|
Kiss Nagy András szobrászművész a Lábasházban
Kovalovsky Mária a művész özvegyének és Askercz Éva művészettörténésznek, a kiállítás rendezőjének jelenlétében nyitotta meg a Lábasházban március idusának előnapján Kiss Nagy András szobrászművész emlékkiállítását. A Pusztaföldváron 1930 ban született és a fővárosban 1990-ben meghalt alkotó kényszerű szovjetúnióbeli tanulmányai után 1956-ban diplomázott, mesterei Mikus Sándor és Pátzay Pál voltak.
Kényszerű, elvi szünet és kényszer-művészeti-pótcselekvései után első nekifutása az éremművészetben történt próbálkozás volt. A hatvanas évek után tanulmányutak Olasz-, Finn- és Svédországban. Ferenczy Béni és Borsos példája nyomán indult, először az éremművészetét ismerték el. Ezt követték a kisplasztikai alkotások, szobortervek és szobrok.
A velencei biennálé elismertséget hozó kiállításán túl nem válik ismertté idehaza.
A paraszti örökség felismerhető munkásságának egészében, témái az örök témák új, a monumentalitás igényével és jellegével feldolgozott munkákban ismerhetők fel. Formanyelve az európai kortárs művészeté, alkotásaiban a legnagyobbak formai-kompozíciós megoldásai, mint őspéldák ismerhetők fel mindamellett, hogy alkotásai egységükban, continuus megoldásnyelvükben sajátok, egyéniek.
Ismerői szerint egyszerűségét, melyre a művészetben is törekedett, magánéletében is, örömeiben is folyton gyakorolta. Számos hazai kiállításából sem lett a életében művészete szerint elismert.
A Civitas Fidelissima díjjal kitüntetett alkotó posztumusz kiállítása tisztelgés Sopron részéről művészete előtt.
Kiállított munkái közérthetők, magyarázatra nem sok szükség van, mégis a modern szobrászat bölcsőjéhez visz közelebb formáinak megismerése, mely élete és munkássága következetességének köszönhetően végig követhető a nagy és kisteremben kiállított művek többségén. A kiállítást szívesen ajánljuk a szobrászatot, művészetet szeretők figyelmébe.
- DI -
2004. március 23., kedd 15:39
|
