Csúcsra járók és csúcsról álmodók
Szendrő Szabolcs természetfotó-kiállítása a Pillanat Galériában
www.nol.hu • Szerző: Trencsényi Zoltán
Nagy hegy – kis ember
Mert ilyen az ember. Ha kell, tiszteletlenül kíváncsi. Kutató hegymászók
egy csoportja néhány évvel ezelőtt például felmászott a Mount Everest északi
gerincére, túrta a havat, kapirgálta a jeget, és addig nem nyugodott, amíg
rá nem lelt valahogy George Mallory 1924-ben jégbe fagyott holttestére,
amely kevéssel a 8848 méteres csúcs alatt feküdt, és amellyel kapcsolatban
a mai napig sem tudja senki: Mallory a csúcsra igyekezvén vagy onnan visszatérve
lelte-e halálát. A kutatók remélték, hogy a legendás hegymászó szövetkabátjának
zsebében találnak egy fényképezőgépet, abban egy tekercs, elő nem hívott
filmet, és egy csúcson készült fotóval vagy éppen annak hiányával hitelt
érdemlően bebizonyíthatják majd, hogy Mallory járt-e elsőként az Everest
csúcsán, vagy ahogy általában tudjuk: Sir Edmund Hillary és a nepáli Tenzing
Norgay.
A néhány évvel ezelőtti akció végül nem bizonyított semmit, ám Szendrő
Szabolcs hegymászó és természetfotós szerint ez így van rendjén. Azt mondja:
nem kell mindent tudnunk, a természet őrizze csak titkait. Szinte mindegy
is, hogy kinek sikerül elsőként, sőt, kinek sikerül egyáltalán felérnie
egy-egy csúcsra. Van, akit közel enged magához a természet, és van, akit
nem. És azt is mondja még: akárhogy szeretnénk is hősök meg nagy győztesek
lenni, bizony csak betolakodók vagyunk a hegyek világában.
Szendrő Szabolcsnak hihetünk. Ma már ugyan legfeljebb barátai unszolására
és a fényképezés kedvéért vállalkozik egy-egy útra („a barátaim utakat
szerveznek, hívnak, én meg néha elgyengülök”), korábban viszont húsz évig
küzdött a felhők fölé nyújtózkodó hegygerinceken. Felmászott a Himalája
tibeti részén található 8201 méter magas Cho-Oyura, valamint a Kedar Dome
tetejére, amely ugyan „csak” 6800 méter magas, ám keleti falán elsőként
éppen az a magyar csapat jutott fel, amelynek ő is tagja volt.
Most kéne valahogy ideírni azt a mondatot, hogy Szendrő Szabolcs a fent
említett sikereket nem mellesleg úgy érte el, hogy tizenhat évesen, egy
buta vonatbaleset következményeként az egyik lábát térd alatt elveszítette.
Jó, kizárólag a tényszerűség miatt ideírtuk, de több okból sem szívesen.
Maradjunk a legfontosabbnál: Szendrő Szabolcs sohasem hivatkozott erre
az életben, és a hegyek között sem. A balesete után is teljes életet élt,
és hegymászóként sem teljesített kevesebbet, mint teljesen egészséges társai,
sőt.
Bizonyos értelemben többet vállalt. Fényképezett ugyanis. Fotografált
az alacsonyabb vidékeken, és fotózott a csúcsok közelében. Ott, ahol már
a testi és a lelki energia minden molekulája kincs. A társai mentek, ő
megállt, kicsomagolta ménkű nagy és nehéz 645-ös Mamiya gépét, előhalászta
a csomagból az állványt, aztán fényt mért, komponált, exponált, majd felszerelését
ismét a hátizsákba pakolta, és a többiek nyomába eredt. Természetfotós
barátai is gyakran kérdezték tőle, ha már ilyen megszállottan fotografál,
miért nem visz kisfilmes, netán tenyérnyi, digitális masinát. Könnyebb
volna kezelni ezeket, ráadásul azonnal tudná az eredményt. Nem kellene
izgulnia, hogy sikerültek-e a felvételek ott, ahová egy életben, iszonyú
szenvedések árán, talán egyszer jut fel az ember.
Szendrő Szabolcs ilyenkor csak mosolyog, az említett Mallory-kutatást
idézi, és azt mondja: Nem kell mindent tudni, és nem kell mindig biztosra
menni. Ha a fotózásról kérdezik, általában elmondja azt is, hogy ő a természet
gyönyörűségeit kedveli, nem örökíti meg a hegymászók küzdelmét, a Himalájában
szétszórt szemetet és a pórul járt hegymászók tetemét. Azt mondja, ő az
életben is a szépre koncentrált, és a hegyekben is mást lát, mint egy vérbeli
riporter.
Tényleg mást lát.
Bizonyság erre a Marczibányi Téri Művelődési Központban megrendezett
kiállítása is, amelyen az általa készített természetfotók egy része látható.
Hótól habzó hegyek Nepálban. Eget szurkáló jégtornyok Tibetben. Erekkel
behálózott, emberi alkarra hasonlító folyóvölgyek Tien-san vidékén. Kihalt
bolygót idéző köves tájak a Sínai-félszigeten. A nagy hegyek égnek dörgölőző
ormain fölfelé igyekvő parányi emberek, hősök vagy csak lelkes próbálkozók,
elsők vagy másodikak, csúcsra járók vagy csak csúcsokról álmodók; egyre
megy.
Nagy hegyek – kis emberek.
Valamivel kisebb nagyításban képek a Dunakanyarból is, csak hogy tudjuk:
nem kell a csillagok közé igyekeznünk és hőssé válnunk ahhoz, hogy kapjunk
valami szépet a természettől.
Élénk az érdeklődés a magyar irodalom iránt külföldön
Több pénzre lenne szükség a fordítások támogatásához
www.mno.hu
Szilágyi Kata
Egyre több külföldi székhelyű kiadó nyújtja be pályázatát a Fordítástámogatási
Alaphoz, amely hazánkban egyedüliként támogatja a magyar klasszikus és
kortárs irodalom más nyelvekre történő fordítását. Tavaly összesen harminc
millió forintot osztottak szét a pályázók között. Az érdeklődés egyre nagyobb,
ezért ez az összeg kevésnek bizonyul.
A saját nemzeti irodalom népszerűsítését és más nyelvekre való fordítását
ma már Európában, elsősorban az Európai Unión belül szinte minden ország
központi költségvetése támogatja. Az elsők között szerepel Franciaország,
Hollandia és a skandináv országok, ahol már több mint 15 éve működik a
fordítástámogatás. Ezekben az országokban jelentős összegeket fordítanak
erre a célra, meglehetősen nagy apparátusokat működtetve. Észtországban
és Litvániában az utóbbi években jött létre nemzeti irodalmat ismertető
és támogató intézmény. Hazánkban 1997-től működik a Fordítástámogatási
Alap és Irodalmi Információs Központ, körülbelül Csehországgal, Lengyelországgal,
Írországgal és Szlovákiával egyidőben hozták létre. Mára azonban a fordítási
költségekre felhasználható összeg, valamint a szervezet mérete tekintetében
az utolsó helyen áll Magyarország - derül ki a Fordítástámogatási Alap
legfrissebb összefoglalójából.
Hazánkban a fordítások anyagi támogatásával más intézmény nem is foglalkozik
a Fordítástámogatási Alapon kívül, igaz, a Nemzeti Kulturális Alapprogram
működése első éveiben kiírt ilyen pályázatot, de a külföldről való igen
bonyolult pályázati eljárás miatt nem sokan vették igénybe ezt a lehetőséget.
Egyedül a balatonfüredi Magyar Fordítóház segíti közvetlenül a fordítókat:
a külföldön élők ösztöndíjak révén tudnak itt dolgozni egy-két hónapig,
és szükség esetén konzultálhatnak a magyar szerzővel is. A Fordítóház emellett
tavaly francia, spanyol és horvát nyelvi szemináriumokat is rendezett.
Ezen kívül a József Attila Kör minden évben nagysikerű, tíznapos fordítótábort
szervez Gödöllőn.
A Fordítástámogatási Alap feladata a magyar irodalom külföldön történő
jobb megismertetése. Ezt a célt egyrészt a külföldön megjelenő fordítások
anyagi támogatásával éri el, másrészt pedig információs és promóciós munkával.
A külföldi kiadóknak elosztható pénzkeretet a Nemzeti Kulturális Örökség
Minisztériuma biztosítja, a működési költségek nagyobb részét pedig a múlt
évig az Alapítvány vállalkozása termelte ki, amely megszűnt.
Tavaly összesen 128 pályázat érkezett a Fordítástámogatási Alaphoz,
vagyis 97 millió forintot igényeltek a külföldi központú kiadók. Ezúttal
76 pályzat nyert támogatást, összesen 30 millió forint értékben. A nyertesek
között található például Belle István Az Ég falára, Füst Milán: Válogatott
versek című művei, Vámos Miklós: Apák könyve , Ottlik Géza: Iskola a határon
című akotása, több Márai István és Kertész Imre kötet, de van igény Esterházy
Péter, Krúdy Gyula műveire is - állapítható meg az összefoglaló alapján.
A Fordítástámogatási Alap 1998 óta 20 millió forintot, vagyis körülbelül
76 ezer eurót kap a minisztériumtól, 1999-ben - a frankfurti vendégszereplés
miatt - 30 millió forint jutott erre a célra. Tavaly az évközi külön juttatással
25 millió forinttal lettek gazdagabbak. Az eltelt hét év alatt tehát összesen
145 millió forintot, azaz 540 ezer eurot kapott az Alap. A megalakulástól
eltelt időszakban 13 fordulóban összesen 547 pályázat érkezett hozzájuk,
amelyek során a külföldi kiadók 440 millió forintot kértek. Az Alapítvány
kuratóriuma 348 pályázatot támogatott, vagyis az összes pályázat 63 százalékát,
összesen 142 millió forint értékben (ez a kért összegek körülbelül 32 százaléka).
A 348 támogatott könyv közül 250 meg is jelent már, és eddig mindössze
tizenöt könyv volt, amelyet elvben támogattak, végül mégsem jelent meg.
Százhuszonkilenc szerző művének, és harminc antológia megjelenését segítették.
Hét év alatt harminckét nyelvre való fordítást támogattak az angoltól
az arabon, katalánon, portugálon és örményen át az ukránig,harminchat országban.
A legtöbb könyv lefordítását német, bolgár, orosz, szlovák, lengyel, francia
és spanyol nyelvre támogatták. A kuratórium által megítélt dotációk eleinte
általában a fordítási költségek hatvan-száz százalékát fedezték, az utóbbi
években azonban erősen megnőtt az érdeklődés, a sok kitűnő könyv miatt
már többször is csak ötven százalékot tudtak biztosítani, vagy még annyit
sem, illetve sok jó pályázatot egyáltalán nem tudtak támogatni.
A legmagasabb összeget egyébként négy évvel ezelőtt egy angol nyelvű
kötet nyerte el, Mikes Kelemen Törökországi levelei, 1,6 millió forintot,
a legkevesebbet, azaz 90 ezer forintot Esterházy Péter A szív segédigéi
című kötete románra fordítása kapta hét évvel ezelőtt. A könyvenkénti átlagos
támogatás körülbelül 400 ezer forint, vagyis 1500 euro. A mára kialakult
gyakorlat szerint a legkevesebb összeg általában 100 ezer forint, azaz
370 euro, a legnagyobb támogatás körülbelül egy millió forint, vagyis 3700
euro, amely a ma divatos terjedelmesebb könyvek esetében már kevésnek bizonyul.
Legtöbbször a német, a bolgár, az orosz, a szlovák, a lengyel, a francia,
a spanyol, a szerb, a román, a cseh, és az angol nyelvet támogatták. A
kiadók legtöbbször Márai Sándor, Kertész Imre, Esterházy Péter, Nádas Péter,
Hamvas Béla, Kosztolányi Dezső, Bodor Ádám, Szabó Magda , Örkény István,
Illyés Gyula, Krasznahorkai László köteteivel pályáztak, és kaptak szubvenciót.
Mao, a tömeggyilkos filozófus
www.magyarhirlap.hu
Kína Mao Ce-tung születésének 110. évfordulóját ünnepli. Az értelmiségiek
ez alkalomból a Nagy Vezér bebalzsamozott testének eltávolítását követelik
a Tiananmen tér mauzóleumából, mert álláspontjuk szerint az egykori vezér
testének hazaszállítása szülőhelyére, Hunan tartományba a Kínai Kommunista
Párt történetének egyik legbátrabb tette lenne, amely meggyőzné a világot,
hogy az ország végleg szakított a kommunista múlttal.
A kínai vezetés még nem alakított ki egyértelmű álláspontot Mao tevékenységével
kapcsolatban, bár a párt már 1981-ben kimondta, hogy Maót felelősség terheli
az ország modernkori történelmének legnagyobb katasztrófájaként jellemzett
kulturális forradalomban elkövetett rémtettekért. A párt szerint azonban
Mao hőstettei túlszárnyalják esetleges hibáit. A hivatalos álláspont szerint
Mao filozófiai, irodalmi és hadvezéri munkássága, szelleme, és karizmája
máig utat mutat.
Ellenzékiek ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a Hitlerhez és Sztálinhoz
hasonlítható diktátor felelős több ezer ember meggyilkolásáért és az országban
évtizedeken át tartó politikai terrorért; gazdasági intézkedései mintegy
harmincmillió paraszt éhhalálát eredményezték. Személyi titkárának önéletírása
szerint Mao nem ismerte e szavak jelentését: részvét, szolidaritás, tolerancia.
Ennek ellenére a Nagy Vezért a kínai, sőt a nyugati értelmiségiek közül
is sokan elkötelezett költőként, gondolkodókét és kalligrafikusként tisztelik.
Nemzetközi Hírfigyelő - International Herald Tribune
Partiumi Keresztény Egyetem - 2004
www.dunatv.hu
A felsőoktatási intézmény végleges akkreditációjának megszerzése, valamint
az agrárszak beindítása jelentik a legfőbb célt 2004-ben a nagyváradi Partiumi
Keresztény Egyetemnek.
A tavalyi évben ugyan már próbálkozott az agrárképzés beindításával
a Partiumi Keresztény Egyetem, az Országos Akkreditációs Tanácstól elutasító
választ kapott a szaklaboratóriumok, szakkönyvtár hiánya miatt. Az egyetem
vezetősége úgy döntött, idén újra próbálkozik a szak beindításával. A megfelelő
oktatási háttér kiépítéséhez már megkezdődtek az előkészületek, a szak
működési engedélyeztetéséhez szükséges dossziét várhatóan februárban nyújtják
be az akkreditációs tanácsnak, az engedély jóváhagyását májusra várják.
Egy másik célkitűzése az egyetemnek a vallástanár-szociális munka és vallástanár-német
nyelv és irodalom szakok, valamint az egyetem végleges akkreditációjának
a megszerzése. - Amennyiben ez megvalósul, úgy egyetemünk jogosult lesz
arra, hogy diplomavizsgákat szervezzen és a román tanügyminisztérium által
kibocsájtott okleveleket alkalmazzon, és hallgatóinknak természetesen lehetőséget
adni arra, hogy helyben államvizsgázanak és ne kellessen Kolozsvárra, Bukarestbe
menni a diplomaszerzésért. A magyar kormány az erdélyi magyar tudományegyetemi
hálózat részére idén is 2 milliárd forint támogatást nyújt, ebből a marosvásárhelyi
és a csíkszeredai egyetem kap nagyobb összeget ingatlan építésére és beruházásra,
a kolozsvári és nagyváradi a működési költségek fedezésére és kisebb fejlesztésekre
fordítja a pénzt.
2004. január 14., szerda 20:04