Arcok napfényes tükörben - képes beszámoló az ünnepi hetek rendezvényeiről

Egy hete tartanak az ünnepi napok. Egymást követik a remek programok. A közönség lelkes hangulatban van, értő figyelemmel a fellépők iránt. Az előadások, kiállítások, zenei események értéket képviselnek. Sok vendéget vonzanak a szórakoztató műsorok is. Életre kelt a belváros pénteken, sokezren fordultak meg az utcákon, a tereken, hallgatták Tengerdi Antal alpolgármester megnyitóját a Fő téren. Újra csak kiderült: a város "szíve" akkor dobog jól, ha a vérkeringés nem akadozik. Az élénk és forgalmas civitásra még az idegenek is felfigyeltek, a legnagyobb nyilvánosság helyszínei ismertek, ahol a szereplők közel kerülnek a közönséghez. Hát kérem szépen, először is, hogy a lapok a sűrű újsághasábokon majd mit írnak az ünnepi hetek kulturális és üzleti mérlegéről, arra még várni kell. Annyi már biztos, a szervezők tartották magukat ahhoz a jelszóhoz, hogy a művészet kötelez, nyáridőben sem szabad mindent a publikum nyakába sózni. Hét nap után az is biztos, nagyszerűen kihasználták a belváros minden kínálkozó előnyét. Egy valami azért feltűnt - mások szintén emlegették ezt -, hogy a város külső képén nem látszott: itt most ünnepi napokra készül Sopron, itt most aztán minden teremtett lelket érdekeljen a rendezvény...
 

Az alpolgármester, Tengerdi Antal ünnepi megnyitójában emlékeztetett arra, hogy hatvannyolc esztendeje, 1932. szeptember 3-án este háromperces hanrangzúgás tudatta mindenkivel a Kóh Ferenc által megálmodott játékok kezdetét. Az ünnepi hét elnevezés öt évvel később került elő, akkor már több, hasonló jellegű rendezvény volt az országban. Természetesen kellett a város anyagi és erkölcsi támogatása is. Az álom 1937 nyarán valósult meg, amikor szabadtéri játékokat szerveztek a fertőrákosi kőfejtőben. Fesztivált, amelyről annyit álmodoztak az emberek. Sokak emlékezetében élénken él még 1963, amikor nyugati turisták érkeztek a nagy eseményre. Három hét alatt harmincötezren látogattak Sopronba. Mindenki kalandnak érezte, hogy bekukkantson a vasfüggöny mögé. „Díszkapu vagyunk a vasfüggönyön” - ez járta akkortájt. A politika azután mindent megtett, hogy a látogatók elkerüljék a várost, sőt, erősen megkérdőjelezték a Soproni Ünnepi Hetek létét. Azért sikerült mindig megtartani. 1970-ben ismét megnyílhatott a Barlangszínház. „Bár mindig voltak megtorpanások, nehézségek, de azóta is él a változatos programokban gazdag kulturális fesztivál, mely annál inkább a miénk, minél többet tudunk belőle másoknak adni” - mondta Tengerdi Antal.

Messze külföldön vagy talán Sopron belvárosában él ez a fehér varázsló. Nézett minket vasárnap, felemelte varázsvesszőjét-esernyőjét, és intésére lassan potyogni kezdett az eső.

 

A csodabogarak gyűjtői őket tartották számon. Kedvesek voltak, egyetlen elborult arcot nem láttak az utcákon, öltözetük divatos volt, az idegenek se tudták, milyen bolygóról érkeztek, mert  olyanokat műveltek, mint a csodalények.

A fúvósok ezúttal is kitettek magukért. Naptára van az ünnepi heteknek, Sopronnak, amelyben meglátjuk valódi arcunkat. Csupa öröm a muzsikusokat hallgatni, nézni a fiatalokat, akik ezer dalt tudnak.

Midőn estét vertek az órák, tüzet ugrottak a bátrak. A Deák teret régi hangulat lengte be, Szent Iván éjjele kezdődött, még tán aranycsengő is szólt valahol…

Szervusz, szőke lányka! Ki festett ki ilyen szépre?

Tizenöt zsoltárral szereztek csodálatos estét a Szent Mihály-templomban fellépő művészek: Sebestyén Márta és a Gryllus testvérek.

A Soproni Ünnepi Hetek rendezvényeivel kapcsolatosan részletes információt a Széchenyi téri jegyirodában, illetve a 99 511- 730-as telefonszámon kapnak az érdeklődők. A rendezvényekről Sopron város hivatalos honlapján a www.sopron.hu internetes helyen a program.sopron.hu cím alatt a részletes programot, a Cyberpress magazin Soproni Ünnepi Hetek rovatában beszámolókat találnak mindazok, akik az eseményeket interneten szeretnék követni.

Nyugati Kapu