|
Napokkal a kézben 3.
Kibomlik
Esetünkben megtörtént a karácsonyi csomagok postai cseréje. Az egybeesés is tökéletes volt. Amely napon a távol élő megajándékozott tőlünk megkapta ajándékait, mihozzánk is éppen aznap kopogott a csomagos postás az ő küldeményével.
Mint a megköszönő sms-ben olvastuk: nem bírta ki, kibontotta a csomagot azon nyomban. Mi is így tettünk. Talán sokan helytelenítően csóválják is most a fejüket...
Kibomlott a csomag, akár a rózsabimbó. Minden szirmon ült egy szép harmatcsepp - azaz minden családtag talált benne személyre szóló kis ajándékkísérővel jelölt, díszes papírba csomagolt holmit.
A legtöbb ismerős már neten, mailben kap majd tőlünk karácsonyi üdvözletet, és valószínű, mi is így örülhetünk annak, ki mindenki gondolt ránk az ünnepek alkalmával. Valamint... talán lesz, aki nem gondolt ránk sehogyan. Vagy, mert távozott az élők sorából, vagy, mert valóban elfelejtett minket új környezetében, új országában, új pozíciójában... ki tudja... Én is eldöntöttem, kik nem fognak idén tőlünk semmilyen üdvözletet kapni... Eltávolodtak egymástól családjaink... értelmetlen lenne emlékeztetni őket: mi is vagyunk ám, ti meg nem is gondoltok ránk! Nem. Semmi értelme.
A fa alatt, szenteste kibomlik majd az odahelyezett csomag, amit a Kisjézus hozott nekünk - nem, mert jó kisfiúk és jó kislányok voltunk, Isten nem személyválogató, hanem azért, mert Isten választottjainak minden a javukra válik. Még az is, ha rosszak voltak, s ennek ellenére ajándékot kapnak a Kisjézustól. De honnan tudod te, és honnan tudom én: Isten választottjai vagyunk-e? Talán érdemesebb lenne mindig jó kisfiúnak és jó kislánynak lennünk - nehogy, ha nem lennénk, mondjuk, Isten választottjai, a Gonosz lásson el bennünket bőséges ajándékkal.
Sebők Lili
2003. december 19., péntek 14:23
|
