CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 23., kedd, Bel napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Közélet  

,,Az elmúlt évtizedek magyar mártírjai és hitvallói, köztük Antall József is, szerették volna feléleszteni népünkben a hitnek és az új reménynek a tüzét.'

Antall Józsefre emlékeztek

    Kivételes és sorsfordító éveknek kivételes formátumú egyénisége volt Antall József, néhai miniszterelök - hangzott el a tegnapi, a Hűségzászlónál tartott megemlékezésen, ahol halálának tizedik évfordulóján soproniak égő mécsesekkel adóztak a politikus emlékének. Horváth Imre városplébános imáját követően Antall József alakját Szokolay Sándor zeneszerző visszaemlékezése idézte fel, beszédet mondott Szabó Miklós, az MDF megyei elnöke. Für Lajos, az Antall-kormány minisztere levélben köszöntötte az MDF megyei szervezete és a Fidesz Kulturális tagozata kezdeményezésére létrejött rendezvényt.

,,Az elmúlt évtizedek magyar  mártírjai  és hitvallói, köztük Antall József  is, szerették volna feléleszteni  népünkben a hitnek és az  új reménynek  a tüzét.
A keresztény Magyarország  „álma”  10 év után is még  komoly feladat  előttünk.
A  kereszténység Európa lelke. Lélek nélkül a test halott. Magyar gyökereink is a kereszténységből szívják életadó táplálékukat még napjainkban is." - mondta imájában Sopron városplébánosa.
,,Antall József miniszterelnök  halálának tizedik évfordulóján  nem kerülhetjük meg a kérdést, hogyan   vélekedne Ő jelen állapotunkról,  van-e  üzenete  számunkra? Nem lehet kétséges, hogy van." - emléeztetett Antall József utolsó napjainak történéseire Szokolay Sándor, zeneszerző, személyes hangú visszaemlékezésében, aki szerint utolsó találkozásaival is üzent Antall ,,És  üzent  írásaiban , politikai magatartásával emberségével, egész szomorúan   rövid,   mégis   teljes     életével. Nekünk   m e g é r n é,  Ő   m e g é r d e m e l n é ,  hogy    j o b b a n   f i g y e l j ü n k     rá ! Fogadjuk meg mi is legalább „utólag”  ü z e n e t é t !" - intézte szavait az megemlékezés résztvevőihez a Kossuth-díjas zeneköltő.

A Hűségzászló méltó hely Antall József néhai miniszterelnökre való emlékezésnek, mert ő is a hűség embere volt. Hűséges volt hitében, hűséges volt magyar népéhez és az európai eszméhez - hangsúlyozta beszédében Szabó Miklós elnök.

,,Egy évtized már történelmi idő. És ez a történelmi idő kellő távlatot nyújt ahhoz, hogy a közülünk tíz éve eltávozott politikus szerepe, egyénisége megítélhető legyen. Hogy jellegzetes vonásai karakteresen kirajzolódjanak előttünk, az ítélkező utókor előtt. Éppen ezért ma már pontosan látható, hogy akire ma itt emlékezünk, az a kivételes és sorsfordító éveknek kivételes formátumú egyénisége volt. Aki jól és hitelesen szolgálta azt, amit az idő akkor rá és munkatársaira bízott.
    Személyisége így hát a történelem fölé magasodik, s a magyar mítoszvilág egyik alakjává nemesül. Miért? Azért, mert rászolgált, mert kiérdemelte.
Azért, mert kivételes közéleti szerepében egyszerre volt keresztyén, európai és magyar. S aki ezeket a létfontosságú alapértékeket harmonikusan tudta ötvözni magában, munkásságában, a közjót szolgáló tetteiben, az kiváltképpen méltóvá lett ahhoz, hogy halálának évtizedes fordulóján fejet hajtsunk emberi és államférfiúi nagysága előtt. Itt Sopronban, és mindenütt, ahol magyarok élnek a Kárpát-medencében.
A hűség városában ez a hűség kétszeresen kötelez bennünket!
Lélekben magam is ott vagyok. A főhajtás pillanataiban együtt érzek, emlékezek mindnyájukkal- üzente az esemény alkalmával írott levelében Für Lajos.
    A Hűségzászló talapzatánál a mécsesek elhelyézét megelőzően Antall Józsefre emlékezve hangzott el Kosztolányi Dezső: Marcus Aurelius című verse.
 
Kosztolányi: Marcus Aurelius

Sárgán hever itt a középkori Róma, 
de lángol az alkony, 
mint véres oroszlán,
s te fönn lovagolsz még
a Capitolium ősi tetőjén, 
Marcus Aurelius.

Bronzfejü cézár, 
aranyszakállú, 
vak ragyogású szoborszemeiddel 
őrködve vigyázol,
s én állok előtted.

Császári felség, 
emberi nagyság, 
roppantpogányság 
örök igaza,
bamba tömegből visszahúzódó, 
trón magasában egyedül élő, 
koldus imperátor.

Nem kancsal apostol,
nem zagyva keletnek elmebetegje, 
fönséges írótárs,
együtt a szív és fő,
fájdalom és bölcs messzetekintés, 
elhagyott e sanyarú földön, .
az, aki él és az, aki fél és
látja a törvényt, reszketve, de higgadt 
lépttel megy a sírhoz, az értelem égő 
lámpája kezében,
megvetve, mi barbár 
mindazt, mi hazugság.

Semmi, ami barbár 
nem kell soha nékem, semmi, ami bárgyú. 
Nem kellenek ők se, kik titkon az éggel 
rádión beszélnek, a jósok, a boncok,
a ferde vajákos, ki cifra regéknek 
gőzébe botorkál, csürhe-silányok,
kik csalva, csalatva egy jelre lehullnak,
s úgy fintorog arcuk, 
mint a bolondé.

Csak a bátor, büszke, az kell nekem, ő kell, 
őt szeretem, ki érzi a földet, 
tapintja merészen a görcsös, a szörnyű 
Medúza-valóság kő-iszonyatját 
S szóI: "ez van", "ez nincsen"
"ez itt az igazság", "ez itt a hamisság", 
s végül odadobja férgeknek a testét.

Hős kell nekem, ő, ki
déli verőben nézi a rémet, 
hull könnye a fényben
és koszorúja izzó szomorúság.

Messze vagyok már, messze röpültem, 
messze az olcsó, híg dudaszótól,
dél és nyugat között csapong az én lelkem, 
mindig szabadabban.
Álarcomat itten elvetem, aztán 
újra felöltöm,
s járok mosolyogva, 
tanulva a tűrést,
a hosszu alázat gőgös erényét, 
szenvedve a mocskot, rejtve riadtan 
rongyokra szakított, császári palástom.

Hadd emelem föl, 
hadd emelem hát tiszta, hitetlen, 
kétkedve cikázó, emberi pára- 
lelkem tefeléd most, 
ki jöttem a pannón 
halmok alól, s élek a barna Dunának, 
a szőke Tiszának partjai közt. Jaj, 
hadd emelem föl mégegyszer a szívem 
testvéri szivedhez, 
Marcus Aurelius.

Róma 1929


 



2003. december 09., kedd 16:06


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület