Hűség Napja 2003.

Az 1921. évi soproni és Sopron környéki népszavazás 82.évfordulójára való emlékezés vasárnap a Fő téren folytatódott, ahol a soproni önkormányzat, a népszavazásban résztvevő községek polgármesterei, országgyűlési képviselők, koszorút helyeztek el a Civitas Fidelissima jelképén a Hűségkapun, majd a Thurner-szobornál

Ünnepi beszédet Walter Dezső, Sopron Megyei Jogú Város polgármestere mondott.
 

Tisztelt Ünneplő Egybegyűltek, Tisztelt Soproni Polgárok! Sopron legnagyobb ünnepén, Sopron Napján, és a város legkiválóbb polgármesterének, Sopronyi-Thurner Mihálynak a népszavazás polgármesterének 125. születési évfordulóján köszöntöm Önöket. Mindig felemelő érzés itt a város Fő terén szólni. Szólni a magyar történelem, Sopron történelmének egyedülálló eseményeiről a 1921. évi népszavazásról. A soproni népszavazás sorsdöntő és hosszú távon ható eseménye volt a huszadik századi magyar történelemnek, de főleg Sopron város polgárainak. A város lakóinak ezen a népszavazáson kellett dönteni Magyarországhoz vagy Ausztriához akarnak-e tartozni. Sopron és a környező nyolc falu, Brennbergbánya, Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk, Sopronbánfalva döntött. A kétnyelvű, kétnemzetiségű települések lakói a magyar haza mellett tették le a voksukat. Ezt a döntést, választást, hűséget, s vele együtt a magyar nemzetet ünnepli Sopron december 14-én. A népszavazás emlékére viselhetjük a számunkra oly kedves elnevezést a „Civitas Fidelissima", a leghűségesebb város jelzőt is. A kitüntető címre ma is büszkék vagyunk. A választás a város identitásának egyik talpköve maradt azóta is, amelyet méltóan szimbolizál Soltra E. Tamás gyönyörű kútja. A 82 évvel ezelőtti esemény felidézésekor szólni kell arról a soproniról, aki a város első embereként a népszavazás körüli idők meghatározó, karizmatikus alakja volt. Sopronyi-Thurner Mihály idén 125 éve született. 1918 és 1941. között majd negyed évszázadon át állt városunk élén. Tevékenységével új alapokra helyezte a két háború közti Sopron fejlődését. Ha kellett, tárgyilagos, higgadt szakemberként, ha kellett, lánglelkű szónokként szolgálta városát. Sopronnak ugyanis hamar rá kellett döbbennie arra, ha élni, fejlődni akar a megváltozott körülmények között, új túlélési stratégiát kell kidolgoznia. Az emberek és áruk szabad áramlását határok törték meg. A gazdasági lehetőségek beszűkültek, a város vonzáskörzetének nagyobb fele Ausztriához került. Új utakat kellett keresni, s Sopron Thurner Mihály  vezetésével megtalálta, kiaknázta az adottságaiban rejlő lehetőségeket. Így lett a hazai idegenforgalom egyik központja, a magyar textilipar jeles fellegvár, a kultúra, a tudomány, a művészetek pártolásáról ismert polgár- és iskolaváros. Thurner Mihálynak köszönhetjük a város egyetemét is. A legnehezebb időkben, 1919. tavaszán keményen harcolt azért, hogy Sopronba kerüljön a selmecbányai Akadémia. Ma már tudjuk, ez olyan hosszútávú befektetés volt, amelynek hozadékát gyermekeink, unokáink is élvezik. A Thurner Mihály által megfogalmazott stratégiai célok többsége ma is aktuális. Olyan kitörési pontokat jelölt meg a város számára, amelyek különösen fontosak egy olyan történelmi pillanathoz közeledve, amikor az 1921-ben meghúzott határok újra átjárhatókká válnak. Egy nagy egység, az Európai Unió keretein belül kell megtalálnia helyünket, visszaszerezni és megerősíteni a régióban egykor betöltött pozíciónkat. Tudjuk, nehéz feladat előtt állunk. Sokat kell még  tenni, hogy biztosíthassuk az anyagi és szellemi alapokat, amelyekre építve a város és lakói megtalálhatják a helyüket és boldogulásukat Európában és itthon. Egy élhető és szerethető városért dolgozunk, amely az elődök által lerakott alapokra építve, azokat becsülve tovább viszi a nemes hagyományokat. Hadd köszönjek el Önöktől Thurner Mihály szavaival: „Szívet hoztam... melynek nincs más vágya, minthogy ez a szép város fejlődjék, polgársága gyarapodjék, megerősödjék és boldogul éljen". Kérem Önöket, hogy a megemlékezés és tiszteletünk jeléül helyezzük el koszorúinkat először a Hűségkapun, melyet a Nemzet ajándékozott városunknak, majd Thurner polgármester Úr szobránál.

Az ünneplők a Széchenyi téri Hűségzászlónál folytatták a megemlékezést, ahol Dr. Domonkos Ottó, Sopron város 2003. évi Díszpolgára mondott beszédet.

Domonkos Ottó, Sopron város Díszpolgára

Domonkos Ottó vázolta a soproni népszavazás körülményeit megteremtő történelmi előzményeket. Kiemelte: tanulságos, hogy a harmincháromezres akkori Sopron lakosainak több mint a fele németajkú volt, de mégis 72,75 százalékuk szavazott a magyar haza mellett, amely eredmény hozzájárult ahhoz, hogy december 17-én a megkonduló harangok azt hirdethessék: Sopron magyar maradt!
A szónok kitért arra is, hogy a népszavazás 80. évfordulóján Sopronnak ajándékba adott Hűségkút allegorikus alakjai – az 1277-es és az 1921-es hűség alakjai, valamint az európai rendszerváltó fordulatban való részvételét jelképező – és körfelirata, a kormányrendelethez hasonlóan az egész ország ünnepévé emelte Sopron hűségünnepét. Sopron ünnepének a Hűség Napjának az egész nemzet ünnepévé kell válnia, és ezért Sopronnak is kötelessége tenni - mondta a szónok.
Az ünnepségen, amelyen  Dr. Friedrich András vezényletével közreműködött a Juventus Koncert Fúvószenekar a jelenlévő tisztségviselők, országgyűlési képviselők, pártok és szervezetek képviselői a Sopron Himnusza dallamára elhelyezték koszorúikat a Hűségzászlónál.

A Fenyő Téri Általános Iskola diákjai

Az ágfalvi Váci Mihály Általános Iskola felső tagozatos tánccsoportja

A Testvériség Táncegyüttes

Fotó: Tóth Zsombor, T.SZ.

Kapcsolódó cikkek: 2003 December 13-i ünnepségek, Népszavazás Sopronban 1921.