Lk 2.19 Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette.

Január elsején, amikor mindazok, akik vagy még nem "pazarolták el a puskaport", előzetesen minden jót kivánva egymásnak az új évre, vagy már elfelejtették, hogy kinek mit is üzentek, szóval mi, többségünkben, BUÉK-ot mondunk egymásnak. Szeretnénk felülmúlni egymást a társadalmi életben elérhető sikerek reménybeli megelőlegezésében. Mintha ezekben az órákban, már a beköszöntő év első napján másra gondolna hivatalosan a világ és az Egyház. Pedig mint annyiszor máskor, most is ugyanazt fogalmazzák meg, de egészen más oldalról.
A világ a Béke Világnapját ünnepli, a Katolikus Egyház naptárában a Szűz Mária Isten Anyja kifejezés tárja elénk az újév ünnepének tartalmát. Az egyik egy elvont - nagyon is elvont, még a gyakorlatban nem létezett - fogalmat, a másik egy hús-vér asszonyt állít elénk: látszólag nagyon kevés bennük a közös. Talán azért, mert a megközelítésben van döntő különbség a két fogalomhasználat között.
A világ a békéjét külsődleges eszközökkel szeretné megvalósítani (hol több, de többnyire kevesebb sikerrel), és elsősorban negatív kifejezésmódban beszél róla: a fegyverkezés megállításáról, az ellentétek megszüntetéséről, az ellenség megsemmisítéséről, a közösségből való kizárásról, a tárgyalások nyomásgyakorló eszközeinek a politikai gyakorlat keretében történő minden irányú alkalmazásáról, a háborúk befejezéséről, a már kifejlődött konfliktuslehetőségek feloldásáról beszél.
Mária, akit szinonímaként mint a Béke Királynőjét emlegetjük, az evangéliumban szavakat vés az emlékezetébe és szívében egyezteti azokat. Halála után közbenjáróként szokás emlegetni Fiánál. Belső megközelítésről van szó. Arról beszél az ünnep, hogy Mária Istenre hangolódott lelkisége a belső béke megteremtésének a lehetősége, és a keresztények abban hisznek, hogy az emberek belső békéje ( "Isten békéje, amely minden értelmet meghalad" Fil 4.7) teremti meg az emberek közötti békét. Erre utal a BUÉK keresztény értelmezése: Bízzuk Újra Életünk Krisztusra!
Teljesen fals dolog azt gondolni, hogy a valóságtól elrugaszkodott igéretekkel, határidőkkel, a tapasztalati tények hamis interpretációjával lehet békét teremteni a békétlenségben, amikor egyébként minden valós, világi alapja megvan az elégedetlenségnek. A béke nem hangulatteremtés eredménye, még ha sokan annak is hiszik, és ezért megmozgatják a hangulatkeltő média egészét. A kereszténység a világi békétlenség ellenére élő békés emberekről beszél, mert a világért békésnek lenni olyan tulajdonság, ami aligha adatik meg bárkinek is. Amikor az új évbe belépő embert máris békére inti a világ, akkor ez minden bizonnyal annak elismerése, hogy egyébként minden oka megvan a békétlenségre - emberi mércével mérve, pedig, és ez a másik üzenet, a világnak nagy szüksége lenne a békére. Különböző ugyanis a mérce és különböző a földrajzi hely, de a békétlenség ugyanaz.
Jól értsük meg: nem bárgyúságról beszél a kereszténység, amikor belső békére int, hanem arról, hogy az ember jogos önvédelmi lehetősége a belső békéhez való jog. Akaratfüggő állapot, melyben nem azért lesz valakiből békés, mert minden oka megvan rá, hanem azért, mert minta után, segítséggel az akar lenni, ha kell, mindenek ellenére is. Mi több, nemcsak a békét birtoklóvá, de békességszerzővé szeretne válni, mert az leglényegibb feladatai közé tartozik. Azért szerző, mert ereje van az "örökölt", a kapott békéből. Nem igazán megfenyegethető, nem megijeszthető. A belső békével rendelkező ember az igazán erős. Nem rettenti meg a világi ellentét, sőt nem retten meg még akkor sem, amikor egyedül, amikor magában van, mert akkor sincs egyedül és nincs önmagával ellentétben, nem önmaga ellen való benne a béke, nem elfojtás, nem szublimáció, nem pszichoterápia eredménye.
Mindenki keresi a békét. Az évek sorával gyarapodó idős-otthonok megmenthetik az idős embereket családjuk békétlenségétől, de nem tudják megmenteni őket saját maguktól. Arról nem is beszélve, hogy a békétlen, kiegyensúlyozatlan ember képtelen annak felmérésére is, mind fiatal, mind idős korában, hogy mikor kell már megóvnia éppen saját magától a többieket. Sok ilyen közös teherrel kellett eddig is élnünk és úgy néz ki, hogy ez az év sem hoz sokkal jobbat számunkra.
Kívánjunk hát magunknak és mindenkinek belső békét újév első napján, a többi 365-ön pedig tegyünk is érte valamit!
- DI -