Nemzedékről nemzedékre nevelt.
    Alakította a képzelőerőt, az alkotóerőt, formálta a jellemet, megmutatta a világ arcát, a valósat és a tükör általit, kincset hagyományozott, és kincset őrizni tanított.
    Képtelenségekbe öltöztette a nehezen kimondhatót, leegyszerűsítette a bonyolultnak hittet, formanyelvet alkotott és örökített. Évezredek csiszolták alapvető tövrényszerűségeit
    Világlátást, törvényt közvetített, rendett teremtett és tartott. Egyszerre szól a realitásról és csodáról, a mítikushoz közelített és  a szenthez.

    Közösséget teremtett.
    A mesélőre figyelőt, és egymásra figyelőt is.

    Mindez a Mese.
    De korántsem ennyi (volt) a mese, és talán nem is örökre múlt időben.
    Mert lám, a mesemondó és a mesét hallgató mivoltát egyszerre megteremtő mesének üzenete, ereje van. És néha titka is kileshető, hiszen megtörténik, hogy ott, ahol a törvény nem teljesen érvényes, egy kis lyuk keletkezik, amelyen keresztül meglátszik a titok - mondta  Berecz András a mesehallgatásra összegyűlteknek, akik zsúfolásig megtöltötték a Bán János Katolikus Közösségi Ház előadótermét.
    Egy-két csíki népdalt énekelt,  aztán mesék következtek, azaz mese-titoklesés, amihez Berecz Andráshoz képest aligha ért valaki jobban manapság.
    De, el lehet tőle tanulni, akárcsak a ,,jókedvességet" és a mesemondás után közösen énekelt népdalt. Ideje lenne nekifogni.

Fotók: Tóth Zsombor