Ilyen a világ
Megjelent Csapó Endre munkáinak II. kötete
Csapó Endre politikai elemzései 1990 óta hellyel-közzel
megjelennek magyarországi kiadványokban is. A KAPU című havi folyóirat rendszeresen
közöl tőle egy-egy cikket, más lapokban alkalmanként jelennek meg írásai.
Korábban ausztráliai olvasóink küldték el írásait levélben rokonoknak,
barátoknak, majd a rendszerváltozás óta a Magyar Élet sok példánya jut
el a Kárpát-medencébe. Az érdeklődés igazolja a törekvést, hogy összegyűjtött
írásai hozzáférhetők legyenek olyan magyarországi olvasóknak is, akik szeretnék
megismerni az előzményeket, miként látták a világ folyását azok, akik nem
cenzúrázott, nem irányított információs közegben éltek, hanem szabadon
hozzájutottak akár elhallgatott, elkendőzött ismeretekhez is. Ilyenekre
Csapó Endre különösen érdeklődő volt, számos alkalommal rámutatott az események
valódi hátterére. Folyamatosan szemmel kísérte a világpolitika mellett
a magyarországi fejleményeket, az emigrációs életet, befogadó hazánk politikai
változásait. Írásain visszaidézhetően figyelemmel kísérhető a kor, amiben
szemlélődött, de az előzmények is. Korábbi kiértékeléseit igazolva
láthatjuk a jelen helyzet alakulásában. Ez indokolja, hogy könyv alakjában
és sorozatban megjelenjen teljes publicisztikai munkássága.
A sorozat címe: Ilyen a világ.
A sorozat első könyvét a délvidéki Logos Grafikai
Műhely állította elő 2002-ben, de csak 2003-ban került forgalomba, gyakorlatilag
a második könyv megjelenése idején, 2003 október végén.
Az Ilyen a világ II. a Püski Kiadó nyomdájában készült.
Mindkét könyv szövegszedési munkáját a Magyar Élet munkatársai végezték
el, teljesen egységes tipográfiával, szem előtt tartva, hogy a nagyon bőséges
anyagból minél több kerüljön bele egy-egy nagy alakú kötetbe. A cikkek
változatlanul, kihagyás vagy hozzáfűzés nélkül azonosak az újságban megjelentekkel.
Az első könyv 320 oldalon 185, a második 320 oldalon 188 önálló írást tartalmaz.
Az első könyvhöz Kiszely Gábor történész írta az
Ajánlás-t, és dr. Varga László emigrációs író és politikus, korábbi és
jelenkori volt országgyűlési képviselő, befolyásos politikus írta az Előszó-t.
A második könyv Előszó-ját Borsi-Kálmán Béla történész,
a magyar-román történelmi kapcsolatok neves kutatója írta,
ajánlásként pedig Bakos István szociológus – a magyar felsőoktatás és kutatásfejlesztés
kiépítésében vezető közalkalmazott, majd éveken át a Magyarok Világszövetsége
főtitkára – könyvismertetője olvasható, ami eredetileg a Kortárs, a Magyar
Írószövetség irodalmi és kritikai havi folyóirata 2003 májusi számában
jelent meg.
Az első könyv megjelenését követően az Új Horizont
kulturális folyóirat 2003. 4. számában Forintos Éva kutató nyelvész (Veszprémi
Egyetem) ismertette Csapó Endre közzétett írásait, amelyet ezúton ajánlunk
olvasóinknak. (Magyar Élet)
Az I. kötetről
,,Magyarok között, magyar nyelven, magyar szándékkal"
Csapó Endre: Ilyen a világ,
Logos Grafikai Műhely, Tóthfalu, 2002.
Bárhol is járunk a világban, magyarokkal mindenhol
találkozhatunk – hangzik a közhelynek számító megállapítás. Az is közismert,
hogy a többszázezres bevándorolt magyarság számos ország gazdasági fejlődéséhez
járult hozzá, kulturális életének színvonalát emelte, általában számarányához
viszonyítva sokkal nagyobb mértékben, mint bármely más emigrációs kisebbség.
Ez a példa nélküli teljesítmény bizonyára elmondható az Ausztráliában élő
magyar kisebbségről is, amelynek egyik vezető képviselője az 1949. novemberében
a szigetkontinensre érkezett Csapó Endre, akinek az Ausztráliai Magyarság
és a Magyar Élet című havi- illetve hetilapban 1961 és 1983 között megjelent
vezércikkeit, összesen 185 írást, a délvidéki Logos Kiadó Ilyen a világ
címmel 2002 nyarán kiadta.
Csapó Endre fiatalkorának 10 évét Veszprémben töltötte;
1941-ig, 20 éves koráig élt a városban. Abban az időben, amikor még dívott
a korzó a Tűztoronytól a ligetig. Itt sétálgatva, barátaival éjszakákat
átbeszélgetve alakult ki benne a nemzeti gondolkodás, és itt álmodott meg
egy olyan Magyarországot, amely ma is csak az emberi képzeletben létezik.
Ausztráliában minden nagyobb városban alakult magyar
emigrációs közösség, újságtörténeti szempontból azonban csak kettő számít:
Sydney és Melbourne. Az egyesületi újságok mellett az ötvenes évek első
felében független vállalkozásban, Sydneyben indult az első hetilap Független
Magyarország néven. Nem volt nagy olvasótábora, de az 1956-57-es bevándorlási
hullámmal rövid időre életre kapott. Melbourne-ben 1957-ben egy újonnan
érkezett üzletember Magyar Élet címmel létesített hetilapot az üzletemberek
hirdetéseire alapozva,de csak azért tudott életben maradni, mert a tulajdonos
nyomdavállalata állította elő. A hatvanas évekre Sydneynek már nincs magyar
hetilapja. 1961-ben Melbourne-ben egy új hetilap alakult Magyar Szó címmel,
csupán két évig élt, majd az egyesületek szövetsége adott ki havilapot,
amelynek anyagi fedezetét az egyesületek biztosították azért, mert rendezvényeik
hirdetéseit közölte. Ez a havilap Ausztráliai Magyarság néven Melbourne-ben
még élt a nyolcvanas években. A melbourne-i példát követték a sydneyi egyesületek
is, azután hogy Sorsunk címen kiadott havilapjuk megszűnt. Azonos néven,
arra számítva, hogy egyszer majd összevonható lesz a két város vállalkozása,
Sydneyben is megindult 1964-ben a helyi Ausztráliai Magyarság. Kiderült
azonban, hogy Sydneyben, ahol messze nem volt olyan kulturális élet, mint
Melbourne-ben, az egyesületek nem tudták életben tartani a lapot. Ezután
Csapó Endre – a sydneyi lap egyesületek által megbízott szerkesztő
– üzleti alapokra helyezte a lapot, új tartalmat adott neki, hirdetésszervezőt
alkalmazott, felemelte az oldalszámot, így hamarosan a vállalkozás eltartotta
magát. Munkadíjat senki sem kapott, maga a szerkesztő is tervezőirodai
munkája mellett, anyagi haszon nélkül végezte a szerkesztési, kiadási feladatokat,
lelkes segítőkkel együtt.
Jelenleg Ausztrália-szerte egységes hetilap van,
amely 1977-ben jött létre a két lap egyesülésével. A Melbourne-i Magyar
Élet című hetilapot megvásárolta egy nyugállományba vonuló magyar üzletember,
Ady János, aki új szellemet vitt a lapba. Az egységes hetilap érdekében
a közös vállalkozásba Csapó Endre bevitte a Sydneyben jól megalapozott
havilap előfizetőit, írói, szervezői munkáját, tulajdonosi, üzlettársi
igények nélkül. Célja egyedül az volt, hogy az ausztráliai magyarságnak
legyen egy olyan hetilapja, amely tükrözi szellemiségét és politikai nézetét.
Cikkeinek gyűjteményében erről Bemutatkozás címmel
a következőképpen ír: ,,Feladataink szétágazóak: azonkívül, hogy olvasnivalót
adunk, itteni életünk tükre kell, hogy legyünk. Bármily jelentéktelennek
is látszik valamely törekvés magyarok között, magyar nyelven, magyar szándékkal:
az újság feladata arról hírt adni. Tükre, számontartója akarunk lenni itteni
életünknek."
Négy év múlva új tulajdonosa lett a Magyar Életnek
Márffy Attila személyében, aki már a régi tulajdonosnál is a lap munkatársa
volt. A lap 1977-ben 14, majd hamarosan 24 oldalas lett, csak 1998-ban
csökkentették le 20 oldalasra, anyagi okok miatt. A legmagasabb elért példányszám
3800 volt. Ez a szám ilyen szórás mellett, ilyen kis létszámú közösségben
igen figyelemreméltó, hiszen megközelítően tízezer olvasót jelent. A folyóirat
olvasótáborát alapvetően az a közösség teszi ki, amely még Magyarországon
született, ott is nevelkedett, és van igénye magyar nyelvű sajtótermékre.
(Csapó Endrével folytatott magánbeszélgetés.) 1997-ben a Bethlen Gábor
Alapítvány Márton Áron díjjal tüntette ki a Magyar Élet szerkesztőségét
a magyarság ügyét negyven éven át szolgáló tevékenységéért.
Noha a lap bevallottan az ausztráliai magyarság
életéről kíván írni, Csapó Endre vezércikkeiben mindvégig különös hangsúlyt
fektet a magyarországi, az európai, továbbá a nagyvilágban zajló politikai
folyamatok elemzésére, azok kiváltó okaira, illetve következményeire. A
címet követően minden írásnál található egy – a szövegből kiemelt – mottó,
amellyel a szerző a hír lényegére vagy annak ellentmondásosságára hívja
fel a figyelmet. (Pl. Meddig marad a munkáskormány?: “A következő években
kioktatják Ausztrália népét, hogy a vörös ördög nem is olyan vörös és nem
is olyan ördög. Második energiaválság: ,,Magasabb alapárnak magasabb
a profitja".
A Budapest ostroma című írásban a második világháború
történetéről olvashatunk magyar hadműveleti szempontból. A történész megállapítja,
hogy ebben a vonatkozásban három dolog volt döntő jelentőségű. Az első,
a negyedmilliós második magyar hadsereg, amely, mint ismeretes, szinte
teljesen megsemmisült. A második lényeges esemény a Farkas Ferenc nevéhez
fűződő Tatárhágó védelme néven ismertté vált védelmi harc, a harmadik pedig
Budapest ostroma. A Nixontól Rockefellerig című írás Nixon elnök lemondásának
körülményeit illetve hátterét járja körül korabeli dokumentumok felhasználásával.
Mindszenty Józsefnek a Szent István Bazilikában
1945. október14-én elhangzott beszédéből idéz a szerző mottóként a Szent
Istvántól Mindszentyig című cikkéhez, amelyben Szent István napjára, augusztus
20-ra emlékezik. Leszögezi, hogy a magyar nép lelkileg sosem szakított
a keresztény életformával, de ahogy a kereszténység felvétele előtt is
életképes volt, a kereszténységtől elválasztott életében is meg kell maradnia.
Az 1979. februárjában és márciusában megjelent vezércikkek ismét világpolitikai
történésekkel foglalkoznak, az Iránban folyó eseményeket tárgyalják. Csapó
rámutat, hogy az ami Iránban történik nem elszigetelt jelenség, nem helyi
történet, és nem napipolitika következménye. A szálak mélyen a történelemben
gyökereznek, és nem is annyira az ország történelmében, sokkal inkább az
események főszereplőinek, Amerikának és Oroszországnak az egymáshoz való
viszonyában.(Pl. Barátság és olaj; Egy olajdinasztia; Olajkartell és világháború;
Olaj-világháború; Iráni demokrácia.)
A vezércikkek gyűjteményét Üzlet Kínával címmel
egy ausztráliai belpolitikai eseményre utaló dolgozat zárja. A Kínai Köztársaság
miniszterelnökének ausztráliai látogatása, illetve fogadtatása ürügyén
arról értekezik a főszerkesztő, hogy milyen változások várhatók a két ország
viszonyában.
A kötethez Kiszely Gábor írt ajánló sorokat, amelyben
hangsúlyozza, hogy Csapó Endre ,,mindvégig tárgyszerűen, az összefüggéseket
szemügyre véve és feltárva világít rá a kommunista diktatúra embertelenségére
s az áldozatok sorsára, amelyet magáénak érez és vall – több ezer mérföld
távolságból is."
Dr. Varga László előszavában azért tartja figyelemre
méltó kezdeményezésnek a kiadványt, mert ,,az írások megjelenésük idején
helytálló tájékoztatásul szolgáltak, ma már a politikai történelem kutatói,
továbbá a külügyi szolgálatban állók részére adnak értékes anyagot és eligazítást."
A recenzens személye okán nyelvészeti, pontosabban
kontaktlingvisztikai szempontból is essék néhány szó a munkáról. Mindenekelőtt
idézzük Kontra Miklós szavait: ,,A magyar nyelvészet egyik hatalmas
adóssága, hogy Trianon nyelvi következményeit soha végig nem gondolták
nyelvészeink, nemhogy empirikus vizsgálatokat végeztek volna a határokon
túl." (Kontra: Közérdekű nyelvészet, Osiris, 1999: 59-60). A Nyelvtudományi
Intézet Élőnyelvi Osztályán az 1990-es évek közepén intenzívebbé vált a
Kárpát-medencében élő magyar kisebbségek nyelvkörnyezettani és nyelvhasználati
kutatása, amely a határon túli magyar nyelvváltozatok empirikusan megalapozott
szociolingviszikai leírását célozta meg. Végeztek kutatásokat Amerikában,
de a vizsgálatok az ausztráliai magyar nyelvre nem terjedtek ki. Noha ismert
a tény, hogy a hozzávetőleg 18 millió lakosból álló kontinens-államban,
Ausztráliában 1829 – az első magyar születésű elítélt megérkezése
– óta, ha kevesen is, de mindig éltek magyarok. Az ausztráliai magyar nyelv
vizsgálata kitűnő kutatási esélyeket és lehetőségeket rejt.
A Magyar Élet c. folyóirat korpuszul szolgálhat
egy magyar közösség egyik írott nyelvváltozatának nyelvi elemzéséhez, amelynek
segítségével fő jellemvonásai leírhatók és összevethetők az anyaországi
sztenderd magyarral.
Összegzésképpen elmondható, hogy Csapó Endre írásai
széles körben tarthatnak számot érdeklődésre, mert – ismét Kiszely Gábor
szavait idézve – a főszerkesztő tudja, hogy ,,az európai civilizációs
értékrendben gyökerező kritikus és egyben önkritikus polgári öntudat a
hordozója és biztosítéka a magyar szellemiségnek a föld bármely pontján".
A kötet címe – Ilyen a világ – arra hívja fel a
figyelmet, hogy noha a ,,hivatalos" politikai irodalom, illetve a sajtó
tájékoztat a nagyvilágban folyó eseményekről, ezek az információk félrevezetik
az olvasót, a világ hírszolgálata torzít, elken vagy meghamisít adatokat,
tényeket. Csapó Endre újságcikkeiben a dolgok mélyére tekint, keresi az
ismeretlen összefüggéseket, feltárja az események hátterében meghúzódó,
szándékosan titokban tartott dolgokat. Merészen – manapság talán politikailag
inkorrektnek takintett módon – a médiában megjelent hírek mögé néz. Írásait
mindvégig a tárgyilagosságra való törekvés jellemzi, kíméletlenül mutat
rá a világ bűneire, hibáira, esetenként az ezekből kivezető utat is jelezve.
Könyörtelen elemzéseit, évtizedekkel ezelőtti megállapításait, kiértékeléseit
a jelenlegi helyzet megdöbbentő módon igazolja.
Forintos Éva
A két könyv – Ilyen a világ I. könyv és Ilyen a világ II. könyv – Budapesten
kapható a Püski Könyvesházban, valamint megrendelhető bármely könyvüzletben.
Ára kötetenként nagyon kedvezményesen 2000 forint.
2003. november 27., csütörtök 13:56
|