A Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban a „Nyitott Ház” rendezvénysorozat második napján, 2004. január 31-én MOZGÓ – KÉP – RAJZ címmel Sulyok Gabriella grafikusművész, filmrendező Giczi János festőművészről, Supka Manna művészettörténészről, Nagy Sándor szobrászművészről, Czóbel Anetta textilművészről és saját műterméről 1999, 2000 és 2003-ban készült művészfilmjeit mutatta be.

A vetítés után a művésznő elmondta: filmjei készítésekor a műtárgyakkal, a kollégákkal egy olyan bensőséges kapcsolatot kell kialakítania, - akár egy egész napos műtermi szemlélődéssel - úgy megközelíteni a műtárgyat, hogy a mozgó kép a maga nyelvével ahhoz hozzátegyen, a rögzítés és közlésen túl, szubiektív-obiektív módon felmutassa a műtárgynak azt a karakterét, amit a kiállítás látogató talán észre sem vesz.

Sulyok Gabriella a filmezéssel visszatérhetett a zenéhez is, amit a mozgó képhez társíthat. Tizennyolc évesen el kellett döntenie, hogy a zenét, vagy rajzot választja. A művésznő akkor a rajzot választotta, mert a zenével ellentétben ahol a minőséget a pillanatnyi feszültséggel telitett előadásmód adja, a képzőművészetben a befogadó közeg a mű elkészülte után értékelheti az alkotást.

Sulyok Gabriella

A filmrendezői oldaláról is megismert képzőművésznő a mozgó képhez választott zenét nem tartja aláfestő zenének, véleménye szerint sem a kora a zenének és a műtárgynak, sem a ritmusa, ideje, találkozása nem számít, csak az, hogy a zene a karakter vonulatának a mozgókép karakter vonulatát kell fölerősítenie. Két olyan érdekes és szuverén vonal, amiből egy harmadik hatás keletkezik és akkor az sem számít, hogy egy kortárs festőhöz – Giczy Jánoshoz – odaillesztheti az 1600-as években élt Marin Marais (1656–1728) zeneszerzőt és Jan Garbarek kortárs Jazz zenészt.

tsz