A magyar Szent Korona lebeg a szlovák főváros felett
www.magyarhirlap.hu

Pozsony változik. Nemcsak arra gondolunk, hogy most meg sem ismerné az Óvárost, aki utoljára tíz éve járt a szlovák fővárosban, hanem mentalitásában is. A központi szilveszteri ünnepségek a Fő téren lesznek, s az év végi visszaszámláláskor a helyszínre várt nyolcezres tömeg feje fölé a magyar korona emelkedik.
 A csatornatisztító bádogember a megújult Pozsony jellegzetes dísze - fotó: Hegedűs Márta
Tíz méter magasan állapodik meg a három és fél méter átmérőj?, lézerrel kivetített Szent Korona, és egészen a szilveszteri hejehuja végéig ott is marad.
"Mivel az egész rendezvény emocionálisan legerősebb és legattraktívabb része a visszaszámlálás, úgy döntöttünk, hogy ezzel a lépéssel hangsúlyozzuk” - mondta a pozsonyi főpolgármester, Andrej Durkovsky szóvivője. A rendezők e megoldással az ünneplők emlékezetébe szeretnék vésni, hogy Pozsony valamikor koronázási város volt. A korona másolata díszíti egyébként a főváros egyik legimpozánsabb épületének, a Szent Márton-dómnak a tornyát. Az új év és a város megkoronázásával köszöntik Pozsonyt, mint az Európai Unió új országának fővárosát. A szóvivő hozzátette: Sydneynek jellegzetes hídi t?zijátéka, New Yorknak "felkelő gömbje” van a Times Square-en, Pozsony sajátja pedig a korona lesz.
A szlovák főváros egyébként egyre inkább vállalja múltját: a nyáron koronázási játékokat rendeztek itt. A nem oly távoli múltban elképzelhetetlen volt, hogy a magyar és a szlovák történelemben közös jelképeket használjanak.
Az ünnepségek jelszava egyébként a "Pozsonyinak lenni szórakoztat bennünket”. A szlovák főváros központját elözönlik az emberek, fülsiketítő dudaszó hallatszik mindenhonnan, az Óváros egyik legpatinásabb utcájában, a Mihálykapu utcában hajnalig utcabál és pezsgő folyik. A Fő tér azért is a leglátogatottabb hely ilyenkor, mert itt áll Roland lovag szobra, amely a legenda szerint szilveszterkor, éjfélkor megfordul a tengelye körül. Persze ilyet a maiak közül senki sem látott, részegeket aludni a szobor körül hajnalban viszont annál inkább.
Durkovsky főpolgármester egyébként felszólította a pozsonyi boltosokat, hogy január elsején is nyissanak ki, ugyanis e nélkül a város teljesen kihaltnak t?nik. Pedig sokan sétálnának és vásárolnának újévkor is - bátorította a vállalkozókat a polgármester. Biztosan olvasta azt a brit bedekkert, amely Pozsonyt mint álmos csúnya kisvárost mutatja be. Hozzá kell tenni, ez az iromány több mint tíz évvel ezelőtt született.
 
Molnár Norbert/Pozsony

    A hazai könyvpiac idei évéről nem sok jót lehetett hallani az előző hónapokban. Igaz, túl sok rosszat sem.
     Általában véve stagnáló időszaknak ítélték a könyves szakemberek 2003-at. Aztán jött Harry Potter és a karácsonyi könyvvásár, amely minden esztendőben a forgalom legalább egyharmadát produkálja. Az első reakciók, amelyekről beszámolhatunk, összességében kedvező tendenciáról árulkodnak. Még ha a tavalyi kiugró eredmények feltehetően nem ismétlődnek is meg.
    Az országos kiskereskedelmi bolthálózatot és kiadót egyaránt működtető Pécsi Direktnél elégedettek. Matyi Dezső, a cég és az Alexandra-üzletek irányítója 15-15,5 százalékos forgalomnövekedésről beszél. Úgy mondja, ez megfelel az előzetes várakozásoknak. Az előző, 2002-es évhez viszonyítva az idei forgalom szerkezete annyiban volt eltérő, hogy most kevés a nagyon kiugró kiadvány, amely iránt óriási lett volna a tolongás. Viszont több könyv ment jól. Az élre a Harry Pottert teszi, amelyből úgy látszik, minden menynyiséget el lehet adni. Ebben a körben sikerkönyvnek számított karácsony előtt Stahl Judit szakácskönyve; a tragikus körülmények között elhunyt Diana hercegnő testőrének visszaemlékezése Királyi szolgálat címmel; Moldova háromkötetes Tékozló koldusa, továbbá az Alexandra saját kiadványai közül Havas Henrik Vesztőhelye, Vujity Trvtko Pokoli történetek című kötetének különkiadása.
    Némiképp eltérő a kép az ugyancsak nagy országos bolthálózatot működtető Magyar Könyvklubnál. A főtulajdonos Hegedüs István tapasztalatai szerint náluk a korábbiakhoz képest szerényebb érdeklődésre tarthatott számot a Harry Potter, mindössze ötezer példány fogyott belőle. A könyvklub sikerkönyvei listájának élén Müller Péter Titkos tanítások című kötete szerepel. A szerző másik műve, a Jóskönyv a következő a rangsorban. Harmadikként itt is Stahl Judit Gyorsan, valami finomat! című szakácskönyve fogyott leginkább, amelyet egy másik kulináris tanácsadó, Jamie Oliver A pucér szakács című kötete követ. A Magyar Könyvklub hálózatának mindössze tíz százaléka teljesített nagyobb forgalmat a tavalyinál, a decemberi árbevétel összességében a 2002-es évihez hasonló.
    Kolosi Tamás a kiadókat és nagy bolthálózatot egyaránt magában foglaló Líra és Lant vezetője jó évnek tartja az ideit, főként a kereskedelemben. Elégedett a karácsonyi forgalommal is. A bevétel mintegy 6-8 százalékkal nagyobb a tavalyinál, bár úgy véli, a kiadók ennél kisebb árbevételt értek el. A Líra és Lantnál főként a nagykereskedelem ment jól. Figyelemre méltónak tartja Kolosi a zenei kiadványok és hangzó anyagok (lemezek, kazetták) kiugró forgalmát, amely tizenhét százalékkal haladta meg a tavalyit. Ebben főként a komolyzene játszotta a főszerepet. A slágerkönyvek közé sorolja az igazgató Marquez önéletrajzi kötetét, Varró Dániel Maszathegyét, Stahl Judit, Réz András új köteteit, valamint a Mindentudás Egyetemét.
    Egészében véve sikeres könyvvásár volt az idei, még ha a megelőző hónapok eredményeinek nem örülhettünk is anynyira – értékel Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése igazgatója. Megjegyzi: az elmúlt hét évben dinamikus fejlődést mutatott a hazai könyvszakma. Ennek bizonyítéka, hogy 1997 és 2002 között megkétszereződött a forgalom, 24,5 milliárd forintról 53,5 milliárdra nőtt. Csak a tavalyi növekedés elérte a 17,5 százalékot. Ezzel a ritka jó eredménnyel a magyar könyvszakma teljesítménye olyan húzóágazatokéhoz hasonlítható, mint például a telefónia. Van viszont egy jelentős különbség – teszi hozzá –: a könyvek előállításába és forgalmazásába koránt sem fektettek be akkora tőkét, mint a telefóniába, ezért az eredmények még inkább jelentősek. Kérdésünkre, hogy ebben mekkora szerepe van a kiadás és a kereskedelem kommercializálódásának, megjegyzi, meglepő módon sokkal kevésbé, mint Nagy-Britanniában, Franciaországban, Olaszországban vagy Spanyolországban. Az igazgató úgy véli, a kommersz szórakoztató kiadványok aránya nálunk húsz százalék körül van, míg az említett nagy európai nemzeti piacokon eléri vagy meg is haladja az ötven százalékot. Magyarországon a legtöbb könyvet az értékes szép- és ismeretterjesztő irodalom köréből vásárolják meg. Ebben az igazgató szerint leginkább Németország piaci viszonyaihoz, vásárlói szokásaihoz hasonlítunk. Ami pedig a boltokat illeti, hozzáteszi: már nálunk is kialakult olyan bolthálózat, amely a széles választékon belül nagyobb hangsúlyt helyez a szórakoztató és ismeretterjesztő irodalom kínálatára, más hálózatokban azonban az igényes magyar és külföldi szépirodalom kerül előtérbe.
    Mindazonáltal Zentai Péter László sem jósolja a tavalyi kiugró eredménynek idei megismétlését, hiszen abban közrejátszott Kertész Imre Nobel-díja, és néhány más szerző kimagasló sikere. De feltételezi, 2003-ban az országos forgalom akár az infláció duplájával, mintegy tíz százalékkal is nagyobb lehet.

- Ezzel máris a hatvanas évek elején-közepén tartunk.
– Igen, hiszen 1960–66 között a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesében játszottam. Nagyszerű csapatban lehettem, hiszen a rendező Kamarás Gyula, a dramaturg pedig nem más, mint Ungvári Tamás volt. Olyan darabban játszhattam főszerepet, amely ma is időszerű.

- Mi volt ez?
– Örkény István és Karinthy Cini írtak egy színdarabot, amely arról szólt, hogy egy cigánygyerekre ráfogják a honvédségnél, hogy lop. Én voltam a cigánygyerek. Úgy hívtak, hogy Orsós. Kitűnő szerep volt. Ungvári Tamás lefordította Arnold Wesker A királynő katonái című darabját, amelyben a Mosolygót játszhattam.

- Csak a nagyon fiatal olvasók kedvéért: Wesker annak az ötvenes évek végén indult fiatal brit drámaíró generációnak a tagja, amelyhez Osborne is tartozik, és akinek a darabja nálunk Dühöngő ifjúság címen ment, de hozzájuk sorolható Harold Pinter is.
– Igen. A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesében nagyszerű csapat jött össze a hatvanas években. Kiválóan éreztem magam. Majd az együttes felbomlott. Később Radó Vilmos 1966-ban leszerződtette Péva Ibolyát, Perlaki Istvánt és engem a kecskeméti Katona József Színházba.

- Itt volt nagy sztár akkoriban Udvaros Dorottya édesanyja, Dévai Kamilla.
– Valóban, ő volt a vezető drámai színésznő, Dorottya édesapja, Udvaros Béla pedig rendezőként dolgozott a színházban. Igazándiból innen indult az színészi pályám, mert itt szívtam magamba azt a levegőt, amire a későbbi nemzedékeknek már nem nagyon volt módjuk. „Radó-szerű” emberek ugyanis ma már nincsenek. Nekem a nagy élményem Kecskeméten Horváth Jenő rendező volt, akit nemes egyszerűséggel „a gonosz Horváthnak” hívtak, mert nagyon igényes ember volt. Igen sokat tanultam tőle. Kitűnő előadások születtek, nagyszerű kollégáim voltak, és mindenekelőtt párját ritkító családias légkör uralkodott a színházban.

- Kik voltak még a hatvanas évek kecskeméti „nagy család” tagjai?
– A maiak közül olyanok, mint Csomós Mari, Moór Mariann, Szilágyi Tibor. Akkoriban játszottuk a Liliomot Latinovitscsal a főszerepben. Akkor történt, hogy az áldott emlékű Marton Frigyes meghirdette – méghozzá nagyon ízlésesen – „a nem budapesti színészek fesztiválját”.

- Vagyis Marton nem „vidékizte” le a Budapest határain túl működő színészeket.
– Pontosan. Nevezni lehetett a fesztiválra. Ekkor írtam egy számot, amelynek az volt a címe a Hol vagytok, cimborák? kezdetű dalnak az analógiájára, hogy Hol vagytok, kollégák? A szám nagyjából arról szólt, hogy a vidéki színházakban színészt, rendezőt állandóan cserélgetnek, „csak” a közönség marad. Marton Fricinek nagyon tetszett a szám, de nem is ez volt az én nagy szerencsém, hanem a következő. Mindez egyébként 1973-ban történt, amikor is a zongoránál ült egy világcsoda, akinek nem tíz, hanem „harminc ujja” volt”, és úgy hívták, hogy Turán László.

- Mindez a rádiónál történt.
– A Rádiókabaréban. Semmi más nem érdekelt, csak az, hogy Turán mellett lehessek, és a legkülönbözőbb számokat énekelhessem.

- Hogyan emlékezik a nagy szilveszteri rádióműsorokra?
– Az 1973 őszi színészfesztivál után még abban az évben benne voltam a rádió szilveszteri kabaréjában. Mindez úgy történt, hogy észre sem vettem. Írtam egy számot az utazásról, arról, hogy melyik országba lehetett annak idején kimenni. Marton Frigyes a kilenc részből álló számot úgy helyezte el a műsorban, hogy azon vettem észre magam: én konferálom a Rádiókabarét.

- Kik voltak akkoriban a Rádiókabaréban?
– Akikre a kabaré épült, egyszerűen zsenik voltak. Olyanok írták a számokat, mint Mikes György, Somogyi Pál, Ősz Ferenc, Peterdi Pál, Szilágyi György. Komlós János konferált, és Hofi Gézának volt benne főszáma. Akkoriban nem lehetett három perc alatt sztárrá válni, mint egyes mai tévécsatornákon, hanem viszonylag maradandót kellett alkotni. Komlós János 1973-ban szerződtetett le a Mikroszkóp Színpadhoz. Innentől kezdve minden szilveszterem foglalt lett. Volt olyan szilveszter estém, hogy tizenkét helyen léptem fel. A nagy sztárok akkoriban Kabos Laci és Rátonyi Róbert voltak. A Soroksári úton vagy a Thököly úton, ahol megálltunk az autóval, mindenütt előadtunk valamit. Üzemekben, gyárakban kiváló hangulatú rendezvényeken léptünk fel.

- Maguk sztárok voltak?
– Lehet, de semmiképpen sem a szó mai értelmében. Ma az is sztár lehet, aki kétszer bemond valamit a televízióban. Három perc alatt könnyű befutni, ha az ember húszéves, megmaradni hatvanöt évesen nehéz.

- A hatvanas években, de még később is a tévé szilveszteri műsoraival már hónapokkal előtte foglalkozott a sajtó. Egy fél- vagy majdnem az egész ország lázban égett, hogy mi lesz szilveszterkor „a” tévében.
– A televízióban 1974-ben történt, hogy – ezt ma és akkor is tudom, tudtam – egy nagyon gyenge számmal léptem fel. Egy bumfordi gyerekkel adtunk elő valamit, ő a későbbi években Geszti Péterrel együtt lépett fel. Nagy sikerem volt ezzel a kis gyerekkel. Még Hofinak is tetszett. Akkoriban csak egy tévécsatorna volt. Most nem tudom, hogy mi megy a közszolgálatin. A TV 2-n a Mikroszkóp Színpad adja a műsort. Két hónapja állítom össze a programot, amely este tíz és tizenegy között lesz látható. Azokból a számokból áll a blokk, amely a mi tuti sikereink a Mikroszkópon is. Vagyis szórakoztató számokat adunk, de kis gondolatiságot azért beleviszünk a programba.

- Mennyire tudja megkerülni a politikát, vagy egyáltalán akarja-e, hogy műsorai politikamentesek legyenek?
– Én nem kerülhetem meg a politikát, de nem is akarom, hogy kimaradjon a műsorból. A Mikroszkóp ezt nem teheti meg, mert közéleti kabarét ad. Sajnos mára egyedül maradtunk. Egy igazi polgári demokráciában húsz ilyen vagy hasonló kabarénak kellene lennie, amely a legszemtelenebbül, szatirikusan, csípősen beszél. A Heti Hetes még az a műsor, amely nagyon jó, de beléjük is belekötnek, mint ahogyan belénk is, hol erről, hol arról az oldalról. Ebben a szezonban az elmúlt húsz év legerősebb kabaréját mutattuk be, amelynek az címe, hogy a Mikroszkóp Fantomja, amelyből lesznek részletek a TV 2-n is. Nagyon a máról szólunk. Amikor egy ország tudatosan ketté van szakítva, akkor mi a műsorban arról beszélünk, hogy ez a lehető legnagyobb felelőtlenség, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Ez aljasság, mert még az unokáinkkal is kitolnak. A gyerekek bőrére megy a dolog.

- A régi Mikroszkópra ellátogattak vezető politikusok is. Ez ma is így van?
– 1985 óta vezetem a színházat. Azóta sokan jártak és járnak hozzánk, jobbról is, balról is. Van, aki röhög, van, aki megsértődik. Ahogy Peterdi Pali mondta: akinek humora van, mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes. Ez ma még inkább így van. Ma is lehet fojtogatni a kabarét. Egy kis pénzügyi ellenőrzéssel, ezzel-azzal.