CyberPress

A műveltség – szabadság
Nagy Attila olvasásszociológus egy új vizsgálatról
Népszabadság• Szerző: Varga Lajos Márton
www.nol.hu
A minap Háttal a jövőnek? címmel napvilágot látott az a jelentés, amely Nagy Attila olvasáskutató 2001 tavaszán végzett, olvasás- és művelődésszociológiai vizsgálatának eredményeit tekinti át. A felmérés 1207 fiatalra, 15-17 éves középiskolásokra összpontosított, s ügyelve a regionális eltérésekre is, kisvárosi gimnáziumokra, szakközépiskolákra és szakképzőkre terjedt ki. Hét településen zajlott. Nyugat-Magyarországról Kőszegen és Sopronban, Kelet-Magyarországról Biharkeresztesen és Vásárosnaményban, az ezeknél nagyobb középső területekről pedig Hatvanban, Kiskunhalason és Tapolcán. Kontrollcsoportnak a pannonhalmi bencés és a debreceni Dóczy református gimnázium 11. évfolyamának 50-50 diákját választotta.

A vizsgálat tényeiről szólva kérdésünkre Nagy Attila rámutatott, hogy bizonyos szabadidős tevékenységek kedveltsége, legalábbis a korábbi vizsgálatok során kialakult sorrendhez képest sokat változott. A házibuli például a 16-ról a 4. helyre, az autózás a 12-ről a 6-ra, a diszkó a 18-ról a 10-re, a számítógépezés a 22-ről a 12-re lépett. Számítógép – nyilván a tanulmányait végző ifjú miatt áldoznak rá – a családok több mint a felében megtalálható. Kőszegen és Sopronban 60 százalék feletti, Biharkeresztesen és Vásárosnaményban 30 százalék körüli, a felekezeti iskolákban 70 százalékos arányt regisztráltak.

A számítógépet a megkérdezettek leggyakrabban játékra (89%), szövegszerkesztésre (74%) és e-mailezésre (50%) használják. A számítógép használatának egyéb jellemzőit is átgondolva Nagy Attila arra figyelmeztet, hogy felrémlik a könyveket, könyvtárakat egyre ritkábban használó, a számítógépnek leginkább csak a haszonelvű, szórakoztató funkcióit működtető, növekvő létszámú réteg megjelenése, melynek tagjai lassan nem lesznek képesek helyesen írni, olvasni, tehát gondolkodni, a szövegeket felfogni, megérteni, velük kapcsolatosan kérdezni, róluk vitatkozni.

E fejleményre utal az, amiről 2002 elején értesülhetett a közvélemény. A PISA 2000 nevű, 31 ország több mint 265 ezer 15 éves tanulójára kiterjedő nemzetközi kutatás megállapította, hogy a vizsgálatban megkérdezett 4200 magyar diák teljesítménye a természettudományos ismeretekben átlagos, matematikában átlag alatti, az olvasásban pedig egyenesen sereghajtó. A magyar diákok alig 52 százaléka volt képes a mindennapi élethez szükséges közepes olvasásértésre. Hazai vizsgálatokból tudjuk – tette hozzá Nagy Attila –, hogy a nehezen olvasók és a funkcionális analfabéták, vagyis az információszerzésre jószerével alkalmatlan szinten olvasók aránya a korosztály 23 százalékára rúg. Amivel a rájuk váró tanulási, átképzési, érdek-képviseleti, érdekérvényesítési folyamatok lehetséges kimeneteléről is sokat mondtunk.

Erre mutat az is – mondta Nagy Attila –, hogy a megkérdezettek 14 százaléka egyáltalán nem olvas napilapot, nagyon ritkán 20, időnként 35, rendszeresen 27%. Négy százalék nem válaszolt. Legjobbak a gimnazisták. A diákok túlnyomó többségének, regionális, tanintézeti és egyéb különbségek nélkül a helyi lap kerül a kezébe (61%). Az országos napilapok közül főként a Blikk (10%), a Népszabadság (9%) és a Mai Nap (9%) iránt érdeklődnek. Tanulságos lehet, hogy a felekezeti iskolák tanulóinak 35 százaléka a Magyar Nemzetet, 16 százaléka a Népszabadságot olvassa, körükben a bulvárlapok nem népszerűek. A vizsgálat hasonló összefüggéseket mutatott ki a hetilapok és folyóiratok olvasásával kapcsolatban is. A világhálón a megkérdezetteknek 19%-a gyakran, 39%-a néha (általában havonta egyszer) keresi fel az elérhető sajtót.

Egyáltalán, miért olvasnak a megkérdezettek? Az eloszlás mindhárom iskolatípusban, régiónként és nemeként is hasonló: kíváncsiságból 31, művelődési, tanulási céllal 28, a szórakozás vágyával 13%, s azért, mert kötelező, 7%. Örömöt kifejezetten csak 0,3% keres az olvasnivalóban. További kérdés: honnan szerezték be a diákok legutóbbi olvasmányukat? A könyvkereskedelem növekvő forgalmát is igazolva legtöbben, 25%, saját vagy családi könyvtárából. Köz- vagy iskolai könyvtárból kölcsönözte 24, megvette 18, barátjától kérte 13, ajándékként kapta 7%. Érdekes lehet, hogy a kérdőívek szerint a tanulók 55%-a sosem volt tagja könyvtárnak, 33% most ugyan nem, de korábban már igen. És csak 10 százalékuk állította, hogy jelenleg is jár könyvtárba, 2%, hogy több könyvtárba is. Nem sok. Nagy Attila egyetért azzal, hogy a vizsgálat nyomán támadó súlyos kérdések egyike: vajon kik, mikor és mi módon teszik magabiztosan, könnyedén tájékozódó, könyvtárat és számítógépet egyaránt felkészülten használó emberré a mostani diákokat, ha döntő többségük nem ezt tanulja és gyakorolja hetenként.

Ami a könyvolvasási szokásokat illeti: könyvet egyáltalán nem olvas 12%, nagyon ritkán (év/1) 30, időnként (negyedév/1) 41, rendszeresen (hó/1) 17, nem válaszolt 1%. A kép nagyjából a felnőttek lehangoló szokásait tükrözi. Az is, hogy a szakmunkástanulók olvasnak a legkevésbé, leginkább viszont a gimnazisták és a lányok. Azt a kérdést, hogy mit olvasott utoljára, a diákok 19%-a hagyta válasz nélkül. Aki válaszolt, az többnyire a klasszikusok kötelező műveit írta be. Kirívóan más olvasmányként Harry Potter csak a 12., az X akták a 34., Robin Cook Kómája a 41. A legkedvesebb szerzők listáját Petőfi Sándor vezeti, mögötte Shakespeare, Gárdonyi Géza, Jókai Mór, Móricz Zsigmond, Ady Endre, Fekete István, Mikszáth Kálmán, Stephen King és József Attila. A legemlékezetesebb olvasmányok élén Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című munkája áll, őt Gárdonyi Géza követi az Egri csillagokkal, Shakespeare a Rómeó és Júliával, Móricz Zsigmond a Légy jó mindhaláliggal, Jókai Mór A kőszívű ember fiaival, s Fekete István a Tüskevárral.

A válaszokat készpénznek kell venni, de értelmezésükben azért óvatosság szükséges – jegyzi meg Nagy Attila. Az önbevallási technika ugyanis nagymértékű szépítésre ad alkalmat, amivel élnek is az érintettek. A könyvtárosok tapasztalatai szerint például a klasszikusoknak legalább a felét a tanulók nem élményszerűen, hanem csak egy zanzásított, rövidített változatból ismerik. Más összefüggésben a vizsgálat minden adatsora a társadalom egész értékrendjének átalakulását és a szülői normák erejét sugallja, jelzi a nemzeti hagyományok, a klasszikus értékek visszaszorulását, az erotikus és borzongató, a különösebb erőfeszítést nem kívánó szórakoztató művek előtérbe kerülését. Mindezt a Gereben Ferenc-féle 2000. novemberi, felnőttek körében végzett vizsgálat adataival való ismételt összevetés minden tekintetben bizonyítja is.

Az UNESCO 2003-tól meghirdette az Olvasás évtizedét azzal a jelszóval, hogy A műveltség – szabadság. Nagy Attila kiemeli: az eleven olvasási kultúra, szövegértési képesség, az oktatás és a könyvtári rendszer általános fejlettsége, a munkaerő tanulékonysága, műveltsége nemcsak a gazdasági fejlődés, a jólét, hanem az együttműködési készség, a kölcsönös megértés, a türelem, a társadalmi béke feltétele is. A magyar minta nem sok jóval biztat. Nagy Attila attól tart: mi még mindig háttal ülünk ennek a jövőnek, a műveltség szabadságának.

Róma, 2004. január 18. (MTI) - Olasz irodalmi díjat kapott Esterházy Péter Harmonia Caelestis című regénye, amely tavaly tavasszal jelent meg Itáliában a Feltrinelli kiadónál. A Grinzane Cavour irodalmi díjakat idén 23. alkalommal ítélték oda a hét végén Torinóban olasz és külföldi regények kategóriában. A nemzetközi fődíjat Mario Vargas Llosa perui író kapta. A Grinzane irodalmi díj védnökei Piemonte tartomány és Torino városa.

A Harmonia Caelestis családregény első magyar kiadása 2000 tavaszán látott napvilágot, a Magvető Kiadónál. A kötet két olasz fordítója: Giorgio Pressburger és Antonio Sciacovelli.

Esterházy Péter művei ismertek az itáliai könyvpiacon, korábban már megjelent olasz fordításban A szív segédigéi, valamint a Hrabal könyve.

A forgatások már rég lezajlottak, de a sajtó számára továbbra is folyamatosan téma Tony Curtis budapesti látogatása. A Magyar Turizmus Rt. nap mint nap újabb sajtómegjelenésekről kap hírt a világ minden tájáról. Eddig már több mint 500 cikk született világszerte.
     Sikerrel zárult a Tony Curtis amerikai filmsztár közreműködésével készülő, Magyarországot népszerűsítő reklámfilmek forgatása, amelyre 2003. októberében került sor.
    A filmcsillag magyarországi látogatásának híre máris bejárta a világot, ugyanis élénk nemzetközi médiaérdeklődés kísérte végig teljes itt-tartózkodását, rendkívüli publicitást adva Magyarországnak.
    A magyar származására büszke - világszerte közkedvelt - sztár szívesen állt az újságírók mikrofonjai és a televíziósok kamerái elé a rendelkezésére álló néhány nap alatt, melynek köszönhetően eddig több száz interjú és híradás látott napvilágot.
    A két, egyenként 30 másodperces reklámfilm az alábbi témákra épül
    A magyar bor és gasztronómia: a magyar borvidékek bemutatása után egy jellegzetes borospincében, terített asztal mellett, cigányzene kíséretében kínálja Tony Curtis gasztronómiánk remekeit.
    Budapest: gazdag történelmi múlttal rendelkező fővárosunk építészeti örökségeire, pezsgő kulturális életére kívánja felhívni a figyelmet a film, melyben fővárosi hangulatképek után Tony Curtis a Gerbeaud Kávéházban, csinos magyar lányok társaságában invitál Magyarországra.
    A filmek visszatérő motívuma, Tony Curtis nagysikerű filmjének címe: a "Van aki forrón szereti", amely mondatot némi humorral kétértelmű módon használ a színész, hol a magyar csípős paprikára, hol pedig a csinos magyar nőkre utalva.
    A Magyar Turizmus Rt. tervei szerint a spot-ok, 2004 elején, a turisztikai szezont megelőző időszakban kerülnek majd műsorra, elsősorban az észak-amerikai piacon.
    Az érintett csatornák, - várhatóan a CNN és a CNBC - valamint a sugárzás időpontjainak kiválasztása ügyében még folynak az egyeztetések.
    A filmek elsőszámú célközönsége az észak-amerikai piac utazóközönségének 55+ éves korosztálya, amely a legtöbbet költ szabadidős utazásra. Ennek a korcsoportnak a létszáma az elkövetkező tíz évben 23 millióval növekszik.   MHO

Az Egyesült Királyság tudományos akadémiája, a londoni Royal Society arra figyelmeztet, hogy a környezet rombolása, a globális melegedés és a viselkedésbeli változások következtében új egészségügyi problémákkal kell szembenéznünk.

Tavaly 27 országban 800 áldozatot követelt a halálos atípusos tüdőgyulladás, a SARS. A betegség ismételt megjelenése Kínában jelzésértékű a világ számára: a fenyegető fertőzésekre fel kell készülni.

A január közepén lezajlott londoni nemzetközi tanácskozás szakértői a SARS tanulságainak megvitatása során megállapították, hogy járványok kitörésének gyakorisága növekvő értéket mutat.