrfesztivált rendeztünk, a Sokoró fesztivált. A támogatók döntő többsége ezt igen nagyra értékelte. A fáradozás szavazatokban kamatozott.

- Milyennek ítéli meg Győr-Moson-Sopron megyében a kultúra helyzetét?

- A hagyományok nagyon jók. A folytatás is ígéretes. Csak örülhetünk, hogy számtalan tehetség bontogatja a szárnyait. Megható emlék, ahogy Kolompár Robi, a roma fiú a József Attila-verset mondta, az a ravazdi népdalénekes kislány. A nyúli majorettek közben profikká váltak. Említhetném a dalárdákat, a néptánccsoportokat is. Dicséretet érdemelnek a felkészítő pedagógusok, a népművelők. Újraéleszthetők a hagyományok. A kistérségekre szorítkozó kulturális fesztiválok voltaképpen az amatőr mozgalmat élénkíthetik meg.

- Hogyan lehet megküzdeni a lépten-nyomon felbukkanó pénztelenséggel?

- A támogatás három részből tevődik össze. A központi, vagyis a normatív támogatásból, az önkormányzati részesedésből és harmadszor a szponzori segítségből. A megyei önkormányzat és a települési önkormányzatok lehetőségei közismerten behatároltak. Remélhetőleg az általános gazdasági helyzet javulásával a kultúrára is egyre többet lehet majd költeni.
A mecenatúra sikere is ezen múlik részben. Igen nagy szerepük van a helyi vállalkozóknak a helyi ügyek támogatásában. A szponzorokat meg kell becsülni. Ugyanez vonatkozik minden fillérre. Tarthatatlan, hogy egy kiváló együttes az utazási költség miatt nem tud elmenni jelentős fesztiválra. A szponzorálással kapcsolatban kitaláltunk valamit. A Nemzeti Alapítvány kuratóriumi elnökeként a kuratóriummal sikerült elfogadtatni a Győr-Moson-Sopron megye Ifjúságáért, Kultúrájáért és Oktatásáért alszámla ötletét. Eddig több, mint félmillió forint gyűlt össze. Egy kft. támogatta a hagyományos megyei őszi tárlat megrendezését. A saját alelnöki keretemet is a kultúrára költöttem tavaly. Rengeteg felkarolásra érdemes tehetség, ügy, teljesítmény van. Példaként említem Sopron magas színvonalú kultúráját, vagy a Sopron környéki nemzetiségi kultúra értékeit. A szponzoroknak a jövőben külön rendezvényen szeretnénk megköszönni áldozatvállalásukat.

- Van-e olyan korosztály, amelyik észrevétele szerint kimarad a kultúrálódásból?

- Sajnálatos módon a középkorosztály az, vagyis az aktív réteg, amelyik a létfenntartás gondjaival van elfoglalva. Olyan jelenség is tapasztalható, hogy a szülők nem érdeklődnek a gyerek teljesítménye, szereplése iránt.

Pákovics Miklós