|
Napokkal a kézben 2.
Előre fizetve
A mai napon kivégeztem az idei évi utolsó befizetendő számlát is. Mivel nem bíztam meg egyetlen bankot sem, hogy helyettem egyenlítse a díjakat - a számlákat magam "szórogatom kifelé", ahogy a határidők követelik. Mindennap ellátogatok a szombathelyi főpostára, hogy megtekintsem a postafiók tartalmát - semmi értelme nem lenne, hogy ha úgyis napi vendég vagyok a postán, ne magam bonyolítsam a befizetéseket.
Most már el lehet tenni a decemberrel együtt az egesz esztendő "termését" is a kis házi archívumba - és ideje előre nézegetni, a 2004-es esztendőre. A mozicsatorna januári díját, illetve a postafiók negyedéves bérleti összegét már egyenlítettem, azaz két holmit előre fizettem - ha így vesszük, már javában benne is járok a jövő évben... Előre befizetések révén nyilván sokan vagyunk hasonlóan.
Mégis inkább az összefoglalások, a mérlegkészítések ideje a következő pár nap - "színesítve", vagy épp súlyosabbnak, terhesebbnek éreztetve velünk az ünnepi készülődés időszakát. Akármennyire is a karácsonyi ajándékvásárlás, a menü összeállítása, a vendégségek egyeztetése, a munkarend tisztázása van a felszínen - tudatunk csendesebb síkján, súrolgatva önbizalmunkat, önértékelésünket, azaz lelkünkön barázdákat hagyva elő-előkerülnek a letelő év eseményei, mialatt egyik helyről a másikra megyünk, míg a tévét nézzük, s figyelmünk elkalandozik, míg a hóesésben gyönyörködve töltünk pár percet.
Talán a február hetedike, az április huszonharmadika, a július tizennegyedike éppen nem rémlik fel kristálytisztán előttünk, de mindannyiunknak voltak az évben saját, privát jeles napjai - akár felemelőek, akár lesújtóak, akár csak elgondolkodtatók, tanulságul emlékünkben megmaradók.
Eltesszük a leveleket is, amiket kaptunk - már amelyiket megtartani fontosnak ítélünk... lezárjuk lassan a 2003-at. Nem lesz még egy pre-év. Pre - előtt, előtti... EU-előtti. Jövő májusban új korszakot kezdünk. 2004-ben tehát két elsejénk lesz, két "kezdésünk". Egy sima, megszokott, szilveszteres évbúcsúztató-évkezdő elseje - és egy munka ünnepes elseje - a májusi.
31+29+31+30 - ennyi nap telik el a jövő évben május elsejéig. Olyan nagyon húzódott ez a mi belépésünk - és még az utolsó pillanatban is arrébb tolja egy szökőnap... Milyen lesz az EU-ban? És vajon hogyan értünk majd szót az "EU"-val? Ahogy a reklám mutatta: némán tátogó halak leszünk, mert nem beszéljük az EU fő nyelveinek egyikét sem - vagy azért már ad hangot a "hal"? Észrevesszük-e majd egyáltalán, hogy az év közepe táján is "új év" indul? Épp a turista előszezon veszi majd akkor kezdetét. Meg az érettségik... A mostani negyedikesek - oppardon, tizenkettedikesek - már az EU-ban érettségiznek... az EU-ban felvételiznek... Érzik-e vajon ők ennek jelentőségét? Éreznek-e például emelkedettséget emiatt?! És mi, mindannyian, a belépő országok lakosai érezzük-e, hogy nő a "jelentőségünk"?
Az amerikai állampolgárság manapság olyan, mint anno római polgárnak lenni - és az amerikaiakban erősen él is saját létezésük rangja! Éntudatukban komoly érték, hogy ők az Amerikai Egyesült Államok polgárai. Milyen lesz a mi éntudatunk EU-polgárokként?
A kép forrása: www.mozaik.info.hu
Sebők Lili
2003. december 17., szerda 10:34
|
