CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. november 22., pĂ©ntek, Cecília napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Nyugati Kapu  

"Párizs a szívem csücske"

"Párizs a szívem csücske"
A nővére mondta, hogy legyen stewardess

Mit nem adott volna azért, hogy színésznő lehessen! Úgy érezte, a hírnevet jelentő deszkákon a helye. A sopronbánfalvi Takács Katalin mégsem a színpadon, hanem a levegőben találta meg a csodát, amit keresett. Ráczné Takács Katalin tíz éve a Malév Hungarian Airlines stewardesse. Vezető légiutas-kísérő.

"A Fintor Színpad az oka mindennek. A Széchenyi gimnáziumban lettem a diákszíntársulat tagja. A komikus darabokat kedveltem. Imádtam például jósnő lenni, mert a karakterbe egy csöppnyi csintalanságot tudtam lopni. A színművészeti főiskolára és a tanítóképzőbe jelentkeztem. A Fintor Színpad egyik vendégszereplésén ismerkedtem meg a KISZ Központi Művészegyüttesének vezetőjével, aki tudta, színésznő akarok lenni. Retusőri munkát ajánlott egy budapesti könyvkiadóban. Az együttesben játszottam, a Madách Színházban statisztáltam. Egy Shakespeare-darabban Almási Éva udvarhölgye voltam. Tizenkilenc évesen Haumann Péterrel, Schütz Ilával, Gyabronka Józseffel, Piros Ildikóval, Huszti Péterrel voltam egy színpadon. Számomra a színház a templommal egyenlő. Szentély, ahova csak áhítattal lehet belépni. Hatalmába kerített a varázslatos világ, de harmadszor sem vettek fel a főiskolára. Talán nem is vagyok színpadra való - gondoltam. Bartha Zsuzsa, a Madách Kamara tagja mondta: “Katalin! Nem csak színész lehet színházszerető.” Ezen alaposan elgondolkoztam. Biztosra vettem, megtalálom azt a helyet, ahol emberközelben lehetek, s kiadhatom magamból mindazt, ami húsz év alatt belém szorult.

Nóri nővérem, látva szomorúságomat, azt mondta: Legyél stewardess. Miért is ne! Az olyan lehet, mint a színház, csak a levegőben. Jelentkeztem légiutas-kísérőnek. Egy évem volt a felkészülésre. Angolból és németből nyelvvizsgáztam, a felvételit, az alkalmassági vizsgákat sikerrel vettem. Huszonnégy évesen lettem a Malév légiutas-kísérője.

Ausztrália kivételével a világ minden pontján jártam. Van úgy, hogy egy hetet töltünk a célállomáson, amíg a váltás meg nem érkezik. Emlékezetes kirándulásokat teszünk a nevezetes helyeken. Ezekre az utakra időnként a hozzátartozóinkat is vihetjük. Édesanyám, barátnőm és a férjem már többször repült velem. Sportoló párommal Thaiföldön voltunk nászúton. Európában Párizs a szívem csücske, ahová magánemberként is szívesen járok vissza. Nem lettem színésznő, nem találtam meg azt a csodát, ami a színpadon lakozik, de már tudom, számos csoda van a földön, s én megtaláltam, amit kerestem. Szeretettel gondolok a színházra, elkötelezett híve vagyok, gyakran benézek a kulisszák mögé. Boldog vagyok, mert a felhők között, a repülőgép színpadán megtaláltam azt a szerepkört, amelyben önmagamat adhatom. Már nem hiányzik a taps.

Török Magda



2000. május 17., szerda 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület