Egy 59 évvel ezelőtti szomorú történetet őriz Sopronban, a Mátyás király utca 5. szám alatti épület falán elhelyezett egyszerű márványtábla:
,,Ebben a házban volt az Erdélyi Diákotthon, ahol a soproni egyetem mártírjai laktak. Csaszlava Jenőné, Ferenczy János, Ferenczy Sándor, Neumann János. A táblát elhelyezte az EFE ifjúsága 1984-ben".
Molnár László bányamérnök, nyugalmazott múzeumigazgató, az egykori diák volt az, aki az Erdélyi Kör mai megemlékezésén a felidézte a történteket.

Dr. Molnár László személyesen is ismerte a törénet szereplőit

- A Mátyás király utca 5, 7, 9 számú épületeben több lakás volt, ahol elsősorban erdélyi származású hallgatók laktak. A légoltalomra alkalmas aknákat keresve ment ki Brennbergbe a 30 éves Csaszlava Jenő és a vele egyidős felesége Mária, az akkor 22 éves Ferenczy János, erdőmérnök hallgató, és bátyja, a 44 éves Ferenczy Sándor és Neumann János, 21 éves kohómérnök hallgató, akiről csak annyit tudunk, hogy a perbáli jegyző egyetlen fia volt.
Közel ahhoz a helyhez, ahol 1753-ban szenet először fedezték fel a szenet, találtak egy bunkert, ahol meghúzták magukat.
Egy Gablek Anna nevezetű lány látta meg Ferenczy Sándort. Ezt elmondta egy idősebb brennberginek, aki azt közölte az ottani SS-parancsnokkal. Georg Lentz parancsnok elfogta a diákokat, és azzal, hogy Muck-kilátóra, a parancsnokságra viszi fel őket, Csaszlava Jenőt és feleségét elválasztotta a másik két társától. ,,Ezek agyonlőnek bennünket". - mondta az asszony, amely pillanatban eldördültek a lövések, és az asszony azonnal meghalt. Csaszlava Jenőnek a tarkóján ment be és az arcán jött ki a golyó, de – százezer eset közül egyetlen kivétel adódik – életben maradt.
Az erdélyi fiatalok jó barátja volt Tompa Károly, (a későbbi egyetemi tanár), akinek április 23-án Csaszlava Jenő a helyszínen elmesélte az egész történetet.

Dr. Úry Előd, a Soproni Erdélyi Kör elnöke koszorút helyezett el a márványtáblánál

Molnár László, aki bányamérnök hallgatóként jól ismerte meg a társaságot, a mai megemlékezésen összegyűlteknek azt is elmondta : a tragikus történet majdnem elfelejtődött, de Tompa Károly szívós, következetes harcának köszönhetően a történteket többek emlékezete megőrizte. Később, 1975-ben pedig ,az egyetemi könyvtár vezetője Hiller István A Soproni egyetemi hallgatók mozgalmai címmel megjelent munkájában azt megírta, de akkor még senki sem tulajdonított jelentőséget annak.
Németh Alajos atya öt évvel később a Soproni Szemlében szintén ír az esetről, amely miatt támadás is érte, nagyrészt annak a ténynek a félreértelmezéséből származóan, hogy a meggyilkoltak mártírok voltak-e, vagy sem - mondta Molnár László.

A húsz fős közönség megemlékezése a Székely Himnusszal zárult

Aztán 1983-ban, halottak napján Molnár László is jelen volt, a Brennbergi völgyben, a tragédia színhelyén, ahol akkor egy kopjafát állítottak, a négy meggyilkolt nevének feltüntetésével, továbbá tervbe vették azt is, hogy 1984-ben a Mátyás király utca 5. számú ház falára elhelyezzék az eméktáblát.
Molnár László elmondta: Egy furcsa vita támadt a tábla körül, amelynek feliratát a megyei pártbizottság utasítására meg kellett változtatni. ,,Ebben a házban volt 1941-46-g az Erdélyi Diákotthon, melynek lakói tevékenyen résztvettek a Soproni Egytemi Ifjúság antifasiszta mozgalmában". - kellett volna állnia a táblán, ezért annak ellenére, hogy az avatásra kiküldték a meghívókat, jöttek rokonok Erdélyből, Franciaországból, az utolsó pillanatban mégis el kellett halasztani az avatást. Annyira utolsó pillanatban – a napilap lapzártája után – történt mindez, hogy a másnapi Kisalföldben annak ellenére megjelent a cikk – hogy a mártírok emlékére lezajlott az ünnepség, megemlékezést mondott Tompa Károly és Bocsánzi János – , hogy semmilyen avatás nem volt. A táblát levetették, azt az egyetemi Könyvtár őrizte. Így aztán várni kellett, míg elérkezett 1986 március 17-e, az a dátum, amikor eldöntetett:,, Le kell venni a napirendről az emléktábla és a kiadvány ügyét."
1990 március 30-án, az események 45. évfordulóján Tompa Károly szervezésében megtartották a méltó emlékezést, amelyen már a soproni Erdélyi Kör is szép számmal képviseltette magát.

Molnár László emlékeztett arra, hogy Tompa Károly érdeme, hogy a tábla áll és emlékeztet. (Tompa Károly 1923-ban született Kisbaconban, egy hétgyermekes református lelkészcsaládban, 2002. október 8-án Sopronban hunyt el.).
Molnár László a megemlékezés végén azt is elmondta: hiányolja a megemlékezésekről az egyetem képviseletét, a Selmeci Körök ifjait, ugyanakkor hozzátette: az Erdélyi Körnek a történelmi hagyományok ébren tartásában és őrzésében kifejtett mukájáért Sopron köszönettel tartozik.
T.É.