Sulyok Gabriella Soproni látványtérképének és Száraz Miklós György -Tóth Zoltán Emléklapok a régi Magyarországról  Várak című albumának közös bemutatóját tartották a közelmúltban a Fő téri Cédrus Art Klubban.
A közös térkép- és könyvbemutatón rendhagyó módon Száraz Miklós György író, újságíró faggatta a grafikusművészt, majd fordítva.

Sulyok Gabriella belvárosról rajzolt látványtérképe annyival több, egy légifelvétel utáni, természetelvű szándékkal készült, egymás mellé rendezett házak soránál, amennyivel nem csak Sopron, hanem egyben a ,,maga Sopron-térképét" teremtette meg a grafikusművész.
Az egyébként térképi funkcióját is szigorúan megtartó alkotásban az utcákba, udvarokba felülről betekintve, különleges perspektívából, ugyanakkor a művészi látásmód kalandos jellegét is megcsillantva rajzolta meg Sulyok Gabriella Sopron Belvárosát.

A művész régi és személyes ismerősként arról is mesélt beszélgetőtársának, ahogyan a felkérésre vállalt munka során folyamatosan meg kellett küzdenie azzal a bizonyos fokú ,nehézségi erővel", amely  az utca-arculatokhoz,az adott ívekhez, mint kötöttségekhez való alkalmazkodást jelentette.

Ha a soproni Belvárost részletesen ismerők a térképen a művésszel együtt indulnak sétára, akkor hamar felfedezik azt, ahogyan a valóságnak a grafika nyelvére való átültetésével együttjáró művészi szabadság is helyet keresett magának a képen: hiszen Sulyok Gabriella érzelemdús, lelki-szellemi töltetű világa, és nem utolsó sorban a városhoz való különleges személyes viszonya előtt különleges módon nyíltak meg Sopron terei, átjárói, népesülnek be, lényegülnek át terei, szobrai. Aki pedig éppen a térkép segítségével ismerkedik a belvárossal szintén izgalmas felfedező utakat tehet az aprólékos munkával megrajzolt és egésszé összeálló részleteket tanulmányozásával.

Sulyok Gabriella szavaiból kicsengett: az egy év alatt teljesített feladat nagyszerűségét elsősorban az adta, hogy az Sopronról szólt.
A művész képi nyelven megfogalmazott vallomása pedig az utcák íveiben, az Ikva sötéten futó vonalában ugyanúgy benne van, mint a térkép ,,köré" rajzolt, jól ismert helyekben.
A térképre és mégis az azon kívülre elhelyezett Pihenőkereszt, a Kis-Tómalom, a Szent Mihály templom, az Esterházy-palota fülkeszobra a ,,megrendelés" és az adott struktúra szabta kötöttségek ellenére, a városhoz megszámlálhatatlan érzelmi és szellemi szállal fűződő grafikusművész lírai és egyben személyes vallomásaiként többrétegűvé teszik a ,,város megrajzolt arcát".  És, hogy a közöttségek meg  kvázi-rend teljesen megbolyduljon azért a Storno ház kapujának kopogtatója is megjelenik a művész teremtette ,,térképen kívüli téren", abban a szférában, amelyben a genius loci is működik.

Száraz Miklós György és Tóth Zoltán Emléklapok a régi Magyarországról  Várak című könyve a Kárpát-medence, a régi Magyarország várai közül a legszebbeket mutatja be. A hajdani vándorfotográfusok remekművei a regényekből és művelődéstörténeti munkákból ismert históriai adatokkal kiegészítve, és nem utolsósorban Száraz Miklós György gyakran egyéni, ,, delejes láttatóerővel" megfogalmazott, összefüggéseket kereső történteivel együtt teszik izgalmassá a mesés kertek, híres lovagok, kísértetjárta romok, boszorkányok és szentéletű nagyasszonyok világát.

A könyv képei majdnem kivétel nélkül régi képeslapok, mégpedig az 1898 és 1918 között eltelt két évtizedben készült képes levelezőlapok. Amúgy valóságos képzőművészeti alkotások a megkomponált, gyakran festett fotográfiák, amelyek számos olyan várfalakat is bemutatnak amelyek ma már nem állnak, beszédes életképekkel együtt.
A mai Magyarország, Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Délvidék, Burgenland területéről 61 várat mutat be a sok-sok ezer képeslap közül a szubjektív válogatás során összeállt képanyagot felhasználó kötet, amely aztán pontos struktúra szerint felépítetten foglalkozik egy-egy várral.
A ,,száraz adatok" (alapítás, rendeltetés, fontosabb tulajdonosok, jelentősebb ostromok, a vár sorsa, és egyéb a várhoz kötődő érdekeségek ) mellett Száraz Miklós György a tényeken és adatokon túl ,,a história leheletével átitatott tájakon barangoló modern civilként" a legendák világát megelevenítő, közismerten olvasmányos stílusában, ugyanakkor a szemlélődésben, a dolgok számbavételében személyes részvételt vállalóan írja le azt, ahogyan a várakban az élet folyt. A hajdanvolt várak mindennapi, kevésbé fennkölt életének rekonstrukcióját kísérli meg a szerző. Szavai nyomán a leletek – évszázados tárgyak, cserepek – leltárak, címereslevelek, birtokadományozások, perek dokumentumai, magánlevelek és nem kevésbé Száraz Miklós György múlttisztelete, valamint tárgyi ismerete révén elevenednek meg a várak mindennapjai.
A reprezentatív kötet kiadója a M-érték Kiadó; tervezője, Tóth Zoltán grafikus remek és szellemes, stilizált grafikai megoldásaival az író kiváló partnere a múltidézésében. A képeslapok eredeti méretben, sőt gyakran nagyított változatban való közlése a részletek megmutatásának szándékával történt, azzal a szerzőknek a látottakra való őszinte rácsodálkozásával, amely túllendítette őket azon az aggályon,  – ha egyáltalán létezett ilyen –, hogy egy-egy kép élvezhetőségét nagyban befolyásolhatja az, hogy két oldalra nyomtatva jelenik meg, így a középső része, bármilyen profi is légyen a könykötő, mindenképpen törést szenved.

Tóth Éva