|
Bencsik Imre bohózata
„Nejcserés”
támadás
- rekeszizmok
ellen
Na végre! Kell a kikapcsolódás,
az önfeledt nevetés. Amikor a szinpadon nem
olyasmi történik, aminek mindenképpen van valami eszmei mondanivalója,
ami nem hordoz mélyenszántó gondolatokat s nem tör a művészet
magaslataiba.
Egészen egyszerűen csak mulattat és komolyan próbára teszi a
rekeszizmokat.
Bencsik
Imre kitűnően bizonyítja Az első férfi avagy a nejcserés támadás című
bohózatában,
hogy érti a mesterségét. Témája örök, ugyanakkor banális és
semmitmondó
- legalábbis azzá teszi: a férfi és a nő. Az én feleségem, meg a tiéd.
A te férjed, meg az enyém. Ki kivel, mikor és hogyan? Ennek
annyiféle
változata lehetséges, hogy rengeteg estét betölthet, nem egy másfél
órás
bolondozást. A darab mégis megkísérli ezt, Eisemann Mihály kedves
kupléival,
hogy azért nemesebb szerveink mégse károsodjanak túlzottan a
folyamatos
röhögéstől. S a helyzet? A nőfaló pszichológust
(Straub Dezső) egyre jobban szorítja a csizma, hiszen
csinibaba-felesége
(Nyertes Zsuzsa) kelepcébe akarja húzni: az
első útjába eső férfival meg akarja csalni. Persze férjemuram sem
esett
a feje lágyára, előkészíti az „ellencsapdát”. Jó eszköz ehhez a
váratlanul
előkerült, kissé bugyuta régi osztálytárs (Harsányi Gábor), aki sorra
érti
félre a szavakat és kreálja egymás után az aranyos malacságokat.
Persze
mindennek a tetejébe ott van a mázsányi (szó szerint!) múzsa, a
takarítónő
(Csala Zsuzsa), aki zseniálisan összekutyulja mindenki elképzelését.
Fűszerként
megjelenik a tudós kisasszony (Szilágyi Judit), aki a pszichológus
ágyikóját
szeretné melengetni, meg a szigorú rendőrnő (Rácz Brigitta), aki
„véletlenül”
éppen a gyengeelméjű osztálytárs menyasszonya. Mindketten pazar
énekhangú
epizodisták.
Ezek után lehet találgatni,
hogy
éppen ki kivel fekszik az ágyikóban. A „legnehezebb”
eset persze a takarítónő, aki valósággal lehengerli a szegény
osztálytársat.
De azért minden jó, ha a vége is jó!
Nagyszerűen
mulattunk! A vastaps jogos volt.
Nyugati
Kapu
1999. július 05., hétfő 00:00
|
