Hárs József nyugdíjas statikus, városunk “Pro Urbe Sopron” díjjal is kitüntetett helytörténésze és a Quint Kft 2003 karácsonyára ismét egy szívet-lelket melengető soproniensiával lepte meg a lokálpatriótákat: “Soproni olvasókönyv: Cikkgyűjtemény 1873-1944 a helyi magyar lapokból”

    Kézbe fogni is jó a könyvet. Karcsú, vékony, elegáns, s a zöld keménytábla még elegánsabbá teszi külcsínében.
    Első ránézésre csak cikkek a Felsődunántúli Hétfői Újság, az Irodalmi Magazin, a Nemzetőr, “Sopron”, Soproni Hirlap, Soproni Komédia, Soproni Munkástanács (Soproni Napló), Soproni Napló, Sopronvármegye, Új Sopronvármegye megfelelő évfolyamaiból.
    Hogy mitől lesz a gyűjtemény Hárs József saját könyve?! Attól a szellemi munkától, attól a csak rá jellemző látásmódtól, a korából adódó rálátásból, a helytörténész megmutattatni tudásából amivel ezeket a cikkeket egymáshoz illesztette. Ahogy maga mondta: “Benne vagyok a sorokban.” Hiszen bárki nyúlt volna a cikkekhez, bárki olvasott volna benne, mindenki mást tartott volna fontosnak. Az ő ajándéka volt nekünk a közel nyolcvan év letisztult sopronisága. Köszönet érte.
    A 241 oldal négy külön részre tagolt.
    Az első rész “A város”, annak szürke hétköznapjaival, ünnepeivel, szokásaival, apró kis bosszúságaival és csodáival. Mindazzal, ami Sopront Sopronná teszi és a sopronit sopronivá.
    A második rész címe a “Steinway-zongora”. Ez a máig használatban lévő zongora dr. Esterházy Pál herceg fejedelmi ajándéka a Liszt Ferenc Zeneegyesületnek. Ez a rész voltaképpen a város nagyértékű szellemi kultúráját gyűjti egybe. Külön pontban szerepel a színház, benne a ma is megfogadni érdemes és elfelejtett tízparancsolatával. Ugyancsak külön bekezdés szól a város fotó- és filmművészetével, feleleveníti a nagyszerű és felejthetetlen emlékű Rupprecht Mihály, Friedrich Károly, Hartmann Jakab alakját. A művészet és az irodalom pontjában megemlékezik a gyakran elfelejtett Csaba Józsefről is. A zenei életnek három külön pont is jut Liszttől Kodályig, illetve egy negyedik is, külön megemlékezve az akkori közönségről, amely természetesen ma is ugyanolyan: hol szívébe zárja az előadót, hol jéggé dermeszti hideg szívével.

    A harmadik rész címe: Színes. S ez is valóban az, ami. Gasztronómia, sport, nevelés, újság, közlekedés, influenza. És két örökérvényű soproni apróság: a Pémüller-huszárok és az örökké álló órák.
    A negyedik rész címe: “Magyarok maradtunk”. Erkölcs, háború, bukások, gazdasági világválság, Civitas Fidelissima, nyomortanyák, németajkúak áldozatos magyarsága, zsidók, végjáték.
    Egy dolog a civilizáció, s egy egészen másik a kultúra haladása. Ezért is van az, hogy belelapozgatva a könyvbe nemegyszer eldönthetetlen, hogy akkor vagy ma írták a cikket, s ha a szellemi szerző nem ragaszkodott volna az újságok betűhívségéhez, ki sem derülne.
    A könyvet a függelék teszi teljessé: feloldja az ismeretlen kifejezéseket, beazonosítja a rég eltűnt dolgokat, alapos irodalmat sorakoztat fel az egyes említett emberekről. Dióhéjnyi várostörténet és sajtótörténet zárja a művet.

(Hárs József: Soproni olvasókönyv; Kiadó: Quint Kft.; nyomdai munkák: Veszprémi Nyomda Rt.)

Csiszár Á.