|
Rendszerességre segítés
Rügyből jövés
Régóta gyűjtetik a növényeket, a növényi részeket, terméseket-magvakat a biológiatanárok a legkülönbözőbb korosztályú nebulókkal, növendékekkel, hallgatókkal. Az ismeretszerzés mellett a rendszerességre nevelésnek is eszköze ez a munka.
A rügyek gyűjtésének itt van már az ideje. Résen kell lenniük az erdészeti szakközépiskolásoknak, nehogy lemaradjanak a kellő pillanatról - ami, ugye, fajonként eltérő, így aztán a tanulók már csak kötelességből is járják a természetet. Nem hinném azonban, hogy kizárólag eme feladat következményeképp dugják ki az orrukat a ligetekbe, erdőkbe - hiszen már iskolaválasztásukban is döntő szerepet játszhatott a természet szeretete.
Találkoznak majd a tavaszi dallal viháncoló verébkékkel - hiába hullogat hó, tombol szélvihar: ahogy a költöző madarak érzékei pontos tájékoztatást adnak a különböző madárfajok csapatainak az indulás pillanatáról, a honos tollasok is "tudják", közelít a tavasz, a boldog újrakezdés ideje. A cinkék is nyitnikékkel társalognak, akárhogy fagy is pici lábacskájuk az ágakon. A patakokban a tőkés récék - "kacsák" - már párban grasszálnak...
A diákok értik már a "csíziót", egy-egy fafaj rügyeiből nem csupán egyet gyűjtenek be, hanem "cserealapnak" többet is - azután így körkörös "üzleteléssel" mindenkinek meglesz a megfelelő gyűjteménye.
Pénteken volt a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskola és Gimnázium negyedikeseinek szalagavató ünnepsége - ott találkoztam az egyik végzős képzőművész tanuló húgával, aki erdészeti ünneplőjében tisztelte meg nővérét és a társaságot. Példamutató! Megható volt látni a fiatal leányt, aki ilymódon is ráirányította a figyelmet a természet templomához kötődő hivatásra, az erdészetre.
A rügy, a hajtás a tavasz szülöttei, neveltjei. Messze van még április 24-e, Szent György napja, amikor majd Kőszegen idén is bejegyzik a szőlő ezévi állapotát a híres Szőlő Jövésnek Könyvébe, amint teszik azt évszázadok óta minden tavaszon. Egy-kettő kivételével, kb. 260 éve minden Szent György napon megválasztják a városbírát, és több dűlőből behozzák a levágott szőlővesszőket, hogy írásban - és szintén az 1700-as évektől - életnagyságú akvarellel is rögzítsék, mekkora a jövés (hajtás).
Rügyből a hajtás, azután az ékes ág, majd a tápláló termés "elkészülése"... A természet is rendszeresen elkészíti a feladatait. Mindig a soron következőt. Nem kapkod ide-oda, halad szépen, pipálja ki a pontosan ütemezett megteendőket, egyiket a másik után. És ha nem jók az érdemjegyei, a vizsgaeredményei - egészen biztosak lehetünk, hogy nem rajta múlott. Ő legnagyobb igyekezete szerint készült, tevékenykedett, hozta ki magából a maximumot - de a körülmények folytán lehet, hogy csak kettesre sikerült a dolgozat... és mindig, és csakis a körülmények folytán. A fáknak nincs hangulatuk, kedvük - hogy hajtásnövelés helyett inkább a patakban nézegessék magukat, vagy társalogjanak a madarakkal. A fák - erdei vagy gyümölcsfák egyaránt - olyanok, akár egy jól megírt program. Évről évre lefuttatja rajtuk a kezelő a programot... és az, kisebb-nagyobb akadozásokkal ugyan, de végig is megy, az írottaknak megfelelően. Az akadozásokat lehetőség szerint kiküszöböli a (rendszer)gazda... no persze, ha kellően felkészült!! Mert itt is elég egy "vessző"- vagy egy "idézőjel"-hiba...
Értő rügymegfigyelést Mindannyiunknak!
A kép forrása: www.viztorony.hu
Sebők Lili
2004. február 09., hétfő 23:09
|
