Lk 1,67-79 Apja pedig, Zakariás, betelt Szentlélekkel és így jövendölt: ,,Áldott az Úr, Izrael Istene [Zsolt 41,14], mert meglátogatta és megváltotta az ő népét [Zsolt 111,9]. Az üdvösség szarvát támasztotta nekünk, Dávidnak, az ő szolgájának házában [Zsolt 18,3; 132,17], amint Megmentett minket ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket [Zsolt 106,10]; hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, az esküről, melyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy majd megadja nekünk [Zsolt 105,8; 106,45; Lev 26,42], hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte életünknek minden napján. Téged pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni: mert az Úr színe előtt fogsz járni, hogy előkészítsd az ő útját [Mal 3,1], és népét az üdvösség ismeretére tanítsd, bűneik bocsánatára. Istenünk mélységes irgalmából, amellyel meglátogatott minket a magasságból felkelő, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek [Iz 9,1; 42,7], s hogy lépteinket a békesség útjára igazítsa'' [Iz 59,8].

"Puer natus est pro nobis" - idézzük gyakran a latin szöveget, és ilyenkor a legtöbbször arra gondolunk, amit a sok kis Betlehem, kripelli kedves sárga fényében látunk: gyermeket jászolba fektetve, mesterségesen "felnövesztve" kisded korba, mert "akkor a legédesebbek".
Igen, az emberek szívéhez szeretne utat találni az örömhír, amikor ennyire emberhez alkazmazkodón, az édeskés ízt nehezen kikerülve próbál mindenkihez szólni. S az embereknek ez sokáig meg is felelt, s ma is megfelel sokaknak. Vannak egyszerű lelkek és boldogok.
"Nézzétek, egy gyermek! Nem lehet nem szeretni!" - üzeni a sok művészi és kevésbé művészi megjelenítés, s maga a szöveg is.
Manapság azonban, az apás szülések korában már kevesek elől titkolható a születés némiképp brutális, elemi jelenségekkel zsúfolt folyamata. Férfiak állnak és sápadnak, ájulnak el feleségük kezét fogva a szülőágy mellett. Mégsem gondolom, hogy ez elvenne a születés misztériumából. Talán úgy igaz, hogy valami egészen más fajta, tisztelettel vegyes, új tartalmú szeretet az, ami megüli a megszületés utáni csendet. Nem tudhatom, kinél meddig tart ez a meglepetésekkel, megilletődéssel, új tartalmi felismerésekkel teli néma hangzás, de engem elkísér advent egész idején, s csak megerősíti bennem a gondolatot, hogy a fordítás hangsúlya úgy értelmezendő, abban a sorrendben, ahogyan a címben írtam. Ugyanarra a "részességre", ugyanarra az aktív résztvételre kell, hogy késztessen bennünk a mondat, ami a férfiakat arra indítja, hogy az eddig tabu születés közelébe férkőzzenek, egységet teremtsenek a születés folyamatában.
Lehetséges lenne, hogy igaza van annak, aki azt mondja a TV népszerű műsorában, hogy karácsony nem a kereszt ideje? Én úgy gondolom, hogy a kereszté is. Abban azonban biztos vagyok, hogy sokkalta többet jelent az egyénnek, ha a szokásos érzelgős-könnyezős, ellágyulós karácsonyi hangulat helyett - nyilván most a felnőtt, érett emberekhez fordulok - a születés teljes misztériumát próbáljuk a magunkévá tenni.
Nekünk, értünk született a gyermek, nekünk adták át, amikor még tele volt vérrel, magzatmázzal, nyálkával. Még le sem mosták, meg sem törölték. Amikor a köldökét még csak éppen elkötötték. Odaadták, hogy így lássuk, mert a mi testmelegünkre szorul. Azt nyújtották át, aki hitünk szerint a Megváltó már ekkor is, és Isten Fia még ekkor is.
Nem előzmények nélküli ez a születés. Nemcsak az Újszövetség történetei és utalásai azok, amelyek - a személyes tanúségtételek mellett - a hitet erősítik bennünk, de a mai evangéliumban olvasott, nyilván tudatosan összeszedett, ószövetségi jövendölések és a zsoltárok idevonatkoztatott részei is bizonyítják, hogy az született meg, akit vártunk.
A gyermek megszületett. Ideadták valamiképpen kiszolgáltatták nekünk. Most rajtunk a döntés sora, hogy a nekünk született gyermekkel "kezdjünk valamit". Kiszolgáltatottabb, fiatalabb és esendőbb, mint hinnénk, halálra szánt, miképpen mindannyian. Egy lett közülünk, ekként lehet-kell elfogadnunk, meg nem vásárolható, meg nem rendelhető ajándékként.
- DI -