A fedő alatt

B.E.F.Ő.T.T.E.K Fesztivál
Sopron, 2004. március 25-27.

A történet még tavaly tavasszal indult, amikor ismerőseim hívtak, hogy menjek el velük a Hangárba Kispál és a Borz koncertre. "Valami egyetemi rendezvény keretében lesz" – mondogatták, hozzátéve, hogy diákigazolvánnyal olcsó a belépés, és több koncert is lesz egy napon. Akkor kimaradt az életemből, de idén már jobban figyeltem.

A B.E.F.Ő.T.T.E.K-ről van szó. Benedek Elek Főiskola Tavaszi Találkozója Egyetemi Karokkal. Nagyon jónak tartom ezt a kezdeményezést, s örülök annak, hogy Sopronban a VOLT Fesztivál időponti áthelyezése ellenére a tavasz néhány napja ismét zenétől hangos lesz. A VOLT Fesztivál akaratlanul is eszébe jut az embernek, hiszen akkor van, mint egykor a VOLT, és most még az egyik napi helyszín is megegyezett. De ne siessünk ennyire előre.

Gondoltuk, írunk erről a B.E.F.Ő.T.T.E.K-ről újságunkban, hiszen soproni dologról van szó, egy viszonylag új kezdeményezésről. Eléggé meglepődtünk, amikor a Keszei Ákos, a BEFK HÖK elnöke telefonos megkeresésünkre és akkreditációs kérésünkre azt válaszolta, hogy nem kellene erőltetni. De nem adtuk fel, és elkezdtük böngészni a weben, hátha találunk egy kis információt a fesztiválról. A soproni plakátokon (amely a Hangár weboldaláról is elérhető) szerepelt egy url: www.befottek.hu. A rendezvény előtti napokig nem is működött ez az oldal [most már van rajta egy "www.befottek.hu" felirat – a szerk.] A konkrét tervekről és jövőbeli elképzelésekről így most nem tudunk mit mondani - majd talán jövőre...

Na ennyit az általunk látott szervezési nehézségekről, nézzük a tényleges fesztivált. 2004. március 25-27. (csütörtök-szombat) között tartott a fesztivál, első és az utolsó nap a Hangárban, míg másodikon a Sportcentrumban. A csütörtöki napon a drum’n’bass-é volt a főszerep, Dj. Parkinson és Dj. Palotai közreműködésével. "Állati volt a buli" – jellemezték az ismerőseim. Pénteken a rockosabb irányvonal képviselői tűntek fel, míg szombaton az Anima Sound System lépett fel. Maradjunk a péntek esténél…

Este tizenegy körül értünk oda a Sportcentrum bejáratához. Mentünk volna korábban is, de csak a legutolsó pesti vonatot sikerült elérnünk. A bejáratnál kisebb sor kacskaringózott, tele várakozó emberekkel. Egy tíz perc alatt bejutottunk. Biztos ami biztos alapon már néhány nappal korábban megvettük a jegyet – csak ekkor derült ki, hogy ennek nem sok értelme volt, ugyanis a jegyesek ugyanabban a sorban álltak mint a nem jegyesek. [Na meg nem is fogyott el annyi jegy.] S ha jól tudom, elővételben is 1600 Ft volt a napijegy, meg a helyszínen is.
Amikor beléptünk az ajtón, akkor csapott Lovasi a húrok közé – kezdődött a Kispál és a Borz koncert. Elég gyorsan leértünk a nagyterembe. Az első igazi meglepetés ekkor várt – a teremben nem sokan voltak, talán egy száz ember állhatott – az egyébként profin felépített – színpad előtt. Ez egy Hangár méretű helyet simán megtöltött volna, de a Sportcentrum nagytermében nagyon kevésnek tűnt. Néhány órával korábban mondta az egyik ismerősöm, hogy előadást mindig olyan teremben érdemes szervezni, amelybe éppen beférnek az emberek, mert így majd az marad meg bennük, hogy milyen sokan voltak. Itt nem ez történt – bár tény, hogy sokan ültek a lelátókon, valamint a sörpultok környékén is nagyban zajlott az élet. Az érem másik oldala az is, hogy nagyon sok ismerősöm jött el, ez pedig mindenféle tömegnél jobb dolog – valószínűleg ezzel mások is így lehetnek.
A koncert nagyon jól sikerült, a legutóbbi két antológiakoncert után üdítően hatott. Azt még mindig sajnálom, hogy a Vackolj belém című számot, amelyet Lecsó (Leskovics Gábor) közösen írt Lovasival, még csak koncerteken lehet hallani. Kicsivel több, mint egy órás játék után Lovasi elköszönt – szerencsére nem engedte el a közönség, és utána még eljátszottak jónéhány számot.

Fél egy körül véget ért a koncert, s következett a Heaven Street Seven. A látogatottsági arány még jobban zuhant, ezen már csak egy harmincan lehettünk… Valamiért úgy tűnt, hogy ez a koncert nem az igazi. Lehet, hogy én voltam fáradt, vagy az befolyásolt, hogy legutoljára egy szegedi egyetemi klubban láttam őket, s nem egy ilyen nagy színpadon. Utánuk a Supernem következett, de erre már mi sem maradtunk. A hiteles kronológia kedvéért megemlíteném, hogy a nap a Boruta nevű együttessel kezdődött, amelyet az I. K. Sz. követett.
A kisteremben közben d&b szólt, itt sem voltak olyan sokan – legalábbis fél háromkor, amikor átjutottunk.

Kispál koncert közben odajött hozzám egy hölgy, és rámszólt, hogy múltkor nagyon csúnyát írtam róla az egyik írásomban. Ez aztán az interaktív újságírás, kérem szépen! Ha minden igaz, akkor vele sikerült megbeszélni, hogyan is volt az a bizonyos cikk. De természetesen másoknak sem kell velem egyetérteniük. Sőt, itt van a fesztivalgajd@sopron.hu cím, az erre írt e-mailekben ki is lehet fejteni a véleményeket, nem kell ezzel egy újabb koncertet megvárni...

Összességében egy nagyon jó kezdeményezés felnövésének lehettünk szem- és fültanúi. Bízom abban, hogy egy év múlva ismét lesz B.E.F.Ő.T.T.E.K. (Bár az Ő betű remekül összecseng az ősszel is, így talán nem is kell tavaszig várni...)

Bacsi