Díszletek és szabad szellem

Örvendezhetnek dr. Gimesi Szabolcs polgármester levelének azok, akik jogosan gondolják úgy, hogy a városvezetésnek egy nagy tartozása van: a belváros megmentése. Mindenki elmondhatja a maga ötletét, érveket egyensúlyozhat érvek mellett, meghallgathatja a másikat, odafigyelhet a szakemberek szavára is. Mire ezek a sorok megjelennek, már túl vannak az első megbeszélésen a meghívottak, akik a belváros és a hozzá kapcsolódó történeti városrészek összehangolt fejlesztésével kapcsolatban véleményt mondtak, miként látják az ügyet, mit gondolnak a történelmi helyről, a lehetőségekről, miben kell a leghamarabb egyezségre jutni, milyen sorrendet kell felállítani ahhoz, hogy ne az állandó lakók legyenek a vesztesek.
A levélben az is ott van, hogy a lakossággal együttműködve, párbeszéd után határozzák meg a városrész fejlesztési stratégiáját, a hosszú távú koncepciót, s a kommunikációs munkaszakaszban - ez kezdődött el - a városrész és a környék lakóinak közösen gondolkodva kell megfogalmazniuk a legégetőbb problémákat, szólni a megóvandó értékekről, arról, miképp körvonalazódjék a jövőkép, teremtődjék meg az összhang például a szabadtéri díszletek és a város szabad szelleme között.
Joggal láthatják derűlátóbban az érintettek a jövőt, bízhatnak abban, hogy létezik Sopronban egységteremtő erő, hogy ezek a találkozások, megbeszélések a belváros történetének könyvében nyitnak új lapokat.Nem véletlenül került ki lapunk első oldalára ez a néhány sor. Maga a tény, függetlenül a részletektől, önmagában kifejezi, hogy a belváros - közügy. Hogy ezek a megbeszélések nagyon fontos vitafórumok, a hely szelleme érintheti meg azokat, akik valóban tenni akarnak, több információhoz jutni, s valóban szeretnék a mostani helyzet megváltoztatását, azt, hogy a belváros a településhez szervesen tartozzon, ne úgy, mintha kiszakadt volna belőle.

Vincze János