Magyarok, németek, osztrákok, japánok együtt ünnepeltek

Egy történelmi esemény kapcsán, mikor emlékünnepséget rendeznek, nagyon nehéz neveket nem említeni. A Páneurópai Piknik esetében előre lehetett tudni, hogy a konferencián ki mondja a megnyitót. Kik voltak az ötletadók és rendezők egykor. Ki volt jelen, akit foglalkozásában, szolgálatában érintett az esemény, ott, a határ egyik, vagy másik oldalán. Vagy talán sokkal magasabb szinten, hazánk, vagy valamelyik másik ország fővárosában. Mindenki nevét tudtuk, aki szól majd.
 

Konferencia a Pannonia Med Hotelben

De óvakodott mindenki, s óvott mást is attól, hogy akár előadók, hozzászólók, vagy a sajtó képviselői bárkinek egyéni érdemeket kovácsoljanak az évfordulón. Előre megjelent a konferencia, a koszorúzás, az út- és díszkútavatás, az Európa Koncert részletes programja a nevekkel, többezer példányban. Név szerint tudhattuk előre, hogy ki és melyik alkalmon fog szólni, vagy szerepelni. De nemsokára a magyar és a német kiadványban széles e világon elolvashatják majd, hogy ki és mit mondott, ki és mivel járult hozzá a történelem formálásához és az értékrend utólagos, hiteles kialakításához.
 

Magyarok. A debreceniek, akiktől az ötlet kipattant. A soproniak, akik oly gyorsan reagáltak a kezdeményezésre és szerveztek és szerveztek. A hivatalos szervek, melyeknek feje fölött átléptek az események. A vezetők, akik érezhették - esetleg tudták is -, hogy lejárt már az idejük. Akik cselekedtek és szóltak, vagy egyszerűen csak hagyták, hogy mások cselekedjenek és szóljanak. Magyarok, akik jól vizsgáztak európaiságból, emberségből.

Németek. A keletiek, akik nem akartak végre börtönükben maradni és rabságukból bármilyen módon a szabadság felé igyekeztek. Akik elindultak, mindenüket otthagyva, úttalan utakon haladva, hogy otthonukból végre hazataláljanak. A nyugatiak, akik bölcs nyugalommal s gondos előkészítéssel várták testvéreiket, és nem akartak robbanást a nemzetközi politikában. És felfigyeltek arra, hogy egy távoli kis országban miként ássák alá a ledöntésre ítélt falat.
 

Harangszentelés

Osztrákok. Szomszédaink, közel a határhoz, akik oly gyorsan kapcsolódtak be a szervezésbe. Akik annyira meglepődtek, hogy a várt magyarok helyett németajkúak özönlenek át a benyomott kapun. S bár szerették volna a németeket hosszabb ideig vendégül látni, gyorsan megszervezték, hogy mielőbb hazaérkezhessenek. Hivatalos szerveik, melyek nem gördítettek akadályt a mielőbbi továbbutazás elé, sőt minden segítséget megadtak ahhoz.
 

Japánok. Akik hallván az eseményekről, tiszteletüket fejezték ki azok iránt, akik Európában a háború és a rabság logikájával szemben a béke és a szabadság logikája szerint cselekedtek. Japánok, akik álmaik nyomán emlékparkot építettek az esemény színhelyén. Japánok, akik önfeledten énekelték - magyarral, némettel, osztrákkal együtt - az Örömódát.

Emlékeztünk a tíz évvel ezelőtti Páneurópai Piknikre. Valóban nem akartunk neveket leírni, mert nagyon sok lett volna. Nem
akartuk, hogy bárki is fölöslegesen glóriát képzeljen a saját feje fölé, vagy netán megbántódjék kimaradása miatt. Csupán egyetlen egy nevet írunk le: EMBER. Aki életet, szabadságot, békességet óhajt, és azért mindent megtesz a népek nagy és szent közösségében.

Valtinyi Gábor

A fotókat készítette: Németh Béla

Páneurópai Piknik az Interneten