Sopronban az Erdélyi Házban Dobogókő címmel nyílt meg Barcsik Géza festőművész kiállítása.
A kiállítás egy része az Erdélyből hozott nagyméretű görgeteg kavicsokra festett arcképekből áll; az alkotó által tisztelt és szeretett embereket láthatunk a köveken: Böjte Csaba, Molnár V. József, Szabados György, Püski Sándor és Ilonka, Tőkés László, Szörényi Levente portréi – a művész szubjektív válogatása – tiszteletének kifejezése azokkal szemben, akik valóban hatottak rá az emberi és művészi tartás hiteles példájával.

Barcsik Géza az Erdélyi Házban

Dobogó-kő: szent és szakrális helye a magyarságnak. A hely, amely központja a Kárpát-medencének, a hely, amelynek dobogását átveszik az Erdélyi Házbeli kőgörgetegek, amely dobogás zenében, táncban, képek színeiben, elhangzó szavakban folyamatosan lüktet, és amelyet Barcsik Géza minden műve átvesz.
Mert a zene, a tánc szintén ihletője Barcsik Gézának, aki kettőszázötvennél több lemezborító, háromszáz megvalósult plakátterv, továbbá díszlet- és látványtervek vizuális megfogalmazója.

A műalkotásban a művész a lét kérdéseire kérdez rá. Önmaga, önmaga helyét határozza meg, amely helyre magához invitálja a nézőt is, hogy onnan együtt szemléljék a világot.
S míg a síkábrázolásban, minimum két pontra van szükség, ahhoz, hogy egy koordináta rendszerben egy helyet meghatározzunk, addig a térben ezt már hárommal tehetjük csak meg.
A életben, a világban, a létben való helymeghatározásunkhoz pedig ennél is több ,,pontra" van szükség : olyan a háromdimenziós léten feletti pontokra, amelyek abba a fizikai léten túli, anyagi világon túli dimenzióba emelik az embert, amelybe teremtettsége okán tartozik.
Eszméivel, hitével, magáról gondolt véleményével együtt.
Mert egyszerre szellemi-lelki és testi lény az ember.

Milyen szellemi, lelki és anyagi koordináta pontok határoznak meg minket?

Ma, amikor gyanakodva szemléljük, hogy ki – úgymond – melyik oldalon áll, nem árt tudomásul venni, hogy létezik bizony az az örökké adott szellemi-lelki koordináta rendszer, amelyben a felismerhető abszolút Érték az egyetlen viszonyítási pont, amely messze felette áll minden emberi által kitalált oldalnak és eszmének, és amelyhez való igazítás, igazodás az emberi élet egyetlen értelme. Mi több: egyetlen esélye.

Barcsik Géza művészként vállalt önmeghatározása mindent megtesz, azért hogy olyan helyét , helyeit mutassa meg az egyszerre földi-és-szakrális létünknek, amelyekben megtalálható az a méltóság, tartás, amelyre emberként születtünk.
Azt a helyet mutatják meg művei – a kőportrék, az egyszerre múltidéző és mára kérdező grafikák, festmények – ahol értelmet nyerhet egyénenkénti életünk, abban, hogy felelősségteljesen megcselekedjük azt, ami valójában a dolgunk.

,,A régi ember számára a világ – annak minden mozgó és moccanatlan teremtménye – középpontra ragozódó kerek egész, amelyben minden mindennel összefügg, amelynek hierarchikus és heterogén rendszerében ő, az észlelő, a látszólag különváló is szervesen beletartozik. A tér és az idő cselekvő részese. Hiszi, hogy cselekvése (szokásai, szakrális játéka) annak módja, hatással van a létét formáló erőkre. Hiszi hogy szükség van rá, hogy a Teremtő őt aktív, pozitív hősnek teremtette". - írja Molnár V. József.

És ami a legfontosabb: hogy hova érkezhetünk…

Barcsik Géza kiállítása április 23-ig munkanapokon 10 és 15 óra között látogatható az Erdélyi Házban (Sopron, Fövényverem u. 15.). A kiállítás ideje alatt a művész által tervezett plakátok vásárlásával, a közönség támogathatja a dévai és a csíksomlyói gyerekek életkörülményeinek javítását.