Átadták a Kossuth- és a Széchenyi-díjakat
Népszabadság
Március 15-e alkalmából Mádl Ferenc köztársasági elnök átadta a Kossuth-és a Széchenyi-díjakat az Országház Kupolacsarnokában hétfőn.

Kossuth-díjat kapott:

Balla Demeter Balázs Béla-díjas fotóművész, érdemes művész „négy évtizedes, kiemelkedően magas színvonalú, a magyar fotográfiát gazdagító munkásságáért."
Bertók László Babérkoszorú-díjas és József Attila-díjas költő „új verstípusokat is létrehozó, a magyar líra megújulásában nagyon fontos szerepet játszó költői, prózai és elméleti munkásságáért."
Bíró Miklós Balázs Béla-díjas operatőr, Kiváló Művész, a Színház- és Filmművészeti Egyetem egyetemi tanára, aki „a Magyar Televízió megalapítása óta és televíziós műfaj kiemelkedő tv-játékait, illetve tv-filmjeit fotografált rendkívül magas színvonalon. Közben játékfilmeket is készített, melyben szintén meghatározó munkatárssá tudott válni. A televíziós műfaj meghatározó vizuális személyisége."
Bogányi Gergely Liszt Ferenc-díjas zongoraművész „a romantikus zongorairodalom - különösen Chopin és Liszt műveinek - virtuóz és személyes hangú tolmácsolásáért."
Borvendég Béla Ybl Miklós-díjas építész, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára „kiemelkedő építőművészeti munkásságáért, valamint szakmai tevékenységéért és írásaiért."
Grunwalsky Ferenc Balázs Béla-díjas operatőr-rendező, Érdemes Művész, mert „a filmszakma egyik legkreatívabb egyénisége. A magyar valóság különös területeit dolgozta fel, melyben hosszú éveken át a magyar film vizuális nyelvének megújítójává vált; a videotechnika filmszerű alkalmazásának magyarországi úttörője, egyik kidolgozója."
Gyulai Líviusz Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, Érdemes Művész „kimagasló művészi munkásságáért, különös színvilágú és finoman szatirikus szemléletű grafikáiért és festményeiért, valamint nemzetközileg is elismert rajzfilmjeiért."
Hencze Tamás festőművész, Érdemes Művész „kimagasló alkotó munkásságáért, a 60-as évek óta tartó töretlen festőművészeti tevékenysége elismeréseként."
Krasznahorkai László Babérkoszorú-díjas és József Attila-díjas író „a kortárs magyar prózairodalom megújulásában és korszerűvé válásában játszott rendkívül fontos alkotói szerepéért, regényeiért és elbeszéléseiért, amelyeket a külföldi - elsősorban a német - szakirodalom is számon tart és nagyra becsül."
Lázár Kati Jászai Mari-díjas színművész, Kiváló Művész, a Kaposvári Csíky Gergely Színház színművésze „hosszú évek óta a magyar színházi élet meghatározó színésznője, kiváló alakítása mellett gondot fordít arra, hogy megszülethessen a Merlin Színház, emellett kiváló színészpedagógusi munkát is végzett. Igazi színházteremtő egyéniség."
Lehoczky Zsuzsa, a Budapesti Operettszínház Jászai Mari-díjas színművésze, Kiváló Művész „az operett és musical-irodalom szubrettszerepeinek kiváló megformálásáért, több évtizedes, sikerekben gazdag művészpályafutása elismeréseként."
Moór Marianna, a Pesti Magyar Színház Jászai Mari-díjas színésze, Kiváló Művész „film- és tv-játékokban nyújtott alakításaiért, emlékezetes színpadi szerepformálásaiért, méltán nagysikerű művészi pályafutása elismeréseként."
Popova Aleszja, a Magyar Állami Operaház Harangozó Gyula-díjas balettművésze, megántáncos, Érdemes Művész „a klasszikus balettrepertoár virtuóz és személyiségével átitatott megformálásáért."
Rost Andrea Liszt Ferenc-díjas operaénekes, Érdemes Művész „hazai és a nemzetközi sikereiért, az operairodalom szopránszerepeinek kiváló tolmácsolásáért."
Tőzsér Árpád József Attila-díjas költő, műfordító, irodalomtudós, szerkesztő, Érdemes Művész „költői, szépírói és elméleti munkásságáért; szerkesztői tevékenységéért, amely nagyon lényeges szerepet játszik a szlovákiai magyar irodalom fejlődésében."
Megosztott Kossuth-díjat kapott az Amadinda Ütőegyüttes: Bojtos Károly, Holló Aurél, Rácz Zoltán, Váczi Zoltán „az ősi népzenétől korunk legérdekesebb törekvéseinek eszköztáráig szinte mindent felölelő, világszerte nagysikerű művészetük elismeréseként."

Széchenyi-díjat kapott:

Almási Miklós, az MTA rendes tagja, József Attila-díjas esztéta, filozófus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára „A magyar filozófiai és esztétikai szakirodalom kiváló műveléséért, műelemzéseiért, színház-, film- és irodalomkritikai munkásságáért, valamint az esztétika oktatásának megszilárdításában és kiszélesítésében végzett tevékenységéért."
Daróczy Zoltán, az MTA rendes tagja, a Debreceni Egyetem Matematikai és Informatikai Intézet egyetemi tanára „A függvényegyenletek és egyenlőtlenségek elméletében és alkalmazásaiban elért nemzetközileg is elismert eredményeiért, valamint a debreceni analízis iskola létrehozásában és vezetésében végzett példamutató munkájáért."
Dr. Dobszay László, a zenetudomány kandidátusa, Erkel Ferenc-díjas zenetörténész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyetemi tanára, az MTA Zenetudományi Intézete osztályvezetője „A magyar és a nemzetközi zenetudomány és zenei praxis mindennapi alkalmazásában végzett eredeti és kimagasló munkásságáért, zeneelméleti, pedagógiai iskolateremtő tevékenységéért."
Herman József, az MTA rendes tagja, professor emeritus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi tanára „Nyelvtudományi területen nemzetközileg elismert, évtizedeken át végzett tudományos tevékenységéért."
Kántor Lajos, József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus, esszéíró, az MTA doktora „A XX. századi erdélyi irodalom fejlődéstörténetét és jelentős alakjait elemző (Szilágyi Domokos, Szabédi László) irodalomtörténeti munkásságáért, a Korunk című folyóirat szerkesztéséért, az erdélyi magyar szellemi életben betöltött szerepéért."
Keviczky László, az MTA rendes tagja, az MTA alelnöke, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete kutatóprofesszora, egyetemi tanára "Az irányításelmélet és szabályozástechnika terén elért nemzetközileg is kiemelkedő elméleti és gyakorlati hasznot hozó kutatási eredményeiért, iskolateremtő tudományos és oktató munkásságáért."
Dr. Körner Éva, a művészettörténeti tudomány kandidátusa, művészettörténésze "Kiemelkedő tudományos, a magyar művészettörténetet megújító tevékenységéért."
Dr. Kürti Sándor, a KÜRT Computer Rendszerház Rt. vezérigazgatója „A számítógépes adatmentési technológia terén elért, nemzetközileg is elismert eredményeiért."
Dr. Ludassy Mária, a filozófiai tudomány doktora, filozófiatörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára „A francia felvilágosodás és a francia forradalom eszmetörténete terén végzett kutatói és tudományos munkásságáért."
Magyar Kálmán, az MTA rendes tagja, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerhatástani Intézet nyugalmazott egyetemi tanára, orvos, professor emeritus „A gyógyszerbiokémia és farmakokinetika terén kifejtett iskolateremtő munkásságáért, a farmakoterápiában nagy jelentőségű eredeti magyar gyógyszerek kifejlesztésében végzett, nemzetközileg is kiemelkedő kutató munkájáért."
Dr. Meggyesi Tamás Ybl Miklós-díjas építész, a műszaki tudomány doktora, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi tanára „A településtervezés, a településfejlesztés és a települési értékek feltárásának területén végzett magas szintű tudományos, oktatói, valamint publikációs tevékenysége elismeréseként."
Pálinkás Gábor, az MTA rendes tagja, az MTA Kémiai Kutatóközpont főigazgatója, egyetemi magántanár „A folyadékok szerkezetének kísérleti és elméleti módszerekkel történő meghatározásában elért kimagasló eredményeiért és a nemzetközileg is elismert hazai tudományos iskola létrehozásáért."
Réz Pál József Attila-díjas irodalomtörténész, műfordító, a Holmi főszerkesztője „Az utolsó évtizedek hazai irodalmában rendkívüli súlyú szerkesztői tevékenységéért, a magyar klasszikusok kritikai kiadásaiért, továbbá nagyon jelentős kritikai munkásságáért."
Spät András, az MTA rendes tagja, orvos, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézete igazgató egyetemi tanára „Nemzetközileg kiemelkedő tudományos munkásságért, kiváló oktató és iskolateremtő, valamint kiterjedt és értékes tudománypolitikai és tudományos közéleti tevékenysége elismeréseként."
Dr. Török Endre irodalomtörténész, az irodalomtudomány doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi tanára, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem vendégprofesszora „Az orosz irodalomtörténet, a Tolsztoj-életmű és az orosz vallásfilozófia kutatása terén elért eredményeiért, könyveiért, tudósnemzedékek felneveléséért."
Várallyay György, az MTA rendes tagja, az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet kutatóprofesszora, egyetemi tanár „A talajtermékenység fenntartásáért, az országos talajtérképezés nemzetközileg is elismert kidolgozásáért."
Várnai Györgyi, a Magyar Nagylexikon Kiadó Rt. elnök-vezérigazgatója „A Pallas lexikon után több mint 100 évvel az első önálló magyar nagylexikon létrehozásáért és szerkesztéséért."
Verő József, az MTA rendes tagja, a Nyugat-Magyarországi Egyetem egyetemi tanára, az MTA Földtudományi Kutatóközpont Geodéziai és Geofizikai Intézete kutatóprofesszora „A magnetoszférakutatás terén a geomágneses pulzációk vizsgálatával elért nemzetközileg kiemelkedő eredményeiért, amelyekkel összefüggéseket állapított meg a bolygóközi tér és a földi magnetoszféra paraméterei között, továbbá soproni tudományos iskolateremtő és tudományos közéleti munkássága elismeréseként."
Vékás Lajos, az MTA rendes tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Polgári Jogi Tanszék egyetemi tanára „A polgári jog és a nemzetközi magánjog területén megjelent értékes monográfiáiért és tanulmányaiért, az ELTE és a Collegium Budapest rektoraként kifejtett iskolateremtő munkájáért, valamint a magánjog kodifikációjának elméleti irányítójaként és gyakorlati szervezőjeként végzett tevékenységéért."

Megosztott Széchenyi-díjat kapott:

Balogh Csaba, a KITE Mezőgazdasági Szolgáltató és Kereskedelmi Rt. elnöke, Búvár Géza, a KITE Mezőgazdasági Szolgáltató és Kereskedelmi Rt. vezérigazgatója „A magyar növénytermesztés komplex fejlesztésében és a KITE keretében kifejtett több évtizedes különösen eredményes innovációs munkájukért."
Mahunka Sándor zoológus, az MTA levelező tagja, a Természettudományi Múzeum főigazgató-helyettese, Papp László zoológus, az MTA rendes tagja, a Magyar Természettudományi Múzeum kutatóprofesszora, az MTA-MTM Állatökológiai Kutatócsoport vezetője "A zoológia és az állatökológia területén nemzetközileg is kimagasló kutatói és rendszerező munkásságukért." (MTI)

Naplója szerint sokat olvas. Szerzői: Gide, Santayana, Toynbee, Arany, Vörösmarty, a titokzatos versek írója, a Biblia. Anyjától Rómán keresztül kap levelet. A magyar irodalmat, a magyar nyelvet egyre közelebb érzi magához, a magyarokat egyre messzebb. Az éjjeli hóesésben nyugtalanul alszik Amerikában, valami megfoghatatlan hiányzik. Naplót ír. Diagnosztizál. Még nem sejti, hogy életének hosszú, hátralevő részét emigrációban fogja eltölteni. Honvágyat érez Európa után, mely számára nincs többé. Egyre jobban hiányzik a haza: "Otthon Leányfalu volt a legjobb. A kert, az illatok, az út Tahi felé, az édesség a levegőben, a gyümölcsök, a Nyerges télen, havas lejtőivel. Néhány téli és tavaszi reggel. Ez volt a legjobb." Egy évvel megérkezése után döbben rá. "A hazátlanság kezd számomra világméreteket ölteni. Már nem tudok egyetlen helyet, élethelyzetet sem, ahol otthon érezném magam - Magyarország életérzés szempontjából éppen olyan idegenné változott, mint Amerika vagy Ausztrália. Talán a tenger." Márai Sándor írja le ezeket a sorokat, önéletírásának, naplójának e részét egy kanadai kiadó tette közzé nemrégiben Ami a Naplóból kimaradt címmel.

Emlékszem Szomory Dezső Párizsi regényében arra a részletre, amikor a 16 évet francia száműzetésben hazájától távol töltő író zokogva szalad az utcára attól félvén, hogy elfelejt magyarul. Mert íróként országot, nyelvet elhagyni sokszorosan gyötrelmesebb. A hazai Márai-kutatás dinamikusan fejlődik. Mészáros Tibor Márai-bibliográfiája 11 880 tételt tartalmaz, tehát mindazt, amit Márai Sándor (1900-1989) hosszú élete során különböző nyelveken alkotott, s mindaz, amit róla a legkülönbözőbb könyvekben, újságokban leírtak. Ennek ellenére feltételezhető, hogy a naplóírásra tudatosan készülő író életművének feltáratlan részét máig kiadatlan naplói és rádiós jegyzetei teszik ki. Ezt a hiányt csökkenti a kanadai kiadó kötete.

Gondolatai az 1953-tól 1955-ig terjedő időszakban születnek. Ebben a korszakban kissé igazságtalanul ítéli meg Churchillt írói Nobel-díja kapcsán. Szintén rossz véleménye van az emigrációját nem is messze töltő Molnár Ferenc Útitárs a száműzetésben c. regényéről, de nem kíméli a hazáját elhagyó magyar miniszterelnököt, Nagy Ferencet sem. Lehet, hogy életművének ezt a részét nem is a nyilvánosság számára írta Márai, de aki szereti a meditatív Füveskönyvet, vagy olvasta Márai Naplóját, az könnyen megszereti ezt a kötetet, mert itt az író, ha lehet, még sarkosabb, egyenesebb.
 

Az amerikai életforma kritikusa
Az újonnan helyet kereső Márai a kultúra felől közelíti befogadó nemzetét. A rádiók és televíziók műsorát szegényesnek találja, de a zenei műsorokat igényesnek. Úgy véli, hogy az átlag amerikai számára a nemiségben olyan titkok és lehetőségek vannak, mint a betörésben, a rablásban, a gyilkosságban. Bomlási tüneteket észlel. Nagyon hiányzik neki az olvasók Európában megszokott cinkossága. Úgy véli, az USA feltalálta az írók nélküli irodalmat. Nem találja a kapcsolatot a kinti kiszakadtakkal. Az emigrációs magyarsággal - szerinte - nem lehet semmilyen kapcsolatot fenntartani, legfeljebb a betegápoló kapcsolatát, de bizonyos, hogy egy járványkórházban, s az emigráció járványkórház, az ápolók éppen olyan betegek, mint a fertőzöttek. A Nyugat aktázva, személytelenül pusztítja az egyéniséget. Amerika pedig elbukott végzetesen, mégpedig az emberi méltóság megbecsülésében.

A korszerűnek mondott médiakritika nyitófejezetét alighanem Márai alkotja meg: "Délben tizenegykor kezdi mutatni a televíziós készülék Eisenhower elnöki beiktatásának washingtoni műsorszámait, s éjfélkor végez a mutogatással. Az emberi történelemben ez az első alkalom, amikor egy világeseményt a kortárs a cselekmény pillanatában szobájából, karosszékben nézhet. Valószínű, hogy egy napon így mutatják majd be a világ végét. A moderátor két szappanpora-reklám közt figyelmezteti a Channel-4 nézőit, hogy a világvége következik. Ez most már nem lehetetlen."

Halotti beszéd - prózában
"Névjegyet akarok csináltatni: két nyomdában járok, de mindenütt elutasítanak, mert a nyomdásznak nincs Ékezete. De ez a két ékezet, nevemnek ez a két ékezete, ez én vagyok, ez az enyém. Azért nem mondok le az ékezetről, s tovább keresek New Yorkban egy kézinyomdát, mely elvállalja, hogy a nevem ékezetes legyen. Ezt a két ékezetet meg kell mentenem, mert a személyiségemet meg kell itt mentenem. Ékezet nélkül nem vagyok én."

A kanadai kiadó jóvoltából a Márai-bibliográfia tételeinek száma 11881-re emelkedett, nőni fog ez még. Legyen ez a kötet egyszeri főhajtás a hétszeri csoda előtt - dráma, regény, vers, egyre megy -, melynek magyar irodalom a neve.

- 30 -

A kínai oktatási minisztérium átíratja a tankönyveket, mert kiderült: a Kínai Nagy Fal nem is látszik az űrből. A hatóságok felszólították Yang Liweit, az ázsiai ország első űrhajósát, hogy véleményezze a tankönyvek anyagát. Liwei ugyanis a Földre visszatérve azt nyilatkozta: nem látta az űrből a kínaiak büszkeségét.

Népes hazai és külföldi részvétellel avatatták fel tegnap délben Zsibón ifj. Wesselényi Miklós szobrát, Sepsi József zilahi szobrászm?vész alkotását. Az istentisztelettel kezdôdött rendezvény szabadtéri beszédekkel folytatódott, ahol felszólalt többek között Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, Bálint Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Marc Tiberiu, Szilágy megye prefektusa és a házigazdák részérôl Mátyus Éva. Az ünnepségen Szíjgyártó István, Magyarország bukaresti nagykövete és a helyi prefektus felolvasta a magyar, illetve a román miniszterelnök üzenetét az erdélyi magyarsághoz. A rendezvényen az RMDSZ ügyvezetô elnökségének több tagja, a szilágysági, a bihari és a szatmári RMDSZ-vezetôk, valamint a Szociáldemokrata Párt szilágysági szervezetének vezetôi is jelen voltak és koszorúztak. A március 15-ei országos RMDSZ rendezvények nyitányaként megtartott zsibói szoboravató ünnepségre a magyarországi ellenzéki pártok részérôl senkit nem hívtak meg.

Molnár Endre zsibói református lelkipásztor, a zsúfolásig megtelt templom hallgatóságát üdvözölve felvázolta azokat a helyi törekvéseket, amelyek több év után elvezettek a sokak által megálmodott Wesselényi- szobor felavatásához.

Az istentiszteletet tartó Csűri István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökhelyettese, a gazdag ifjú megtérésének példázatára építette prédikációját. Mint mondotta, Isten szembesít bennünket azokkal a vétkeinkkel, amelyek kimondva vagy kimondatlanul beárnyékolják az ünnepet, elsötétítik elôttünk a holnapot, amelyekrôl most, ünnepek idején is számot kell vetnünk. Sok-sok olyan kérdést hordozunk magunkban, amelyeket lehet, hogy pontosan megfogalmazni sem tudunk, ugyanakkor a lehetséges megoldásokat sem értékeljük, mondotta a beszélô. Vajon nem megteszünk-e mindent, ami a parancsolatban benne van, igyekszünk becsületesek, erkölcsösek lenni, igyekszünk az Istennek és felebarátnak megfelelni, és mégis miért vannak gondjaink? Az igehirdetô minderre Jézusnak a gazdag ifjúhoz intézett szavaival válaszolt: add el mindenedet és a szegények között oszd szét. Ettôl látszólag megkönnyebbülhetnénk, hiszen nem vagyunk gazdag ifjak. Sôt szegénységünkbôl is mindig adtunk, és azt is megpróbáltuk szétosztani, ami már nem igazán volt. Azonban ez a bibliai történet nem csak a gazdagságról szól, fogalmazott az igehirdetô. Mindannyiunk életében legalább egy olyan dolog van, ami lehetséges, hogy éppen üdvösségünk útjában áll. Ezek az akadályok nem lehetnek ott Isten és ember között, különben kizáródunk az üdvösségbôl. Isten mindannyiunktól megkérdezi, hogy melyik ez az akadály. A Wesselényiek példáját felhozva mondotta: nekünk is hasonlóan szükség van a bátor kiállásra, az erôösszeszedésre, de csak akkor, ha valaki segít ebben. Ami lehetetlen az embernek, az lehetséges az Istennek. Ez a mondat lehet fület simogató, de mégis érthetetlen akkor, amikor nem látjuk azt, hogy itt és most, a Wesselényiek földjén, a holnap fele vezetô utat keresve mi az Isten akarata. Isten önkorlátozást kér tôlünk, most, 2004-ben is, azt afajta önuralmat, ami a keresztény emberre jellemzô kell hogy legyen. Isten erôt ad ahhoz, hogy uralkodni tudjunk egymás között, egymással, a magunk javára. Ez a gondolat vezet el a szabadsághoz, ami mindenkit meg kell, hogy illessen társadalmi helyzetétôl függetlenül. Ahhoz hit kell, hogy ami most lehetetlennek t?nik, amire most az ember azt mondja, hogy nincs értelme próbálkozni vele, az Isten segedelmével megvalósíthatóvá váljék, fogalmazott a lelkész.

Az igehirdetést követôen a Magyarok Világszövetsége nevében Okos Márton Rákóczi emlékzászlót nyújtott át a zsibói gyülekezetnek, a helyi magyar közösségnek. Üdvözlô beszédében arról is szólt, hogy a határon túli magyarság támogatása, illetve a kettôs állampolgárság nem lehet, nem volna szabad alku tárgya legyen. A templomi ünnepséget a Zilahi Református Kollégium énekkara zárta, Gáspár Attila vezényletével.

A templomkerti szoboravató ünnepség elején Seres Dénes szenátor felkérésére az egybegyűltek egy perc néma csenddel adóztak a spanyolországi robbantásos merényletek romániai áldozatainak.

Mátyus Éva házigazda a szobor történetét mondotta el a hallgatóságnak. 2002-ben a zsibói Wesselényi Társaság, a helyi Református Egyházközség, valamint az Erdélyi Múzeum Egyesület Zilah és Vidéke fiókjának közös gy?lésén határoztak a Wesselényi szobor felállításáról. A szoborbizottság megalakulásával elkezdôdött a gy?jtés is, azonban az RMDSZ és a magyarországi alapítványok támogatása nélkül ezt a vállalást nem sikerült volna tetô alá hozni. Mátyus Éva elmondta: a zsibóiak régi álma teljesült a szoborállítással. A jeles reformkori arisztokrata kedvelt zsibói templomának kertjébe került. Zsibón a jeles férfiú emlékét eddig a kastély, a romokban heverô kripta és egy Wesselényi emléktábla ôrizte, mától a szobor is bekerül a Wesselényirôl készült többi m?alkotás hosszú sorába.

Markó Béla beszédében többek között arról szólt, hogy a román és a magyar történelem jeles alakjait, így Wesselényit is másként ítéli meg a két nép, noha, mint fogalmazott "Wesselényi Miklós semmilyen szempontból nem volt ellentmondásos személyiség". Markó fontosnak tartotta, hogy ma már képesek vagyunk azok múltját tisztelni, akikkel együtt élünk. Az RMDSZ politikusa úgy vélekedett, olyan Erdélyt kell építenünk, amelyben otthon van a magyar is, a román is, amihez méltányos, egyenjogú együttm?ködés kell. Mint fogalmazott, vannak kishit?ek, akik az RMDSZ politikáját megkérdôjelezik, és a fáradságos küzdelemtôl megriadva, csodavárásra biztatják, csodával hitegetik magyar közösségünket. Nekünk a csodát senki más nem hozza el, keserves munkával mi kell hogy megváltoztassuk az életünket, fogalmazott a beszélô.

Markó bizonyosságként állította, hogy Aradon hamarosan állni fog a Szabadság-szobor, ahogyan Zsibón Wesselényi szobra áll. A XlX. század nagy magyarjainak példáját említve így fogalmazott: "ki gondolná, hogy Kossuth Lajos, Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Petôfi Sándor, Deák Ferenc egyformán látták a világot. Nagyon is különbözô vérmérsékletű és világnézetű emberek voltak, mégis úgy emlékezünk rájuk, mint egy közös csillagképre." Az RMDSZ-elnök szerint az egymással veszekedô vezetôk a magyarság közös feladatát teljesíteni nem tudják. Áldozattal kell fordulni a közös cél felé, meg kell ôrizni a szövetséget, figyelmeztetett.

Szabó Vilmos államtitkár beszédében a "m?velt zsibói arisztokrata" életművét méltatta. Mint mondotta, alapvetô emberi jogokat, törvény elôtti egyenlôséget hirdetett, olyan korban, amikor a feudális nemzetszemlélet még élénken élt a vezetô rétegben. Wesselényi báró jelentôsen hozzájárult a magyar közgondolkozás felrázásához, a modernizációs törekvések felgyorsításához. Az akkori elképzelések, amelyek az 1848-as forradalomba torkolltak, jó másfél száz év után teljesedhetnek ki, Kelet-Európa felzárkózásával a nyugati demokráciákhoz, fogalmazott a magyar politikus, aki az összefogás erejét és eredményességét hangsúlyozta. Mint mondotta, a mai magyar kormány a határok különbözô oldalain élô nemzetrészek szellemi, kulturális egységének megteremtésére törekszik. Ez a mi munkánk, fogalmazott Szabó Vilmos, hozzátéve: "a magyar kormány szívügyének tartja honfitársaink sorsának alakulását. A magyar kormány programjában hitet tett a határon túli magyarság számára, a gyakorlatban bevált együttműködési és támogatási formák folytatása mellett. Továbbra is megteszünk mindent annak érdekében, hogy minden magyar saját szülôföldjén boldogulhasson".

A beszédeket követôen Molnár Endre református lelkész megáldotta a frissen felavatott szobrot, az ünnepségen részt vevô politikusok, a civil szervezetek képviselôi megkoszorúzták az új emlékművet, népviseletbe öltözött helyi diákok Wass Albert, Reményik Sándor és Lászlóffy Aladár egy-egy versét szavalták el.

Ezt követôen a résztvevôk meglátogatták a romokban heverô Wesselényi kriptát.

Makkay József