Kávészünetben Rátonyi Hajnival

Ahogy mondani szokás, Rátonyi Hajni - a Petőfi Színház tagja - színpadra született. Már kislányként ismerte az ország. A nagy népszerűségnek örvendő Jászai-díjas művész, operettkomikus, kabarészínész papa, Rátonyi Róbert, ha tehette, bemutatta gyermekeit. Hajnival különösen szeretett szerepelni. A tűzről pattant, cserfes kislány korán kitűnt tehetségével.

- Csodaszép, szeretetteljes gyermekkorom volt. Ezt színész papámnak és civil édesanyámnak köszönhettem, aki ma is kiváló egészségben, fiatalos mentalitással, jó tündér módjára fogja össze a családot. Egyszerűen, minden csillogástól mentesen éltünk. Büszkeséggel töltött el, hogy édesapám ismert művész volt. Az viszont gyerekként is zavart, hogy sosem sétálhattunk meghitten, mert rajongói gyakran megállították az utcán. Mivel sorra írták számunkra a duetteket, játéknak vettem a szerepléseket. Ahogy nagylánnyá cseperedtem, cikis lett a helyzet, s közös megegyezéssel abbahagytuk a fellépéseket.

- Kamaszkoromban szenvedélyes utazó voltam, elhatároztam, külkereskedő leszek. Végül mégis úgy döntöttem, felvételizek a színművészetire, de csak egyszer próbálkozom. Elsőre felvettek. Anyu örült, apu kevésbé. Ma már tudom, miért... Kazimír Károly osztályába jártam Zsurzs Katival, Barbinek Péterrel, Dimulász Miklóssal, Gelecsényi Sárával és Mikó Istvánnal, aki állandó partnerem lett. A Thália Színházba kerültem gyakorlatra, majd diplomásként huszonegy éven át a Vidám színpadon játszottam. A zenés daraboktól a vígjátékig sok mindent alakítottam. Kedvemre való volt Vaszari Gábor Bubusában Klárika bőrébe bújni. A nyolc nő című krimiben drámai szerepet kaptam. Mérhetetlenül sokat tanultam. Aztán, mivel lassan elcsendesedett körülöttem minden, lépni kényszerültem. Egy nyári turnén találkoztam Mikó Istvánnal. Nem panaszkodtam, de jó barátomként megérezte, döcög alattam Thália szekere.

- Sosem érzem, hogy dolgozni, inkább szanatóriumba megyek Sopronba. Számomra a béke szigetét jelenti. Csodás a város, és ami fő, itt romlatlan színház működik. A társulat tagjai azon dolgoznak, hogy a közönség kikapcsolódhasson, elhiggye azt a történetet, amit a színészek úgy játszanak, mintha igaz volna. Valamennyien olyan jól érezzük magunkat, hogy csak a szerep hiteles megformálására és a remek játékra koncentrálunk. A soproni társulat nem megkeseredett emberekből áll. Egymáshoz szerettel, barátsággal közeledünk, itt nincs furkálódás, acsarkodás, irigykedés. Mindenki végzi a dolgát, nincs felesleges naplopó, aki kavarná a szelet. Ez országos viszonylatban is ritka és példa értékű. Játszottam a Sok hűhó semmiért-ben, jó szerepem volt a Bolha a fülben című darabban, legutóbb pedig a Chicagóban. Az évad végén a Hajmeresztő-ben szerepelek.

- A házimunka, a bevásárlás, a konyha kikapcsol, pihentet. A nők mumusa, a főzés és a vasalás, számomra szórakozás. Akárcsak édesapám, párhuzamosan három könyvet olvasok. Imádom a mozit, a színházat. Szenvedélyes autós vagyok, s igazi vízipocok. Boldog és kiegyensúlyozott. Munka és szórakozás az élet patikamérlegén. Számomra így szép, kerek az egész.

Török Magda