Soproniak osztrák iskolákban

Örök kérdés a szülők számára, hogy vajon mikor tesznek jót gyermekükkel, ha a megszokott magyar iskolában, vagy ha idegen nyelvi környezetben, Ausztriában taníttatják csemetéjüket. Négy Ausztriában tanuló soproni diákot kérdeztünk arról, hogyan ítélik meg a két iskolarendszer közötti különbségeket, és milyen lehetőségeket látnak tanulmányaik folytatására.

Markó Dániel és Réka, a Gárdonyi Géza Általános Iskola volt tanulói az Ebenfurti általános iskola felső tagozatára járnak. Eleinte voltak nehézségeim, – meséli Réka – mert amikor tavaly, ötödik osztályos koromban kikerültem ebbe az iskolába, nem nagyon tudtam németül. Egy év kellett ahhoz, hogy teljesen meg értsem, miről beszél a tanár. Reggelenként a tanárok – amíg szükség volt rá - külön korrepetálták a magyar tanulókat, hogy minél előbb fel tudjanak zárkózni. Most már jól érzem magam, sok barátom van.

A nyolcadik osztályos Dani is remekül érzi magát osztrák iskolájában, igaz a beilleszkedés neki sem ment minden akadály nélkül. Eleinte ő sem értette a tanítási órák tartalmát, otthon sokáig szótárral tanult, egyenként kereste ki a megtanulandó anyagrész szavait.

Abban mindketten egyetértenek, hogy az ausztriai iskola sokkal jobb, mint a magyar, mert modernebb, kötetlenebb és a tanárok nem olyan szigorúak, mint itthon. Kevesebb leckét kapnak, az anyaggal is lassabban haladnak, egészen addig ismételik, míg mindenki meg nem érti. Érdekesség, hogy az osztrák általános iskolákban technika órán a diákok sütni, főzni is megtanulnak, komplett ebédek elkészítésével sajátítják el a konyhaművészet tudományát. A lányok kötnek, horgolnak, varrogatnak, míg a fiúk a szerelés, barkácsolás alapjaival ismerkedek.

Daniék szerint egy rossz dolog van abban, hogy Ausztriába járnak iskolába, mégpedig az, hogy a vonat indulása miatt nem tudnak részt venni az iskola délutáni rendezvényein, foglalkozásain, így kicsit kiszorulnak az osztályközösségből.

Ocsák Eszter idén kezdte meg tanulmányait a wienerneustadti HAK közgazdasági szakközépiskolában. Az általános iskola utolsó négy osztályát ő is Ebenfurtban végezte. Eszter úgy látja, hogy általánosban a tanárok a magyar tanítványaikra külön odafigyeltek, segítettek nekik, itt viszont már nincsen megkülönböztetés, aki nem tanul, nagyon hamar lemorzsolódik. Az ausztriai középiskolák az életre tanítják a diákokat, külön tantárgy van annak elsajátításra, milyen az illendő viselkedés, hogyan lehet gyorsan, eredményesen tanulni, illetve hogyan használhatóak fel az iskolában tanultak a valós életben. Matekból elsőben egyelőre a négy alapműveletet tanulják, az alapokat veszik újra át, megtanulnak fejben számolni. Az osztrák iskolarendszerben- Eszter szerint - az a legjobb, hogy elegendő idő van az ismeretek alapos elsajátítására. Úgy véli, a magyarországi iskolákban mindent próbálnak belezsúfolni a diákok fejébe, ebből azonban csak egy maszlag lesz, amit soha nem tudnak hasznosítani, míg az Ausztriában tanuló fiatalok használható tudást szerezhetnek az évek folyamán. A középiskola befejezése után, Ausztriában szeretne egyetemen, főiskolán továbbtanulni.

A Wirtschaft Universitat Wien, közgazdasági egyetem hallgatója, Horváth Patrícia azért jelentkezett a bécsi egyetemre, mert könnyebb volt oda bejutni, mint bármelyik hazai egyetemre. Annak ellenére, hogy már kikerülésekor jól beszélt németül, nyelvi nehézségei neki is voltak. Fél évig gyötrődött a gazdasági kifejezésekkel, egy idő után a német nyelvi környezetben szinte észrevétlenül megtanulta ezeket is. Annyiban jelent előnyt bécsi egyetemen tanulni, hogy sokkal több felhasználható tudást szerzünk, mint magyar egyetemeken tanuló társaink, akik rengeteg felesleges dolgot tanulnak. – vélekedett Patrícia. Az osztrák egyetem kemény, de gyakorlatias, sok időt vesznek el a céglátogatások, ahol a nyugati piacon első kézből, a cégvezetőktől tanulják meg a cégek irányítását. Sokan azért nem próbálkoznak ide felvételizni, mert félnek az anyagi kiadásoktól, nekik mindenképpen érdemes elmondani, hogy itt nincsen tandíj, csupán félévenként kell befizetni egy bizonyos összeget biztosításra. Tehát a bécsi egyetem sem kerül sokkal többe, mint például egy pesti. A hatodik éve Bécsben tanuló lány szerint, egyetlen hátránya van az egyetemi életnek, mégpedig az, hogy nincs. Az egyetemre 30-40 ezer diák jár, ebből körülbelül ötszáz a magyar hallgatók száma, a találkozásokra nagyon kevés lehetőség van. A kredit rendszer miatt mindenki egyedül, magányosan tanul, nincsen társasági élet. Jövőre befejezem az egyetemet, ezután szeretnék Ausztriában munkát kapni, – mesélt további terveiről – egy jó állás talán majd kárpótolja a rengeteg tanulással töltött, szórakozás nélküli fiatalságomat.

Takács Judit