|
Napokkal a kézben 6.
Gyertyafényes találkozások
Iiigen, igen, lehetne szó pontosan és csakis a karácsonyról is - de ma már olyan divatja lett a meghitt gyertyafénynek, hogy meglehet, hamarabb jut eszébe valakinek egy gyertyafényes vacsora, sőt, talán még elvontabban: az őszinte lelki kapcsolat, mint a karácsony. De most karácsony közeledik. A karácsonyi gyertyák szintúgy magukkal hozhatják az őszinte lelki kapcsolat érzését, a gyertyafényes vacsora hangulatát - de többet, többet is. Elvezethetnek a helyünkre. A lelki helyünkre. Isten mellé? A természet rendjébe vissza? Elvetett régi családunkhoz, ahonnan dühvel és haraggal távoztunk? Településre vissza, ahol jó volt nekünk - akár ha oda sem utazunk, csak lélekben... egy emlék-régi-házhoz, kerthez, hangulathoz.
Gyertyafényes találkozás a lelkeinkkel. Kiskori, gyermekkori énünkkel, vágyainkkal; serdülőkori állapotával lelkünknek - és azután életkor szerint, attól függően, ki hol tart az életfolyóban: lelke fontos állomásaival. Gyertyafényes találkozás a jövőnkkel? A gyertyaláng sárgájába, narancsába, kékjébe révülve a jövőbe vélünk látni, oda álmodjuk magunkat - ki munkasikerekbe, karrierbe, ki társhoz, ki más országba, más miliőbe...
Gyertyafényes találkozás az életünkkel - amikor megértjük végre, hogy oda kell figyelni a jelekre, nagyon-nagyon odafigyelni. Minden esemény gondolatot ébreszt bennünk, állásfoglalásra, döntésre, netán változtatásra indít... vagy: éppen arra, hogy ne változtassunk vágyainkon, elképzeléseinken, reményeinken, döntéseinken, hanem várjunk türelemmel. Olyan türelemmel, ahogyan egy láma meditál. Ki lát bele a láma lelkébe, amikor magába mélyed, és meditációja során világokat repül be, lelkekbe látogat? Ő maga, ő igen. Ő tudja, merre jár a külső mozdulatlanság leple alatt. Oda röppen a lelke, ahol vonzást érez. Ahol egy másik léleknek szüksége van őrá. Selyemsimulással elhussan a magányos, szomorkodó, bántott, zaklatott másik lélek fölött - az valahogy jobb kedvre derül, nem is tudja, miért... és a láma érzi, átéli, hatalmas boldogsággal telítődve mindannyiszor (miközben külsején izmocska sem rezdül, semmi moccanás), milyen az: boldognak lenni! A láma boldogsága olyan titok, amiről sejtelme sincs a szemlélőnek.
A kép forrása: http://www.kylewebpage.com/kyle/tibet.html
Sebők Lili
2003. december 22., hétfő 11:15
|
