Lk 9.28b-36 ...kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és mellette a két férfit. Ezek már épp menni készültek. Péter így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lenni! Csinálunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem tudta, hogy mit beszél. Miközben ezt mondta, felhő támadt és elborította őket. Féltek, amikor a felhőbe jutottak. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” Amikor a szózat elhangzott, Jézus egyedül volt. Hallgattak, és senkinek sem mondtak el semmit abból, amit láttak.

A táborhegyi színeváltozást leíró evangéliumi rész olvasásakor két lehetséges reakciója lehet a szöveg kézbentartójának.
Gondolhatja úgy, idézve a közismert anekdotát, "márpedig ilyen állat nincs", hogy a rész egyszerűen ugyanazon csodák közé sorolandó, mint Jézus bármely más tette. Isten Fia különleges elbírálásban, "ellátásban" részesült, a megnyílt ég, az ószövetség nagyjainak látogatása, a beszélgetés, a környezet mind csak Jézusnak szól. Kicsit emellett szól az ismeret, miszerint bármennyire is impresszionáló volt a történés, a tanítványok kiválasztott csoportjában utólag igazolhatóan semmilyen maradandó változást nem idézett elő.
Miért, mit kellett volna előidézni? - kérdezi most az "áltájékozatlan" olvasó. Nos, erre lehet felelet, ha arra gondolok -immár a másik reakció leírásakor -, hogy sokan mások saját élményükre, saját megerősítésükre emlékeznek a színeváltozás leírásában, a semmivel össze nem hasonlítható kellemes érzés felismerésében, amire a tanítványok olyan együgyű módon reagáltak.
Minden más, "puhább" alakváltoztató,"idomítható", átmenetet képező gondolat szinte szót sem érdemel, nem haladja meg a képzelgés szintjét és értékét.
Persze mindazokban, akik olyan "természetesként" könyvelik el azt az apokrifek szintjét is alig elérő képtelenséget, hogy Jézus már a betlehemi jászolban készen volt a kereszt vállalására, további természetellenes gondolatok forrása a szentírási hely. Mondom mindazokban, akik természetellenességükkel tagadják, hogy a megváltás műve és horribile dictu ezzel együtt a mi mindennapi, hétköznapi sorsunk is egyenesen levezethető az Isten természetéből, hogy a világ sorsának természetes folyománya az Isteni Megváltó születése. S míg neki (Krisztusnak) a bűnön kívül semmi nem volt utálatos, ami emberi, ezt az emberiességet marnák el a teljes emberi természettel bíró Fiútól azok, akik Jézust ab ovo - a hasonlat rettenetesen triviális - "keresztrekészen" képzelik el.
Mintha nem a mi mindennapos gyötrődésünket, hadakozásunkat, kételyeinket vetítené ki az ember Jézus elénk, amikor a megváltásról Mózessel és Illéssel beszélget, amikor az Atya áldására, megerősítésére szorul!
Nagyon nagy "luxusként" ítélem meg annak az embernek a gondolkodását, aki lemondana a történetben a saját sorsának analógiájáról. Azt kell mondanom, hogy az isteni kegyelem elutasítását kell abban felismernem, aki ennyire külön meri magát választani Jézustól, Jézus sorsától. Hiszen nem különb a tanítvány mesterénél, s ha a mester rászorult a táborhegy online kapcsolatára, nem nevetséges-e, ha éppen ebből kimaradva szeretnénk Jézuson "túltenni"?
- DI -