CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 29., péntek, Aguszta napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lapszemle  

Kétszer köszöntötték az újévet a Nemzetközi Űrállomás asztronautái
www.mti.hu
Moszkva, 2004. január 1. (MTI) - Egyetlen nap alatt akár tizenötször is bonthatott volna pezsgőt szilveszter örömére a Nemzetközi Űrállomás (ISS) két asztronautája, de az orosz Alekszandr Kaleri és az amerikai Michael Foale megelégedett azzal, hogy csak kétszer - moszkvai és washingtoni helyi idő szerint - köszöntötte az újévet.
    Az ISS 24 óra leforgása alatt 16 alkalommal kerüli meg a Földet, de a két űrhajós számára csak két ünneplést engedélyezett az állomás fedélzetén felállított műfenyő mellett az orosz és az amerikai földi irányító központ.
    Bár súlyos dollár ezrekbe kerül minden kilogramm űrbeszállítása, Kaleri és Foale ajándékcsomagokat kaptak otthonról. Ezekből a hozzátartozók és a barátok levelei, zenei CD-k mellett egy doboz csokoládé bonbon került elő. Az ünnepi vacsora menüje néhány speciális orosz tubusos ételből, valamint egy külön erre az alkalomra készített amerikai "űrpulykából" állt össze.
    Arról egyetlen irányítóközpont sem szólt, hogy vajon alkohol került-e az ISS fedélzetére. Korábban nyílt titok volt, hogy a Mir szovjet űrállomásra ilyen alkalmakkor rendre csempésztek egy kis konyakot az űrhajósok.
    Az év első napját teljes pihenéssel tölthették az ISS lakói, igaz a pihenés teljességét az űrállomás sajátos viszonyainak fényében kell érteni. Így például az ébresztő csakúgy mint minden nap, reggel hat órakor volt (greenwichi idő szerint), és a kötelező reggeli torna az átlagosnál erősebbnek volt mondható, éppen az ünnepi pluszkalóriák elégetése érdekében.
    A nap fénypontját az jelentette, hogy az állandó rádióösszeköttetés mellett televíziós kapcsolatot is létesítettek a Föld és az űrállomás között, így Kaleri és Foale nemcsak hallhatta, de láthatta is családtagjait.
    Az ISS mostani két lakója október 20-án érkezett az űrállomásra, ahol a tervek szerint 200 napot dolgoznak majd. A Nemzetközi Űrállomást eredetileg háromfőnyi személyzetre tervezték, de februárban, az amerikai Columbia űrsikló katasztrófája után abban állapodtak meg, hogy amíg az amerikai szállítási gondokat nem sikerül orvosolni, csökkentik az állomáson a létszámot.
 (Panoráma)



Vajai várkastély felújítása
www.dunatv.hu
Befejeződött a Vajai várkastély felújítása, a teljes rekonstrukció több mint 400 millió forintba került. A pénz egy része a Kincstári Vagyoni Igazgatóság támogatásából származott. A Szabolcs megyei településen a Vay Ádám Múzeumnak is helyet adó épület renoválása még 1996-ban kezdődött.

A XVI. században épült várkastély egy tanácskozás helyszíne volt a Rákóczi szabadságharc 1703-as kirobbanásakor, és 1711-ben ugyanitt tárgyalták meg a felkelés vezetői a küzdelmet lezáró Szatmári béke pontjait. A hét évig tartó felújítás során teljesen megújult az épület, az északi torony rekonstrukciója és a fűtés korszerűsítése már korábban megtörtént, az elmúlt hónapokban új tetőszerkezetet, valamint friss vakolatot kapott a kastély. - Teljes mértékben megújult az épület belső szerkezete is, stabilizálták, nagyon sok helyen megerősítették a falakat az északi és a déli tornyokat kívülről, belülről. A kastélyt 2004. március 25-én, II. Rákóczi Ferenc születésének 328-ik évfordulóján szeretnék megnyitni. Az 1964 óta működő múzeumban folyik az új tárlat összeállítása, amellyel a fejedelemnek és a kuruc kornak kívánnak méltó emléket állítani.



 Nincs szükség az EUKK-ra?
ww.magyarhirlap.hu

"Hála istennek törvényességi problémákról nem kell beszámolnom” - kezdte az EU Kommunikációs Közalapítvány ÁSZ-ellenőrzéséről szóló mondandóját Lóránt Zoltán, a számvevőszék főigazgatója sajtótájékoztatóján, majd azzal fejezte be, hogy olcsóbb lenne az adófizetőknek, ha a kormány az egész bagázst szétkergetné. Az ÁSZ elnöke, Kovács Árpád hozzátette: a főigazgató szerinte egy kicsit finoman fogalmazott; ugyanis teljesen fölösleges "egy halom embernek” nem kevés pénzt kifizetni, amikor ugyanezeket a feladatokat az államigazgatás olcsóbban is megoldaná.

Hadat üzent az Állami Számvevőszék a kormányok által gründolt közalapítványoknak. Most éppen az EU Kommunikációs Közalapítvány (EUKK) ellenőrzése során borult ki a bili: ugyanis az Állami Számvevőszék szerint a mindenkori kormányok előszeretettel adnak át állami feladatokat közalapítványoknak. Általában ezen szervezetek kizárólag közpénzből m?ködnek, vagyis külső forrást nem vonnak be a munkájukba, így pontosan az alapítványi formájuk kérdőjelezhető meg. Ráadásul ezen közalapítványok vezető posztjai a politikai zsákmány részét képezik, amit jól jelez, hogy a választások után ezen szervezetek teljes irányítása kicserélődik.
Kicsit más a helyzet az EU Kommunikációs Közalapítványnál. Ezt a kormány hozta létre, ám a vezető tisztségekbe nem pártembereket, hanem neves közéleti személyiségeket kért fel. A számvevők megállapítása szerint ennek ellenére pazarlóan m?ködött az EUKK.
Már az indulás sem volt szerencsés: a kormány az uniós népszavazásra való társadalmi felkészüléssel bízta meg az alapítványt, erre 2,7 milliárd forintot szavaztak meg a költségvetésben. A költségvetés jelentős részét az alapítvány a céloknak megfelelően használta fel, komoly szabálytalanságot nem tapasztaltak a számvevők. Bár egy pajzánság történt: a kuratórium elnöke, Palánkai Tibor "a közbeszerzési törvény előírásainak megkerülésével” kötött 19,5 millió forintos szerződést a Kamarapresz Kht.-val - olvasható a jelentésben. Palánkai válaszlevelében kifejtette, hogy a szerződésről a kuratórium döntött, ám ennek nyomát nem találták a számvevők a kuratóriumi ülések jegyzőkönyveiben.
A m?ködésre fordított kiadásokat, pontosabban az e területen tapasztalható pazarlást jóval szigorúbban ítélték meg az ÁSZ jelentéskészítői. A tanácsadó testület teljesítette feladatait, a felügyelőbizottság (fb) viszont 2003 áprilisáig - vagyis az alapítástól eltelt sz?k fél évben - egyáltalán nem m?ködött. A kormány az fb és a kuratórium tagjainak tiszteletdíját nem szabta meg, így annak mértékéről végül a kuratórium döntött - ami az ÁSZ szerint összeférhetetlen, hiszen az érintett tagok maguk szavaztak a juttatásukról. Ezt etikai alapon is kifogásolja a jelentés - hozzátéve, hogy a havi 200-300 ezer forintos tiszteletdíj indokolatlanul magas a többi közalapítványnál kialakult honoráriummal összevetve.
Nemcsak kurátornak jó lenni az EUKK-nál, hanem alkalmazottnak is: 19 millió forintot költöttek felső- és középkategóriás személygépkocsikra, amelyeket egyes alkalmazottak korlátlan használtra megkaptak, ezen felül a mobilszámlájukat is korlátozás nélkül állta az EUKK. Az átlagosan 300-400 ezer forintos havi alkalmazotti fizetéseket is kifogásolja a jelentés - ezek eredőjeként a m?ködési költségek indokolatlanul magasak voltak.
Bár az ÁSZ nem minősítheti az EUKK m?ködését, vagyis nem vizsgálták, hogy a viszonylag alacsony, 50 százalék alatti részvételi arány a tavaszi népszavazáson mennyiben az EUKK elégtelen kommunikációjának a következménye, ezzel együtt a számvevők a közalapítvány megszüntetését javasolják a kormánynak. Indoklásuk szerint a még szükséges tájékoztatási feladatokat az államigazgatási szervek - például az EU Támogatási Hivatal - hatékonyabban megoldanák.

Papp Zsolt



Kocsmaélet a brit szappanoperákban
www.mno.hu - MTI
Lassan alkoholmámorba fulladnak a brit tévék szappanopera-sorozatai, rossz példát állítva a műfaj kedvelői elé - állítja az egyik ivászatellenes brit kampányszervezet. A BBC szerint túloz a tévéműsorokat kritizáló társaság.

Az Alcohol Concern közzétett tanulmánya szerint a tévésorozatokban 2003-ban majdnem kétszer annyit ittak, mint húsz évvel korábban. Az 1983-ban sugárzott epizódokban óránként átlagosan 3,9 olyan jelenet volt, amelyben valamelyik szereplő alkoholt fogyasztott, 2003-ban azonban már hét, vagyis a főműsoridőben futó szappanoperák nézői körülbelül 8 percenként látnak ivós jeleneteket. Az Alcohol Concern szerint a tévén kívüli világban is hasonló a helyzet, a fiatal britek éppen kétszer annyit isznak, mint két évtizede.

A kampányszervezet bírálta a BBC és a Granada tévétársaságokat - a szappanoperák fő rendelőit -, amiért azok úgymond az élet elengedhetetlen tartozékaként mutatják be az alkoholfogyasztást. A csoport szerint az olyan, nemzeti intézményeknek számító, több évtizede futó sorozatok, mint az EastEnders, a Coronation Street vagy az Emmerdale, "a sárga földig való lerészegedés kultúráját" honosítják meg az országban. Az Alcohol Concern jellemző példaként említette a BBC-n sugárzott EastEnders egyik legutóbbi epizódját, amelyben a női főszereplő szerelmi bánatában annyi szeszesitalt ivott egyszerre, amennyibe a szervezet szerint egy átlagember valószínűleg belehalt volna.

Az ivászatellenes társaság azt állítja, a helyzetet súlyosbítja, hogy a színésznő a való életben is komoly alkoholproblémákkal küszködik. Nemrég a brit bulvársajtó első oldalas hírekben számolt be arról, hogy a főszereplőt az egyik epizód forgatásról haza kellett küldeni, mert részeg volt. A jelentés szerint a szeszipar "évente csaknem 800 millió fontot költ termékei népszerűsítésére ... és ehhez nem szorul további segítségre".
A BBC azzal védekezett, hogy jóllehet az EastEnders központi helyszíne valóban egy pub, a Queen Vic, de a szereplők ide inkább enni, semmint inni térnek be, és "nem mindenki issza le magát minden alkalommal".



Írország az EU élén
www.hirtv.net
 
Január elsejétől Írország látja el az Európai Unió soros elnökségét. Az ír kormányfő újévi beszédében leszögezte: elnöksége alatt elsősorban Európa és az Egyesült Államok megromlott kapcsolatán kíván javítani. Bertie Ahern ír kormányfő újévi üzenetében egyértzelművé tette: a soros elnökségi félév alatt Dublin nem elsősorban a zsákutcába futott uniós alkotmányozási folyamat továbbvitelére, hanem az iraki háború miatt feszültté vált európai-amerikai kapcsolatok rendezésére fog koncentrálni.
Ahern korhányfő az európai alkotmányozás kapcsán közölte: az ír elnökség célja, hogy "mindenki érdekei és aggályai meghallgattassanak". Nem hivatalos értékelések szerint Ahern nem vágyik rá, hogy Silvio Berlusconi olasz kormányfőhöz hasonlóan az ő nevéhez is egy kudarcokkal terhelt elnöki időszak fűződjék. Ahern üzenetében szólt arról is, hogy májusban tíz új tagállam csatlakozik az unióhoz, és, hogy ez lesz az EU eddigi legnagyobb mértékű bővítése. Az ír kormány az előzetes tervek szerint számos látványos rendezvénnyel, köztük utcabálokkal készül megünnepelni a tíz új tag májusi csatlakozását.


Akik nem tudják, ki volt Lenin
Kossuth Rádió / Szonda/Tudomány Szonda
szerk.: Sipos Júlia

Történésznek készülnek… A felsőoktatás tömegessé válásának egyik hatása az egyetemi oktató szerint.

Hahner Péter, a Pécsi Tudományegyetem Újkortörténeti Tanszékének vezetője nemrégen az Élet és Irodalomban publikált egy írást tapasztalatairól, amelyet a történész szakra jelentkező diákok körében gyűjtött. Ezután kereste meg Lukácsi Béla.

- Soha nem voltam a károgók típusába tartozó személy, aki állandóan arról beszél, hogy a világ romlik, hanyatlik, a világ rosszabb, a fiatalok szörnyűek, a gyerekek rosszak, sőt, igyekeztem inkább optimistán nézni a fiatalokat. A baj, hogy 18 éve felvételiztetek, és szembeötlően hanyatlik a felkészültség.

- Nyilván azon is elgondolkodott, hogy lehet-e csoportosítani a témaköröket, ahol a tudatlanság nagy, vagy ebben nincs rendszer?

- Nincs benne rendszer, de annyit észrevettem, ha értelmesebb fiúk kerülnek a bizottság elé, ha lehet nekik segíteni a II. világháborús kérdésekkel, azt általában tudják. A legtöbbnél az a fő gond, hogy csak a történelem tankönyvből készül, ha egyáltalán készül. Mindig két kérdés van. Húznak két tételt, azt mondom, mondja el amelyiket jobban tudja, ez nekünk elég. Ezzel felére csökkentjük a követelményeket. Második kérdésem, hogy van-e valamilyen kedvenc témája a történelemből. Döbbenetes, hogy a 80 százalékának nincs, vagy olyan választ adnak, hogy az ókor, de tudom hogy az nem kedvenc téma, hanem nyilván az első tételeket jobban megtanulta. Harmadik kérdés az, hogy olvasott-e könyvet: gyakran kapom azt a választ, hogy igen, és kérdezem mit, a tankönyvet. Akkor mit lehet tenni?

- Mondjon egy-két példát, hogy hol tartunk.

- Egy hölgy tavaly Nagy Sándort húzta, és az ég világon semmit nem tudott róla mondani, merre hódított, merre volt a birodalma. És tényleg, ahogy a cikkben is írtam, leül egy kislány, szovjet forradalom lenne a kérdés, kérdezem ki volt Lenin. Néz rám, a szép kék szemével, és hallgat, és nézzük egymást, és nem tudtam megállni, azt mondtam, micsoda boldog nemzedékhez tartozik maga, nem kell tudnia, ki volt Lenin. De azért döbbenetes.



Kolozsvár kincsei – mesélő képeslapok
Népszabadság. • Szerző: Szendrei Lőrinc

 „Hiszen minden léleknek van valahol a mélyben egy dédelgetett, megsiratott, eltemetett, feltámasztott, ezerszer visszaálmodott Kolozsvárja” – idézi Reményik
 Sándor gondolatát Sas Péter művelődéstörténész, a noran kiadó  gondozásában megjelent Mesélő képeslapok sorozat Kolozsvár 1867 és 1919 közötti világát
bemutató kötetében.

Ahogy lapozgatok a könyvben, mind erősebben hatalmába kerít az érzés: én is ismerem ezeket az utcákat, nekem is ugyanilyen vagy majdnem hasonló emlékeim vannak a pályaudvarról, a piactérről, a Mihály-templomról, Mátyás király szülőházáról, a Házsongárdi temetőről, Sárkányölő Szent György szobráról, a Farkas utcáról.

Közel száz esztendővel ezelőtt készültek a kötetbe válogatott, utolsó felvételek, de mintha ismerősök jönnének szemben a megfakult képeslapokon. Valóban mesélnek. Az állomáson fölbukkan Ady Endre. A New York Szálló kapuján Jókai Mór fordul ki. A barokk Bánffy-palotát Podmaniczky Frigyes szemléli nem kis
elragadtatással. Csak néhány név abból a múltból, ahová visszakalandozik a szerző. Az állomás ma is ugyanolyan, mint száz, ötven, harminc évvel ezelőtt. A
millennium korát idézi, miként számos, hasonló társa szerte Erdélyben és  Magyarországon. Innen indultam magam is több kolozsvári találkozómra. A közeli
Horea utcában csöngettem be Kányádi Sándorhoz. Vele ballagtunk ki a Fő térre, ahol a Mihály-templommal szemben ágaskodik a New York Szálló tornya. A
templom oldalában posztoló Mátyás király híres lovas szobrát egy este kissé kapatos, bohém barátom mászta meg. Csapkodta a király hátát: menj innen, ez
 az én lovam! És igaza is lehetett volna, hiszen a jókedvű költőt úgy hívták: Hunyadi Mátyás.

A közeli unitárius templom mellett egy borozóban folytattuk a baráti disputát, ahol asztalunkhoz egy csöndes szavú író telepedett. Újságpapírba csomagolt kéziratának címe: Lassú vírus. Ágoston Vilka itt bízta ránk titokban írt könyvét, hogy mentsünk ki a Ceausescu-cenzorok karmából. A diktatúra lélekrajzát
ábrázoló könyv budapesti megjelenését Czakó Gábor író segítette. A Sebestyén-palota földszinti könyvesboltjában Szőcs Gézával futottunk össze. Éppen
Balla Zsófi költőhöz tartott, ahol a szilveszteri társaság már gyülekezett. Akkor még köztünk volt a következő nyáron tragikusan meghalt, nagy reménységű, fiatal
színész, Darkó Béla is. A hóstáti kofák piaca szomszédságában lévő lakásba estére megérkezett Egyed Péter filozófus, Aradi Jóska, a Korunk nagy tekintélyű
szerkesztője, Cselényi Laci filmes és színházi rendező és testvére, Cselényi Béla, aki álmában írta verseit. Ott volt Selmeczi Gyuri zeneszerző is, aki már huszonévesen a legendás Harag György rendező társaként komponálta a Sütő-drámákhoz a zenét. Másnap a térdig érő hóban botladoztunk a Jókai utcán végig, a Szent György térig. Az Egyetemi Könyvtárnál Mózes Attila író egy régi-régi, az Erdélyi Szépmíves Céh által kiadott Tamási Áron-kötettel várt, hogy aztán
 betérjünk egy pohár forralt borra az Unió utcai kocsmába.

Innen ugrottunk át a Kossuth utcába Kallós Zoltánhoz, hogy a földszintes ház udvarra néző lakásában tobzódjunk a bokályok, tányérok, hímzések, szőttesek,
 faragások gyűjteményében. Az élmény fokozásáról a szilágysági mézes pálinka gondoskodott.

Jöttünk-mentünk, kalandoztunk Kolozsvár kincsei között a Farkas utcában.
Elidőztünk a templomban ékeskedő nemesi címerek előtt, majd átballagtunk az egyetemre. Később, Párizsban, a Sorbonne kapuján belépve ért utol ugyanaz az
érzés, mint Kolozsvárott, a Babes–Bolyai campusán. Onnan gyalogoltunk a Budai-Nagy Antal-felkelés emlékét őrző Kolozsmonostorig. Marius Tabacu rádiós
kollégám – akit azért büntettek meg a román néphadseregben, mert magyarul olvasta Senecát – mesélte, hogy a monostori templomtól a Házsongárdi temető
kapujáig hömpölygött a kétszázezres tömeg, amikor Kós Károlyt temették. És Marius mesélt a hetvenes-nyolcvanas évek kolozsvári fiatal íróiról, költőiről is, akik
a Gál Gábor Körben jöttek össze hétről hétre. A találkozókról készült szekus  jelentések ma vaskos kötegekben rejtőzhetnek valamelyik levéltár poros polcain.
Egyébként a fiatal irodalmárok társasága névadójának lányával, az Erdélyből Kanadáig futott Gál Annával éveken át titkos kapcsolatot ápoltunk: üzenetekkel
teli hangkazettákat és apró betűkkel telerótt leveleket csempésztünk át Ártándnál a határon, hogy aztán Debrecenből, Miskolcról, Szolnokról küldjük tovább
Torontóba az otthoni híreket. Megjegyzem: utóbb kiderült, hogy a magyar hatóságok ébersége időnként megakadályozta a küldemények útját.

Éveken át a konspiráció kényszere kísért Kolozsvárott. Jártuk az utcákat a Marianumtól a Széky- és Babos-palota által őrzött Nagyhídig, a Püspöky-háztól a
Nemzeti Színházig, a Szabók bástyájától a Kaszinóig. Útközben az utcákat a régi, még szüleiktől tanult nevükön nevezték a társaink. Arany János utca, Monostori út, Haller-kert, Karolina tér, Wesselényi Miklós út, Széchényi tér, Deák Ferenc utca,  Jókai utca, Szent György tér, Kalandos tér, Boldog utca, Fellegvár. Ha
megfáradtunk, mindig akadt hová betérni. Egy cukrászda forró kávéval várt az Unió utcában. Ki tudja, miként, de az egykori alapító cégtábláját nem vették le: Károlyi Sándor vendégei lehettünk. A Magyar utca és a Bocskai tér szegletéhez közel, egy padon várt ránk friss kürtős kaláccsal az azóta tragikusan eltávozott fiatal
 néprajzos, a kalotaszegi népművészet már akkor tudós ismerője, Salamon Anikó.
Mögöttünk emelkedett a palota, amely egykor az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek adott otthont. Vagyis, itt volt az EMKE. (Valamikor így nevezték a
mára texasi marhasültek szenes szagát árasztó vendéglővé privatizált pesti kávézót is a körút és a Rákóczi út sarkán.) A sétatéri Rákóczi-kertben ugyan már
nem találtunk hattyúkat, de elkísért ide is az izgalom: követnek. Némán, titkosan.
És jöttek a barátok is: Marosvásárhelyről Elekes Karcsi, a festő, Selmeczi Jancsi, a hegedűs, Csíki Boldizsár, a karmester és az akkor még a Forrás-nemzedék
reménységének tartott, mára RMDSZ-vezérré váltott Markó Béla költő. Korondról Pál Tóni, a fazekas, Székről Márton Fülöp, a táncos, Csíkszeredából Beczási Tóni, a grafikus és napimádó táltos, Nagyváradról Ara-Kovács Attila, a filozófus, Tóth Karcsi, a pedagógus (később – Szőcs Gézával együtt – az Ellenpontok című
szamizdat szerkesztői), és ugyancsak a Körös-parti Athénból a sehonnan sem hiányozható Körössi P. Jóska táviratkihordó-költő, aki ma már a régi magyar
városokat bemutató könyvsorozatba illeszkedő mesélő kötet szerkesztője – immár Budapesten.

Így lapozgatom Sas Péter könyvét. Nézem a több mint száz évvel ezelőtti Kolozsvár fotóit, bolyongok a régmúlt történelemben és a magam történeteiben.



Éjszaka nassoló növények
www.mtv.hu
Az eddigi ismeretek szerint az éjszakai nassolást kifejezetten emberi (rossz)szokásnak tartotta a tudomány. A nagy-britanniai Norwichban lévő John Innes Centre (JIC) kutatói azonban feltárták, hogy a növények is fogyasztanak cukrot éjszaka.

Köztudott, hogy a növények a napfény segítségével széndioxidból és vízből előbb cukrot, majd keményítőt, s végül - más tápanyagok beépítésével - proteineket és zsírokat hoznak létre. Ez nem más, mint a fotószintézis, amely a földi élet szinte egészének alapját alkotja.

A JIC kutatóinak most azt sikerült tisztázni, hogy hogyan működik a növények energia-háztartása a sötétben. A Science és a The Plant Journal című folyóiratokban közzétett eredmények szerint nap közben a növények nem csak cukrot termelnek, hanem cukormolekulákból álló hosszabb-rövidebb láncokat - keményítőt - is, amelyet leveleikben raktároznak el. Ez a keményítő biztosítja azután az energiát éjszaka: folytatódik a növények anyagcseréje, és például növekedése.

Ehhez a betárolt keményítőt újra a közvetlenül energiát szolgáltató cukorrá bontja le a növény. A kutatók egy növénynél kimutattak egy olyan gént is, amelynek döntő szerepe van a most feltárt mechanizmusban: azoknál a mutált növényeknél, amelyekből ez a gén hiányzott, a keményítő lebontása csökkent. A MEX1 elnevezésű gén olyan fehérjét termel, amely a cukor szállítását bonyolítja le.

A kutatások távolról sem csupán elméleti jelentőségűek: a keményítő cukorrá alakítása az élelmiszer-iparban is jelentőségre tehet szert.



2004. január 02., péntek 15:39


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület