Szombaton volt Eszter böjtje, vasárnap és hétfőn Purim, tegnap (kedden) pedig Susán purim napja.
    De mi is az a Purim? Ádár hónap tizennegyedikén tartjuk Purim ünnepét. Purimot megelőzi Eszter böjtje (táánit Esztér), Susán purim napja pedig követi. (A purim szó jelentése: kockajáték, kockavetés, sorsjáték, sorsvetés) Az ünnep történelmi háttere Eszter könyvében (Megilát Esztér) van megírva, mely szerint az ante 470-es években Áhásvéros (Xerxes) perzsiai király uralkodása idején az ámálék népből származó főminiszter, Hámán el akarta pusztítani a zsidókat. A zsidó Mordeháj nevelt lánya, Eszter meghiúsította a népirtást és megmentette népét a pusztulástól. A kockavetéssel megállapított napon (ádár 13) nagyot fordult a kocka és a zsidók fegyverrel a kezükben védték meg magukat és számoltak le ellenségeikkel.
    Az ünnep belső lényegéhez elválaszthatatlanul hozzátartozik Purim napján egy embertársunk megajándékozása legalább két olyan dologgal, amely egyből alkalmas elfogyasztásra. Ezt hívják sláhmónesznek. Ilyenkor a rászorulókat, a szűkölködőket is meg kell ajándékozni. “Előbbre való a rászorulók megajándékozása mint az étkezések sokasítása, de még a barátok megajándékozásánál is.”
    Külsőségeiben pedig a purim a sok gyásznap mellett egy igazi örömünnep, amikor szabad a zsinagógában a megila olvasásakor zajongani, ricsajozni, lábbal dobolni.
    Szabad, sőt kötelező a purimi lakomakor (miste) bort inni az előírt mértékben. Az előírt mértékben ebben az egy ünnepben majdhogynem előírja a részegség állapotát. Ilyenkor szokás maskarába, jelmezekbe is öltözni.
    “Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak...” - mondja a Prédikátor (Kohelet III,1). Igen, idejük van az ünnepeknek, az emléknapoknak pontosan megszabott idejük, jellegzetes szokásaik, hagyományaik és történelmük. Ezen ünnepek, emléknapok történelmi és vallási ünnepek is egyben, hiszen a zsidóságnak a vallása a történelme, s a történelme a vallása. E történelem, a zsidóság történelme tükröződik ünnepeiben, emléknapjaiban. Ez okból
a zsidó történelmet, gondolatvilágot, életvitelt az ünnepeken, emléknapokon keresztül ismerhetjük meg a legátfogóbban. Az ünnepek, emléknapok elsődlegesen a
nép történeti tudatának ébrentartását hivatottak szolgálni, de emellett a zsidóság ünnepei, emléknapjai világtörténelmi jelentőséggel is bírnak, mert a T'náh-ból (Biblia) levezethető ünnepeket átvette, átformálta a kereszténység is, ezáltal mindmáig meghatározója sok millió ember életének. Ezekből a napokból ismerjük meg “gyökereinket”. Ezek azok a napok, melyek végigkísérik létezésünket, évről évre ismétlődnek, át- meg átszövik életünket, beleivódnak létünkbe. Ismernünk kell, hogy mit és miért ünneplünk, miről és mire emlékezünk. Mert emlékeznünk kell a múltra, hogy erőt tudjunk meríteni a jövőre. E jövő pedig nem lehet egyéb, mint a zsidóság megmaradása, mely lehetetlen az elődök történelmének és a történelem egy részének ; ünnepeink és emléknapjaink ismerete nélkül.

Cs. Á.