"Hogyan gyógyítható az egészségügy?" címmel tartott
kerekasztal beszélgetést a Soproni Kálvin Kör 2004. január 5-én a Református
Egyházközség gyülekezeti termében.
A rendezvény, amelynek hallgatósága között ezúttal sok orvos is
részt vett, meghívott vendégei Dr. Éger István a Magyar Orvosi Kamara
elnöke és Dr. Baranyai Tibor a Sopron MJV Erzsébet kórház főigazgató főorvosa
voltak. A beszélgetést Dr. Cseke István vezette.
Dr. Éger István bevezetőként az Orvosi Kamara belső és külső viszonyait
vázolta fel. A negyvenezer tagot számláló, és több évtizedes szünet után,
1994-től törvény alapján létrehozott kamara tagjai sem tudnak még teljes
mértékben azonosulni a szervezettel - fejtette ki az elnök. A cél egy valódi,
jogi, szakmai környezetben respektált köztestület létrehozása, azért, hogy
ne a nagypolitika pillanatnyi érdekei határozzák meg az egészségügy további
sorsát.
Nemzeti konszenzus szükséges az egészségügy konszolidációjának megvalósítása
érdekében - hangoztatta Dr. Éger István.
Dr. Éger István, Dr. Cseke István, Dr. Baranyai Tibor
Dr. Baranyai Tibor szerint a drága technikai fejlődés feltételei között
meg kell határozni a szakmailag szükséges, gazdaságilag megengedhető és
orvosként becsületes ellátást biztosító szintet. A főorvos kifogásolta,
hogy míg világszinten átlagban a GDP 8-12 százalékát költik az egészségügyre,
addig Magyarországon ez az arány 4-4,5 százalék. A politika az elmúlt 14
évben nem biztosította a forrást a magas szintű egészségügy megteremtésére
és működtetésére, a szakma még ebben a helyzetben is jóval többet teljesít,
mint azt a biztosított források indokolnák - vélte a főigazgató, aki egyetértve
a kamarai elnökkel, hangsúlyozta a közfinanszírozáson alapuló egyenlő egészségügyi
ellátást biztosító rendszer megteremtésének szükségességét, amit állami
konszolidáció formájában képzel el.
Dr. Baranyai Tibor kiemelte, hogy az Országos Egészségügyi Pénztár
csak a háziorvosi és intézményi rendszer működtetését finanszírozza, a
beruházásokat és az amortizációt az önkormányzatok, egészségügyi intézményeket
fenntartó egyetemek biztosítják, ez mindkét fenntartó területről hatalmas
forrásokat von el.
Kérdésre válaszolva Dr. Éger István kifejtette, hogy a privatizáció "nem
orvosság". A tőke csak megtérülő, profitot termelő beruházásokat
hajlandó finanszírozni. A megsemmisített legújabb kórháztörvény bizonyítja:
csak állami feladatként, nemzeti konszenzus alapján képzelhető el az egészségügy
konszolidációja. Ehhez prioritásokat kell meghatározni, az egészségügy
stabil állapota jótékonyan hat a társadalom egyéb területeire is.
Arra a kérdésre, hogy az előző ciklusban Mikola István miniszter által
beterjesztett és elfogadott, majd a jelenlegi kormányzati cilkusban beterjesztett
és később az Alkotmánybíróság által megsemmisített kórháztörvény után nem
lenne-e ajánlatos visszatérni az előző törvényhez, Dr. Baranyai Tibor válaszában
kifejtette, hogy ő maga egyik törvényt sem tartotta jónak, mert nem biztosították
a teljes egészségügy közfinanszírozáson történő megteremtését. Ugyanakkor
a kialakult jelenlegi helyzetben jó esélyt lát az Orvosi Kamara által szorgalmazott,
az orvosok jogállásáról szóló törvény konszenzusos elfogadására.
Mindkét meghívott hangsúlyozta az egészségügyben dolgozók megbecsülésének
fontosságát, annak tudatában, hogy az utánpótlás csökkenő tendenciát mutat,
és már az uniós csatlakozás utáni rövid időszakban az orvosok 20 százaléka
túllépi a nyugdíjkorhatárt. Az új szabályozások miatt az ügyeletek
és a túlórák száma csökken, ami további humánerőforrás és jövedelem csökkenést
jelenthet, és fennáll a veszélye, hogy egészségügyi dolgozók a magasabb
bér reményében történő elvándorlásának. Ez az ellátás minőségének csökkenéséhez
vezethet.
A beszélgető partnerek egyetértettek abban, hogy az elődök jó döntéseit
megtartva, arra ráépítkezve szükség van egy olyan stratégia kidolgozására,
amely hosszú távon biztosítja a közfinanszírozáson alapúló minőségi
egészségügyi ellátást.
tsz
2004. január 06., kedd 16:20
|