Kétszer köszöntötték az újévet a Nemzetközi Űrállomás asztronautái
www.mti.hu
Moszkva, 2004. január 1. (MTI) - Egyetlen nap alatt akár tizenötször
is bonthatott volna pezsgőt szilveszter örömére a Nemzetközi Űrállomás
(ISS) két asztronautája, de az orosz Alekszandr Kaleri és az amerikai Michael
Foale megelégedett azzal, hogy csak kétszer - moszkvai és washingtoni helyi
idő szerint - köszöntötte az újévet.
Az ISS 24 óra leforgása alatt 16 alkalommal kerüli
meg a Földet, de a két űrhajós számára csak két ünneplést engedélyezett
az állomás fedélzetén felállított műfenyő mellett az orosz és az amerikai
földi irányító központ.
Bár súlyos dollár ezrekbe kerül minden kilogramm
űrbeszállítása, Kaleri és Foale ajándékcsomagokat kaptak otthonról. Ezekből
a hozzátartozók és a barátok levelei, zenei CD-k mellett egy doboz csokoládé
bonbon került elő. Az ünnepi vacsora menüje néhány speciális orosz tubusos
ételből, valamint egy külön erre az alkalomra készített amerikai "űrpulykából"
állt össze.
Arról egyetlen irányítóközpont sem szólt, hogy vajon
alkohol került-e az ISS fedélzetére. Korábban nyílt titok volt, hogy a
Mir szovjet űrállomásra ilyen alkalmakkor rendre csempésztek egy kis konyakot
az űrhajósok.
Az év első napját teljes pihenéssel tölthették az
ISS lakói, igaz a pihenés teljességét az űrállomás sajátos viszonyainak
fényében kell érteni. Így például az ébresztő csakúgy mint minden nap,
reggel hat órakor volt (greenwichi idő szerint), és a kötelező reggeli
torna az átlagosnál erősebbnek volt mondható, éppen az ünnepi pluszkalóriák
elégetése érdekében.
A nap fénypontját az jelentette, hogy az állandó
rádióösszeköttetés mellett televíziós kapcsolatot is létesítettek a Föld
és az űrállomás között, így Kaleri és Foale nemcsak hallhatta, de láthatta
is családtagjait.
Az ISS mostani két lakója október 20-án érkezett
az űrállomásra, ahol a tervek szerint 200 napot dolgoznak majd. A Nemzetközi
Űrállomást eredetileg háromfőnyi személyzetre tervezték, de februárban,
az amerikai Columbia űrsikló katasztrófája után abban állapodtak meg, hogy
amíg az amerikai szállítási gondokat nem sikerül orvosolni, csökkentik
az állomáson a létszámot.
(Panoráma)
Vajai várkastély felújítása
www.dunatv.hu
Befejeződött a Vajai várkastély felújítása, a teljes rekonstrukció
több mint 400 millió forintba került. A pénz egy része a Kincstári Vagyoni
Igazgatóság támogatásából származott. A Szabolcs megyei településen a Vay
Ádám Múzeumnak is helyet adó épület renoválása még 1996-ban kezdődött.
A XVI. században épült várkastély egy tanácskozás helyszíne volt a Rákóczi
szabadságharc 1703-as kirobbanásakor, és 1711-ben ugyanitt tárgyalták meg
a felkelés vezetői a küzdelmet lezáró Szatmári béke pontjait. A hét évig
tartó felújítás során teljesen megújult az épület, az északi torony rekonstrukciója
és a fűtés korszerűsítése már korábban megtörtént, az elmúlt hónapokban
új tetőszerkezetet, valamint friss vakolatot kapott a kastély. - Teljes
mértékben megújult az épület belső szerkezete is, stabilizálták, nagyon
sok helyen megerősítették a falakat az északi és a déli tornyokat kívülről,
belülről. A kastélyt 2004. március 25-én, II. Rákóczi Ferenc születésének
328-ik évfordulóján szeretnék megnyitni. Az 1964 óta működő múzeumban folyik
az új tárlat összeállítása, amellyel a fejedelemnek és a kuruc kornak kívánnak
méltó emléket állítani.
Nincs szükség az EUKK-ra?
ww.magyarhirlap.hu
"Hála istennek törvényességi problémákról nem kell beszámolnom” - kezdte
az EU Kommunikációs Közalapítvány ÁSZ-ellenőrzéséről szóló mondandóját
Lóránt Zoltán, a számvevőszék főigazgatója sajtótájékoztatóján, majd azzal
fejezte be, hogy olcsóbb lenne az adófizetőknek, ha a kormány az egész
bagázst szétkergetné. Az ÁSZ elnöke, Kovács Árpád hozzátette: a főigazgató
szerinte egy kicsit finoman fogalmazott; ugyanis teljesen fölösleges "egy
halom embernek” nem kevés pénzt kifizetni, amikor ugyanezeket a feladatokat
az államigazgatás olcsóbban is megoldaná.
Hadat üzent az Állami Számvevőszék a kormányok által gründolt közalapítványoknak.
Most éppen az EU Kommunikációs Közalapítvány (EUKK) ellenőrzése során borult
ki a bili: ugyanis az Állami Számvevőszék szerint a mindenkori kormányok
előszeretettel adnak át állami feladatokat közalapítványoknak. Általában
ezen szervezetek kizárólag közpénzből m?ködnek, vagyis külső forrást nem
vonnak be a munkájukba, így pontosan az alapítványi formájuk kérdőjelezhető
meg. Ráadásul ezen közalapítványok vezető posztjai a politikai zsákmány
részét képezik, amit jól jelez, hogy a választások után ezen szervezetek
teljes irányítása kicserélődik.
Kicsit más a helyzet az EU Kommunikációs Közalapítványnál. Ezt a kormány
hozta létre, ám a vezető tisztségekbe nem pártembereket, hanem neves közéleti
személyiségeket kért fel. A számvevők megállapítása szerint ennek ellenére
pazarlóan m?ködött az EUKK.
Már az indulás sem volt szerencsés: a kormány az uniós népszavazásra
való társadalmi felkészüléssel bízta meg az alapítványt, erre 2,7 milliárd
forintot szavaztak meg a költségvetésben. A költségvetés jelentős részét
az alapítvány a céloknak megfelelően használta fel, komoly szabálytalanságot
nem tapasztaltak a számvevők. Bár egy pajzánság történt: a kuratórium elnöke,
Palánkai Tibor "a közbeszerzési törvény előírásainak megkerülésével” kötött
19,5 millió forintos szerződést a Kamarapresz Kht.-val - olvasható a jelentésben.
Palánkai válaszlevelében kifejtette, hogy a szerződésről a kuratórium döntött,
ám ennek nyomát nem találták a számvevők a kuratóriumi ülések jegyzőkönyveiben.
A m?ködésre fordított kiadásokat, pontosabban az e területen tapasztalható
pazarlást jóval szigorúbban ítélték meg az ÁSZ jelentéskészítői. A tanácsadó
testület teljesítette feladatait, a felügyelőbizottság (fb) viszont 2003
áprilisáig - vagyis az alapítástól eltelt sz?k fél évben - egyáltalán nem
m?ködött. A kormány az fb és a kuratórium tagjainak tiszteletdíját nem
szabta meg, így annak mértékéről végül a kuratórium döntött - ami az ÁSZ
szerint összeférhetetlen, hiszen az érintett tagok maguk szavaztak a juttatásukról.
Ezt etikai alapon is kifogásolja a jelentés - hozzátéve, hogy a havi 200-300
ezer forintos tiszteletdíj indokolatlanul magas a többi közalapítványnál
kialakult honoráriummal összevetve.
Nemcsak kurátornak jó lenni az EUKK-nál, hanem alkalmazottnak is: 19
millió forintot költöttek felső- és középkategóriás személygépkocsikra,
amelyeket egyes alkalmazottak korlátlan használtra megkaptak, ezen felül
a mobilszámlájukat is korlátozás nélkül állta az EUKK. Az átlagosan 300-400
ezer forintos havi alkalmazotti fizetéseket is kifogásolja a jelentés -
ezek eredőjeként a m?ködési költségek indokolatlanul magasak voltak.
Bár az ÁSZ nem minősítheti az EUKK m?ködését, vagyis nem vizsgálták,
hogy a viszonylag alacsony, 50 százalék alatti részvételi arány a tavaszi
népszavazáson mennyiben az EUKK elégtelen kommunikációjának a következménye,
ezzel együtt a számvevők a közalapítvány megszüntetését javasolják a kormánynak.
Indoklásuk szerint a még szükséges tájékoztatási feladatokat az államigazgatási
szervek - például az EU Támogatási Hivatal - hatékonyabban megoldanák.
Papp Zsolt
Kocsmaélet a brit szappanoperákban
www.mno.hu - MTI
Lassan alkoholmámorba fulladnak a brit tévék szappanopera-sorozatai,
rossz példát állítva a műfaj kedvelői elé - állítja az egyik ivászatellenes
brit kampányszervezet. A BBC szerint túloz a tévéműsorokat kritizáló társaság.
Az Alcohol Concern közzétett tanulmánya szerint a tévésorozatokban 2003-ban
majdnem kétszer annyit ittak, mint húsz évvel korábban. Az 1983-ban sugárzott
epizódokban óránként átlagosan 3,9 olyan jelenet volt, amelyben valamelyik
szereplő alkoholt fogyasztott, 2003-ban azonban már hét, vagyis a főműsoridőben
futó szappanoperák nézői körülbelül 8 percenként látnak ivós jeleneteket.
Az Alcohol Concern szerint a tévén kívüli világban is hasonló a helyzet,
a fiatal britek éppen kétszer annyit isznak, mint két évtizede.
A kampányszervezet bírálta a BBC és a Granada tévétársaságokat - a szappanoperák
fő rendelőit -, amiért azok úgymond az élet elengedhetetlen tartozékaként
mutatják be az alkoholfogyasztást. A csoport szerint az olyan, nemzeti
intézményeknek számító, több évtizede futó sorozatok, mint az EastEnders,
a Coronation Street vagy az Emmerdale, "a sárga földig való lerészegedés
kultúráját" honosítják meg az országban. Az Alcohol Concern jellemző példaként
említette a BBC-n sugárzott EastEnders egyik legutóbbi epizódját, amelyben
a női főszereplő szerelmi bánatában annyi szeszesitalt ivott egyszerre,
amennyibe a szervezet szerint egy átlagember valószínűleg belehalt volna.
Az ivászatellenes társaság azt állítja, a helyzetet súlyosbítja, hogy
a színésznő a való életben is komoly alkoholproblémákkal küszködik. Nemrég
a brit bulvársajtó első oldalas hírekben számolt be arról, hogy a főszereplőt
az egyik epizód forgatásról haza kellett küldeni, mert részeg volt. A jelentés
szerint a szeszipar "évente csaknem 800 millió fontot költ termékei népszerűsítésére
... és ehhez nem szorul további segítségre".
A BBC azzal védekezett, hogy jóllehet az EastEnders központi helyszíne
valóban egy pub, a Queen Vic, de a szereplők ide inkább enni, semmint inni
térnek be, és "nem mindenki issza le magát minden alkalommal".
Írország az EU élén
www.hirtv.net
Január elsejétől Írország látja el az Európai Unió soros elnökségét.
Az ír kormányfő újévi beszédében leszögezte: elnöksége alatt elsősorban
Európa és az Egyesült Államok megromlott kapcsolatán kíván javítani. Bertie
Ahern ír kormányfő újévi üzenetében egyértzelművé tette: a soros elnökségi
félév alatt Dublin nem elsősorban a zsákutcába futott uniós alkotmányozási
folyamat továbbvitelére, hanem az iraki háború miatt feszültté vált európai-amerikai
kapcsolatok rendezésére fog koncentrálni.
Ahern korhányfő az európai alkotmányozás kapcsán közölte: az ír elnökség
célja, hogy "mindenki érdekei és aggályai meghallgattassanak". Nem hivatalos
értékelések szerint Ahern nem vágyik rá, hogy Silvio Berlusconi olasz kormányfőhöz
hasonlóan az ő nevéhez is egy kudarcokkal terhelt elnöki időszak fűződjék.
Ahern üzenetében szólt arról is, hogy májusban tíz új tagállam csatlakozik
az unióhoz, és, hogy ez lesz az EU eddigi legnagyobb mértékű bővítése.
Az ír kormány az előzetes tervek szerint számos látványos rendezvénnyel,
köztük utcabálokkal készül megünnepelni a tíz új tag májusi csatlakozását.
Akik nem tudják, ki volt Lenin
Kossuth Rádió / Szonda/Tudomány Szonda
szerk.: Sipos Júlia
Történésznek készülnek… A felsőoktatás tömegessé válásának egyik hatása
az egyetemi oktató szerint.
Hahner Péter, a Pécsi Tudományegyetem Újkortörténeti Tanszékének vezetője
nemrégen az Élet és Irodalomban publikált egy írást tapasztalatairól, amelyet
a történész szakra jelentkező diákok körében gyűjtött. Ezután kereste meg
Lukácsi Béla.
- Soha nem voltam a károgók típusába tartozó személy, aki állandóan
arról beszél, hogy a világ romlik, hanyatlik, a világ rosszabb, a fiatalok
szörnyűek, a gyerekek rosszak, sőt, igyekeztem inkább optimistán nézni
a fiatalokat. A baj, hogy 18 éve felvételiztetek, és szembeötlően hanyatlik
a felkészültség.
- Nyilván azon is elgondolkodott, hogy lehet-e csoportosítani a témaköröket,
ahol a tudatlanság nagy, vagy ebben nincs rendszer?
- Nincs benne rendszer, de annyit észrevettem, ha értelmesebb fiúk kerülnek
a bizottság elé, ha lehet nekik segíteni a II. világháborús kérdésekkel,
azt általában tudják. A legtöbbnél az a fő gond, hogy csak a történelem
tankönyvből készül, ha egyáltalán készül. Mindig két kérdés van. Húznak
két tételt, azt mondom, mondja el amelyiket jobban tudja, ez nekünk elég.
Ezzel felére csökkentjük a követelményeket. Második kérdésem, hogy van-e
valamilyen kedvenc témája a történelemből. Döbbenetes, hogy a 80 százalékának
nincs, vagy olyan választ adnak, hogy az ókor, de tudom hogy az nem kedvenc
téma, hanem nyilván az első tételeket jobban megtanulta. Harmadik kérdés
az, hogy olvasott-e könyvet: gyakran kapom azt a választ, hogy igen, és
kérdezem mit, a tankönyvet. Akkor mit lehet tenni?
- Mondjon egy-két példát, hogy hol tartunk.
- Egy hölgy tavaly Nagy Sándort húzta, és az ég világon semmit nem tudott
róla mondani, merre hódított, merre volt a birodalma. És tényleg, ahogy
a cikkben is írtam, leül egy kislány, szovjet forradalom lenne a kérdés,
kérdezem ki volt Lenin. Néz rám, a szép kék szemével, és hallgat, és nézzük
egymást, és nem tudtam megállni, azt mondtam, micsoda boldog nemzedékhez
tartozik maga, nem kell tudnia, ki volt Lenin. De azért döbbenetes.
Kolozsvár kincsei – mesélő képeslapok
Népszabadság. • Szerző: Szendrei Lőrinc
„Hiszen minden léleknek van valahol a mélyben egy dédelgetett,
megsiratott, eltemetett, feltámasztott, ezerszer visszaálmodott Kolozsvárja”
– idézi Reményik
Sándor gondolatát Sas Péter művelődéstörténész, a noran kiadó
gondozásában megjelent Mesélő képeslapok sorozat Kolozsvár 1867 és 1919
közötti világát
bemutató kötetében.
Ahogy lapozgatok a könyvben, mind erősebben hatalmába kerít az érzés:
én is ismerem ezeket az utcákat, nekem is ugyanilyen vagy majdnem hasonló
emlékeim vannak a pályaudvarról, a piactérről, a Mihály-templomról, Mátyás
király szülőházáról, a Házsongárdi temetőről, Sárkányölő Szent György szobráról,
a Farkas utcáról.
Közel száz esztendővel ezelőtt készültek a kötetbe válogatott, utolsó
felvételek, de mintha ismerősök jönnének szemben a megfakult képeslapokon.
Valóban mesélnek. Az állomáson fölbukkan Ady Endre. A New York Szálló kapuján
Jókai Mór fordul ki. A barokk Bánffy-palotát Podmaniczky Frigyes szemléli
nem kis
elragadtatással. Csak néhány név abból a múltból, ahová visszakalandozik
a szerző. Az állomás ma is ugyanolyan, mint száz, ötven, harminc évvel
ezelőtt. A
millennium korát idézi, miként számos, hasonló társa szerte Erdélyben
és Magyarországon. Innen indultam magam is több kolozsvári találkozómra.
A közeli
Horea utcában csöngettem be Kányádi Sándorhoz. Vele ballagtunk ki a
Fő térre, ahol a Mihály-templommal szemben ágaskodik a New York Szálló
tornya. A
templom oldalában posztoló Mátyás király híres lovas szobrát egy este
kissé kapatos, bohém barátom mászta meg. Csapkodta a király hátát: menj
innen, ez
az én lovam! És igaza is lehetett volna, hiszen a jókedvű költőt
úgy hívták: Hunyadi Mátyás.
A közeli unitárius templom mellett egy borozóban folytattuk a baráti
disputát, ahol asztalunkhoz egy csöndes szavú író telepedett. Újságpapírba
csomagolt kéziratának címe: Lassú vírus. Ágoston Vilka itt bízta ránk titokban
írt könyvét, hogy mentsünk ki a Ceausescu-cenzorok karmából. A diktatúra
lélekrajzát
ábrázoló könyv budapesti megjelenését Czakó Gábor író segítette. A
Sebestyén-palota földszinti könyvesboltjában Szőcs Gézával futottunk össze.
Éppen
Balla Zsófi költőhöz tartott, ahol a szilveszteri társaság már gyülekezett.
Akkor még köztünk volt a következő nyáron tragikusan meghalt, nagy reménységű,
fiatal
színész, Darkó Béla is. A hóstáti kofák piaca szomszédságában lévő
lakásba estére megérkezett Egyed Péter filozófus, Aradi Jóska, a Korunk
nagy tekintélyű
szerkesztője, Cselényi Laci filmes és színházi rendező és testvére,
Cselényi Béla, aki álmában írta verseit. Ott volt Selmeczi Gyuri zeneszerző
is, aki már huszonévesen a legendás Harag György rendező társaként komponálta
a Sütő-drámákhoz a zenét. Másnap a térdig érő hóban botladoztunk a Jókai
utcán végig, a Szent György térig. Az Egyetemi Könyvtárnál Mózes Attila
író egy régi-régi, az Erdélyi Szépmíves Céh által kiadott Tamási Áron-kötettel
várt, hogy aztán
betérjünk egy pohár forralt borra az Unió utcai kocsmába.
Innen ugrottunk át a Kossuth utcába Kallós Zoltánhoz, hogy a földszintes
ház udvarra néző lakásában tobzódjunk a bokályok, tányérok, hímzések, szőttesek,
faragások gyűjteményében. Az élmény fokozásáról a szilágysági
mézes pálinka gondoskodott.
Jöttünk-mentünk, kalandoztunk Kolozsvár kincsei között a Farkas utcában.
Elidőztünk a templomban ékeskedő nemesi címerek előtt, majd átballagtunk
az egyetemre. Később, Párizsban, a Sorbonne kapuján belépve ért utol ugyanaz
az
érzés, mint Kolozsvárott, a Babes–Bolyai campusán. Onnan gyalogoltunk
a Budai-Nagy Antal-felkelés emlékét őrző Kolozsmonostorig. Marius Tabacu
rádiós
kollégám – akit azért büntettek meg a román néphadseregben, mert magyarul
olvasta Senecát – mesélte, hogy a monostori templomtól a Házsongárdi temető
kapujáig hömpölygött a kétszázezres tömeg, amikor Kós Károlyt temették.
És Marius mesélt a hetvenes-nyolcvanas évek kolozsvári fiatal íróiról,
költőiről is, akik
a Gál Gábor Körben jöttek össze hétről hétre. A találkozókról készült
szekus jelentések ma vaskos kötegekben rejtőzhetnek valamelyik levéltár
poros polcain.
Egyébként a fiatal irodalmárok társasága névadójának lányával, az Erdélyből
Kanadáig futott Gál Annával éveken át titkos kapcsolatot ápoltunk: üzenetekkel
teli hangkazettákat és apró betűkkel telerótt leveleket csempésztünk
át Ártándnál a határon, hogy aztán Debrecenből, Miskolcról, Szolnokról
küldjük tovább
Torontóba az otthoni híreket. Megjegyzem: utóbb kiderült, hogy a magyar
hatóságok ébersége időnként megakadályozta a küldemények útját.
Éveken át a konspiráció kényszere kísért Kolozsvárott. Jártuk az utcákat
a Marianumtól a Széky- és Babos-palota által őrzött Nagyhídig, a Püspöky-háztól
a
Nemzeti Színházig, a Szabók bástyájától a Kaszinóig. Útközben az utcákat
a régi, még szüleiktől tanult nevükön nevezték a társaink. Arany János
utca, Monostori út, Haller-kert, Karolina tér, Wesselényi Miklós út, Széchényi
tér, Deák Ferenc utca, Jókai utca, Szent György tér, Kalandos tér,
Boldog utca, Fellegvár. Ha
megfáradtunk, mindig akadt hová betérni. Egy cukrászda forró kávéval
várt az Unió utcában. Ki tudja, miként, de az egykori alapító cégtábláját
nem vették le: Károlyi Sándor vendégei lehettünk. A Magyar utca és a Bocskai
tér szegletéhez közel, egy padon várt ránk friss kürtős kaláccsal az azóta
tragikusan eltávozott fiatal
néprajzos, a kalotaszegi népművészet már akkor tudós ismerője,
Salamon Anikó.
Mögöttünk emelkedett a palota, amely egykor az Erdélyi Magyar Közművelődési
Egyesületnek adott otthont. Vagyis, itt volt az EMKE. (Valamikor így nevezték
a
mára texasi marhasültek szenes szagát árasztó vendéglővé privatizált
pesti kávézót is a körút és a Rákóczi út sarkán.) A sétatéri Rákóczi-kertben
ugyan már
nem találtunk hattyúkat, de elkísért ide is az izgalom: követnek. Némán,
titkosan.
És jöttek a barátok is: Marosvásárhelyről Elekes Karcsi, a festő, Selmeczi
Jancsi, a hegedűs, Csíki Boldizsár, a karmester és az akkor még a Forrás-nemzedék
reménységének tartott, mára RMDSZ-vezérré váltott Markó Béla költő.
Korondról Pál Tóni, a fazekas, Székről Márton Fülöp, a táncos, Csíkszeredából
Beczási Tóni, a grafikus és napimádó táltos, Nagyváradról Ara-Kovács Attila,
a filozófus, Tóth Karcsi, a pedagógus (később – Szőcs Gézával együtt –
az Ellenpontok című
szamizdat szerkesztői), és ugyancsak a Körös-parti Athénból a sehonnan
sem hiányozható Körössi P. Jóska táviratkihordó-költő, aki ma már a régi
magyar
városokat bemutató könyvsorozatba illeszkedő mesélő kötet szerkesztője
– immár Budapesten.
Így lapozgatom Sas Péter könyvét. Nézem a több mint száz évvel ezelőtti
Kolozsvár fotóit, bolyongok a régmúlt történelemben és a magam történeteiben.
Éjszaka nassoló növények
www.mtv.hu
Az eddigi ismeretek szerint az éjszakai nassolást kifejezetten emberi
(rossz)szokásnak tartotta a tudomány. A nagy-britanniai Norwichban lévő
John Innes Centre (JIC) kutatói azonban feltárták, hogy a növények is fogyasztanak
cukrot éjszaka.
Köztudott, hogy a növények a napfény segítségével széndioxidból és vízből
előbb cukrot, majd keményítőt, s végül - más tápanyagok beépítésével -
proteineket és zsírokat hoznak létre. Ez nem más, mint a fotószintézis,
amely a földi élet szinte egészének alapját alkotja.
A JIC kutatóinak most azt sikerült tisztázni, hogy hogyan működik a
növények energia-háztartása a sötétben. A Science és a The Plant Journal
című folyóiratokban közzétett eredmények szerint nap közben a növények
nem csak cukrot termelnek, hanem cukormolekulákból álló hosszabb-rövidebb
láncokat - keményítőt - is, amelyet leveleikben raktároznak el. Ez a keményítő
biztosítja azután az energiát éjszaka: folytatódik a növények anyagcseréje,
és például növekedése.
Ehhez a betárolt keményítőt újra a közvetlenül energiát szolgáltató
cukorrá bontja le a növény. A kutatók egy növénynél kimutattak egy olyan
gént is, amelynek döntő szerepe van a most feltárt mechanizmusban: azoknál
a mutált növényeknél, amelyekből ez a gén hiányzott, a keményítő lebontása
csökkent. A MEX1 elnevezésű gén olyan fehérjét termel, amely a cukor szállítását
bonyolítja le.
A kutatások távolról sem csupán elméleti jelentőségűek: a keményítő
cukorrá alakítása az élelmiszer-iparban is jelentőségre tehet szert.
2004. január 02., péntek 15:39