A Magyar Szent Korona a legújabb kutatások tükrében címmel tartott előadást Woth Imre koronaőr, a Magyar Koronaőrök Egyesületének elnöke, a Magyar Vitézi Rend tagja Sopronban a Wrenckh Ede Közösségi Házban.
    Az előadó, a Szent Korona tanával egyező módon röviden összefoglalta, hogy a Szent Korona miért több mint királyi dísz vagy jelvény. Az egyetlen ,Szent Koronaként" ismert beavató korona hazánknak, függetlenségünknek, nemzeti önérzetünknek letéteményese; a Szent Korona maga a magyar nemzet, a magyar nép, a haza.
    A Szent Koronának és tanának lényegét, történetét, érvényességét hangsúlyozva a koronaőr, egyben az ékszerész-aranyműves mester szemével, ugyanakkor azoknak a meghatározó személyeknek személyes ismerőse-, és munkatársaként, akiknek 1983-ban módjukban állt aranyműves szempontból vizsgálni a Szent Koronát –  szólt arról, ahogyan megtapasztalta azt, hogy a Magyar Koronát bemutató addigi leírások, és a képek, illetve a valódi korona látványa – bizonyos értelemben – egymásnak ellentmondanak.
 

Woth Imre, koronaőr ,,civilben"

A  hatalmas, – és akár egymásnak ellentmondó nézeteket és feltételezéseket is tartalmazó – a Szent Korona tanát taglaló irodalom egy részének ismeretében beszélt arról az előadó, hogy a történelmi ereklyénk kódolt üzeneteket tartalmaz, amelyek egy részének a megfejtésére is vállalkozott.

    Woth Imre a korabeli rézzománc-technika csúcsának tartott technika lényegét ismertetve, továbbá a (párta részen alkalmazott) háttérnélküli zománctechnika, a későbbi pótlások, cinezések, fúrások és faragások szakmai szempontból történő értékelésében egyértelműen kiállt azon feltételezés mellett – amelyet többek között Csomor Lajos és Pap Gábor is vall - hogy a korona zománcképei közül három kép Geobitzász (Turkia királya) vagy I. Géza, (Bíborbanszületett) Konsztantinosz római császár, Dukász Mihály bizánci császár – később csereként került rá a Koronára. Ezt a képeknél alkalmazott, utólagos mechanikai beavatkozásra utaló jelek bemutatásával és szakmai szempontból történő értékelésével támasztotta alá, a szakszerű magyarázattal együtt a vetítettképeken nagyítva is bemutatva a korabeli ötvös-, illetve aranyműves tevékenység jellemző nyomait.
 
 

A Dukász-kép nem fér bele a mögötte lévő foglalatba, ami egyértelmű jele annak, hogy nem tartozik a magyar Szent Korona eredeti képanyagához. Másodlagosan, szögeccsel erősítették a mögötte lévő oromzat hátlapjához, továbbá a keresztpánthoz. A helyén eredetileg - feltétlen hitelű, közvetlen látványélményen alapuló leírás szerint - a "Szűzanya" képe volt. Ez a híradás, Révay Péter koronaőr 1613-ban közzétett beszámolója kijelentő mód jelen időben fogalmaz, így semmi okunk nincs kételkedni benne, hogy a Dukászkép ekkor még nincs rajta a Koronán. Első említésével 1790-ben találkozunk, így a képcserére - kizárásos alapon - az 1784 és 1790 közötti időszakban kerülhetett sor.  1784-ben vitette ki az országból törvényellenesen a Koronát II. József, és ettől kezdve egészen hazahozataláig, 1790-ig semmit sem tudunk róla. - vélte az előadó Pap Gábor történésszel egybehangzóan.

    Woth Imre a szakmai fogások és technika ismeretében bizton állította, hogy a Szent Koronát ékesítő kereszt eredetileg egyenes volt. A hallgatóság között volt, aki ezzel a nézettel vitába szállt.
 

Woth Imre, koronaőr Ágfalván, a vitézavatáson

    A Szent Korona állaga folyamatosan romlik. Például a cinezéssel, ,,egy időzített vegyi úton ható bombát rejtett el " a hozzá nem értő ,,mester" annak idején, pedig, ameddig lehetett a koronát csak saját anyagával javítgatták.
    Ugyan joggal vetődik fel a korona esetleges helyreállításának (restaurálásának?) kérdése, amelyre vonatkozóan az előadó maga is csak további kérdéseket tudott megfogalmazni.

T.É.