- Sí!

- Hó!

- Sí!

- Hó!

- Sí!

- Hó!

- Hurrá! – ezzel a csatakiáltással kezdődik és ér véget minden sítáboros nap a soproni Lackner Kristóf Általános Iskola diákjai és az őket kísérő felnőttek számára. A síelők változnak (évről évre többen lesznek, a régiekhez újak jönnek), a csatakiáltás azonban marad. S marad az a lelkesedés is, amellyel Forrás Béla igazgató, Sejber Istvánné és Sejber István testnevelő tanárok, okleveles síoktatók immár tizenkét éve fáradhatatlanul szervezik és irányítják az egyhetes tábort. Azóta összesen több mint ötszáz diákkal szerettették meg e nagyszerű sportot.
 

A zárónapi síversenyek eredményhirdetése

    A helyszín ezen a télen is az ausztria Steinhaus volt, ahol a gyerekek és tanáraik festői környezetben élhették át a hóekézés, a siklás, a jobbra- és balra kanyarodás, a felvonózás – semmi máshoz nem hasonlítható – élményét. A Semmeringen található sípályát családias volta és gyerekközpontúsága miatt szerették meg a Lackner-iskola pedagógusai és diákjai, akik szinte már hazajárnak a Soprontól másfél órányira fekvő aprócska településre.
    A sítábor egyik különlegessége, hogy a jelentkező diákoknak az iskola felszerelést biztosít, így azok a gyerekek is megtapasztalhatják e sportág szépségeit, akiknek nincs saját sílécük, -botjuk és - bakancsuk. A szülőkre ezért évek óta csak az utazás és a síbérlet költsége hárul. A téli sporthoz nélkülözhetetlen, használt, de jó minőségű felszerelések egy részét régi lackneros tanulók ajánlották fel az iskolának, másik részét az ausztriai testvériskola diákságától kapták. Mára már ötven gyereknek tudnak síbakancsot, lécet és síbotot biztosítani a szervezők.
 

Sejber Istvánné síoktató és a 2. A osztályosok csapata

    A diákok a korábbi évekhez hasonlóan idén is öt napig siklottak a havon. A két busz (a jelentkezők magas száma miatt már nem volt elég egy!) reggel nyolc órakor indult az iskola elöl, s este fél hat körül érkezett haza a kipirult arcú, boldogan mesélő hetvennégy gyerekekkel. A leglelkesebbek természetesen most is a kezdők voltak, akik a középhaladókkal és a haladókkal együtt énekelték a sínótákat, cipelték a busztól sípálya aljáig a felszerelésüket, s fáradságot nem kímélve gyakorolták a hóekét. A zárónapon aztán az oktatók igazi versenyeket rendeztek, s az eredményhirdetéskor valamennyi versenyző igyekezetét honorálták. A legjobbak – a szponzoroknak köszönhetően – gyönyörű serlegekkel lettek gazdagabban, ám oklevél, csokoládé és síbizonyítvány (a nagyobbaknak sídiploma) minden diáknak jutott.
 

A kezdők bemelegítése

    Ezen a télen - hagyományteremtő szándékkal - a lackneros tanulók szüleinek is szerveztek sítábort. A kétszer egynapos rendezvény hangulatáról és a tizennyolc kezdő tanításáról az Iskolai Síoktatók Egyesületének három tagja, Forrás Béla, Sejber Istvánné és Sejber István gondoskodott. Az utazás költségeit pályázaton nyert pénzből fedezték, a felszereléseket a diákokéhoz hasonlóan az iskolai “közösből” kölcsönözték. A felnőttek – kezdők és haladók egyaránt – nagyszerűen érezték magukat Steinhaus lankáin, és bizonyára még sokáig emlékeznek az együtt töltött napokra.

Módos Anikó