Lk 22, 14-23, 56

A passió idén a viták kereszttűzében zajlik. Egy új szenvedéstörténeti megjelenítés, Gibson új filmje áll az összetűzések gyújtópontjában. Teljesen nyílvánvaló, hogy a passiónak egy naturalisztikus, eddig talán filmen soha nem látott teljes(?) ábrázolása borzolja a kedélyeket.

Fel kell tennünk a kérdést: valóban az háborítja-e fel az embereket, hogyan lehet ennyi vért, sebet, kegyetlenséget két órányi filmbe (12 órányi élő történetbe) belezsúfolni ? Nagyon csalódnék, ha a tv műsorok bármely heti műsoros címtárából ennek a sokszorosát nem tudnám kapásból elővarázsolni, közöttük számos ennél véresebb, "húsosabb" történetet, emlékeimből pedig még ennél is borzasztóbb, s talán nem ilyen feltétlen igénnyel elkészített, s megtekintett alkotásokat.
Vannak kétségtelenül szempontok, amelyek megállásra késztetnek, melyek előtt meg kell hajolni, igazat kell adni, de legalábbis meg kell fontolni, mögé kell nézni. Az első az, hogy a szenvedés szóról szóra, módszerről módszerre úgy történik a filmen, ahogyan le van írva az evangéliumokban. Az kétségtelenül nincs az írásokban, hogy pl. hányszor ütöttek korbáccsal, az viszont, mondjuk, a turini lepel nyomain eléggé pontosan feltérképezhető, hogy egy korabeli megkínzott embernek mit kellett elviselnie, hogyan nézhetett ki a teste a korbácsolás után? Aki még így sem hiszi, akinek ez is kevés, annak rendelkezésére áll a római korbács hiteles mása, ki lehet próbálni... Akkor miért érinti ez a jelenet jobban a mai nemzedéket, mint egy másikat, miért a nagyobb zaj? Azért, mert annyira képivé vált a kultúránk, hogy a szöveg nem elég a képzet megalkotásához? Vagy talán azért, mert nem mindegy, hogy Ki szenvedett? Talán azért, mert ennek a kivégzési módszernek a naturalizmusát a kegyes ábrázolások (némely fantasztikus kivételtől eltekintve) és a kegyes elhallgatások túlfinomították, elmosták, pontatlanná tették, netán tudatosan kisebbítették? Ha a bűnöző módra kivégzett Názáreti követői ezt nem szégyellik, akkor kinek kell szégyellnie magát? Aki okozta, akik okoztuk? Hátha igaz?
Fel kell tennünk a kérdést, hogy azok a "vallástörténészek", akik minden kacsát, minden hamis hírt, minden fantazmagóriát hajlandóak megjeleníteni tudományosnak becézett könyveikben, honnan veszik most a tudományos álalapozottságot, hogy azt mondják: nem, ennyi húscafat nem volt ott! Nem volt, vagy ők nem gondolták, nem hallották, nem írták? Nem mindegy!
Meg kell kérdezni azoktól a magukat keresőknek vagy nem igazán hívőknek titulálóktól, hogy miért nézik meg a filmet a híre ellenére, s ha megnézik, akkor miért csodálkoznak azon, hogy mélyen beléjük váj, fájdalmat, sokkot okoz? Vagy annak, hogy mindezt Az szenvedte el, akit sokan Isten Fiának mondanak, mégis különleges jelentősége van? A média botrányos széria műsorainál azt kérdezik mások: miért nem kapcsolja ki a néző? Hiszen a kikapcsoló gomb azért van ott a készüléken! Most, az egyszerinél nincs ott? Vagy most jobban a húsba mar a dolog?
Végére kellene már járni annak a véleménynek, hogy minden más kérdésben elfogadjuk a kívülálló, a semleges döntnök véleményét, de abban, hogy valaki esetleg kóros sértődékenységében válik sebzetté, abban feltétlenül igaza lehet-e minden más véleményétől eltérően anélkül, hogy bárki a patológiás személyiséget feltételezhetné, vélt, de úton-útfélen hangoztatott igazságát kétségbe vonná?
Maga a kérdés olyan formában fel sem merül, hogy kinek, kiknek kell Jézus Krisztus Passiója? Minden katarzisra (véresre vagy vértelenre) talán annak van szüksége, aki utána, nem csak a film kockáinak megtekintése, de a végiggondolása után, megváltozik, meg tud változni. Nem ezért csinálják, nem ezért kellene csinálnunk? Az a bántó, hogy ezt a filmet nem lehet csak úgy, a többivel együtt elfelejteni?
Talán mindannak szükséges ez a film, akire a szeretetnek ez a foka hatással van, aki hagyja magát felrázni abból az "intelligens", langyos tespedtségből, amiben olyan jól érezzük, s ezért nem hagyjuk megzavarni magunkat.
Mindezzel együtt állítom, hogy a filmre nem biztos, hogy mindenkinek szüksége van, hogy ezt mindenkinek látnia kell. Minden véletlenszerűen bekövetkező tragédiát különösen sajnálunk, és abban bízunk, hogy minden, de minden a mérlegre kerül. Ha nem is önféltésből, de az érzékenyeknek (kellően érzékeny lelkiismeretűeknek) nem biztos, hogy meg kell nézniök Gibson alkotását. Vannak-voltak olyan élénk képi fantáziával bírók, akiknek nem okozott "gondot" korábban, a film hiányában sem a szenvedéstörténet elképzelése (stigmatizáltak, művészek). Talán annyit biztosan lehet állítani, hogy egy új "tartozik-követel" egyenleg felállításához sokaknak nem fölösleges nagyböjti lehetőség a Passió film megtekintése, de ugyanilyen lehetőségként kínáljuk a szenvedéstörténet esetleg szunyókálás nélkül való meghallgatását-végigolvasását virágvasárnap esős, álmosító, kora-tavaszi napján. Ugyanarról szól.
- DI -