Sopron új arca - egy budapesti szemével
    November 28-án nyitotta meg kapuit Sopron belvárosában az első alkalommal megrendezett – koncertekkel, futóversennyel, adventi naptárnyitogatással és harangjátékkal – színesített Karácsonyi Vásár és Fesztivál, amely december 23-ig várja az érdeklődőket.
    Szerencsés napot választottam ki arra, hogy körülnézzek a Fő téren, valamint a Kolostor és Templom utcában zajló vásáron. Szombaton ugyanis délután kettőre borárverést hirdettek meg, amelyen a soproni borvidék nyolc pincészetének, más-más fajta borai kerültek kalapács alá. A Fő tér felé igyekezve már a Templom utcában megcsapta az orrom a forralt bor jellegzetesen fűszeres illata, amelynek intenzitása a Fő tér felé közeledve egyre csak nőtt. Végigrohanva a Kolostor utcán, nehogy lekéssem az árverésre szánt borok szemléjét, egy pillantást vetettem a standját ott felállító régiségárus portékáira, és a mindenféle apró, karácsonyi ajándéknak tökéletes csecsebecsékre.
    Mivel a város karácsonyfája -  napal mintha híján lenne a díszeknek – elfoglalta a helyét ezért a városháza elé felállított színpadon azonban nyoma sem volt az elárverezésre szánt nedűknek. Kicsit letörten és információ hiányában – ugyanis az információs stand csak háromkor nyitott ki – úgy döntöttem körbejárom a Szentháromság szobor köré berendezkedett vásárt. A Kecske templom előtt csupa étvágygerjesztő étel csalogatta az ebédtől még el nem telített néhány látogatót. Elcsábulva pár szem pogácsa mellett döntöttem, de választhattam volna halászlevet, vagy a népszerű hurkát kolbásszal, avagy a helyben felállított mobil kemencében sütött lángosok valamelyikét. A pogácsák után éreztem, nem úszhatom meg a forralt bort, ráadásul ha sokáig kell kinn állnom, a tavaszi idő is zordan érinthet. A kékfrankosból - választhattam volna Zweigeltet is – forralt, finoman fűszerezett, kevés vízzel megvadított ital jó választás volt. Figyelni kell, ugyanis a nem mindegyik placcon adnak arra, hogy ne egy agyoncukrozott, vízzel agyonhígított löttyöt kapjon a kedves vendég, mindezt egy unpraktikus, hőre igencsak gyorsan lágyuló műanyagpohárban szervírozva.
    Megjegyzendő, hogy mind a forraltbor, mind a harapnivalók ára a vásár epicentruma felé közeledve alig észrevehetően de felfelé kúszik.
    A szervezők gondoltak a fiatalabb korosztályra is, hiszen a gyerekeket játszóház várja a Városháza átdizájnolt alagsorában, ahol Egresits Anita vezetése mellett kerámiákat készíthettek, míg Préts Anita segítségével a kosárfonás művészetével ismerkedhettek meg. Mindeközben nosztalgia „vonatok” indulnak körbe a kivilágított belvárosban, megmutatva a soproniaknak Sopron új arcát. A „kisvasút” már az első nap 230 utast szállított.
    Már a harmadik forralt boromban kezdtem bele, mire a nagy készülődés és az egyre csak duzzadó számú érdeklődő nagy örömére felkonferálták az est programját. Az estét a balfi művészeti csoportok „Közel a karácsony” című bemutatója kezdte, majd a Juventus Koncert Fúvózenekar karácsonyi térzenéje teljesítette ki, hogy egy hangulatos toronyzenével záruljon a szombati nap.
    Az információhiány viszont arra sarkallt, hogy a főszervező, Kiss István keresésére induljak. Az információtól a megyeháza dísztermébe irányítottak, ahol finom borok kíséretében beszélgettem Kiss úrral. Voltak eddig próbálkozások hasonlóra, de nem jöttek be, főleg a tavalyi vásár volt nagyon rossz – mutatja be a nem éppen rózsás az előzményeket egy villamossági vállalkozás vezetőjeként is ismert főszervező. Majd hozzátette, pont az előbb említett negatív tapasztalatok miatt döntöttek úgy a lányával, hogy a világban sok helyütt hagyománnyá vált vásárt Sopronban is megtelepítik.
    Ebben volt segítségükre a városvezetés, amely nem engedte, hogy külsős rendezze meg a hagyományteremtő szándékkal megszervezett vásárt. Négy évre szerződtünk a várossal – sejteti a jövőt, az iparkamara alelnökeként is fungáló  Kiss István, aki kérdésemre elmondta, jó pár vállalkozó azért nem vállalta, hogy kijöjjön a Fő térre, mert attól félt, nem lesz elegendő látogató. Erre már a nyitóeste rácáfolt, amikor ezer ember várt, hogy kigyúljanak az ünnepi fények.
  A szervezésben nagy segítséget jelentett a Tourinform Iroda, amely az országban levő 140 irodájában népszerűsíti az első alkalommal megrendezett soproni karácsonyi vásárt – zárja beszélgetésünket Kiss István.
    A finom boroktól kellemesen feltöltődve, még meghallgattam a rendkívül hangulatos toronyzenét, majd hazafelé bandukolva arra jutottam, nem bánnám, ha jövőre már nem csak a belváros kapna ünnepi ruhát.

Borárverés adventi hangulatban
Minden együtt volt a jó hangulathoz: fényárban úszik Sopron Fő tere, sok-sok ember, kicsik és nagyok, a forralt bor és a karácsonyi puncs illata pedig  meg-adja – divatos, jelen esetben kissé képzavaros kifejezéssel élve – az adventi fílinget…
Borárverés. Először szerény és visszafogott licitek a kiváló soproni borokra, majd egyre élénkebb az érdeklődés, amiben nagy szerepe van Molnár Tibornak, a Soproni Borvidék Hegyközségi Tanács elnökének, aki a színpadról nem csak arról informálja a nagyérdeműt, hogy ki a termelő és mit kell tudnunk róla, ha-nem beavat mindnyájunkat a borászat, a borok világának apró, de egyáltalán nem elhanyagolható rejtelmeibe is.
Az utolsó, a kilencedik palack nedű pedig igazi csemege: a 2002-es évjáratú Ze-nit valódi borkülönlegesség, éppen a Vincellér Ház Pincészetéből, amelynek egyik tulajdonosa Molnár Tibor – így aztán első kézből dicsérheti (joggal!) pincéje egyik büszkeségét, mely végül is jóval a kikiáltási ár fölött, 6000 forintért találta gazdára.
Miközben a díszbe öltözött Tűztoronyból már szólt a toronyzene, Kiss István a Karácsonyi Vásár főszervezője el is készíthette a leltárt: a borárverésből 20.000 forint gyűlt össze, melyet a Soproni Erzsébet kórháznak ajánlottak fel az esemény rendezői, akárcsak a december 19-én este a Teátrum étteremben megrendezésre kerülő, az ország legjobb borait felvonultató exkluzív borárverés bevételét.

Meglepetés: a fény- és harangjátékal kísért adventi naptár

Vasárnap a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban a fiatalokat Zenede, gyermekszínház várta, a délutáni vásározók által is benépesített, megpezsdülő Fő téri életet az egymást váltó zenekarok, együttesek zenéje tette hangulatossá.
A Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban tartott  Vasárnapi Muzsika jótékonysági hangversenye ezúttal a szervezők szándéka szerint szintén az adventi rendezvénysorozathoz adódott.
Este a volt Vármegyeháza homlokzatán az adventi naptár – fény- és harangjátékkal kísért –  látványos felavatása és felnyitása is megtörtént, amelyet a szervező Kiss István ajánlott a Fő téren összegyűlteknek.
 
 

(S. D.- P.T.-T.É.)