Szeretem a házikolbászt

Nekem elegem van a sógoromból! Azt mondja, hogy majd ô megmutatja, a puhány mindenemet!

- Állandóan sírtok, hogy nincs gazdája az útnak, nyáron kátyús, ôsszel sáros, télen nem kotorják, hogy három kilométer a buszmegálló, meg hogy nem törôdnek azzal a száznegyven emberrel odafönn... Satnyák vagytok! - csapott a fotel karfájára. - Fogadjunk egy láda pezsgôben meg egy kiló házikalbászban, hogy simán fölsétálok Brennbergbôl Új-Hermesre! - Megállás nélkül, két ötkilós csomaggal, havas úton, töksötétben! - soroltam a feltételeket.

Elmaradtak a fények, csak a fatörzsek közötti derengés mutatta az utat. - Ezzel az egyenletes, hintázó tempóval ki lehet gyalogolni a világból - magyarázta -, hol vagyunk, félúton? - Úgy háromszáz métert jöttünk, még elôttünk az emelkedô. - Hoppá! - esett nekem - Csúszik! Hát mikor csússzon, nyáron? - heherészett. - De tél van ám! - komolyodott vissza.

- Gyönyörû ez a tó! - zihálta - Kocsoly, korcsolyáztok? - Ne társalogj - szóltam rá -, mert elfogy a levegôd! - Engem te ne taníts! - állt meg imbolyogva - Valószínû, lázas vagyok. Hozd már a táskákat, mert lázas vagyok! - Akkor megnyertem a fogadást - vettem át a szatyrokat - Nem! - kiáltotta. - Én betegen is végig bírom! - Hát jó! Akkor most menjünk tovább a hosszabb úton, vagy levágunk a meredeken? - kérdeztem. - A meredeken! - lódult neki.

- Ez most infarktus - rogyott a hóba -..., vagy agyvérzés. - Kínlódva lélegzett, húzta, mint a szamár. - Le-ledôlök egy picit, addig hívjál mentôt! - Akkor véged van, mert ilyen úton föl nem jön, nyáron is háromnegyed óra, és itt még a rádiótelefonjuk sem mûködik! Ne félj, hazahúzlak! - segítettem talpra. - Gondolj a hegymászókra!

Sósborszesszel dörzsöltük a mellét. - Azért..., azért fel lehet ám jönni - szólalt meg -, ha nincsen ilyen súlyos lázam... - Nincsen lázad, az elôbb mértük. Szusszansz egyet - csavartam kicsit az orrán -, aztán mindjárt fordulunk, lecsúszkálgatunk. - Akinek két anyja van - hördült föl -, holnapra csak jobb lesz az út! - Márciusig nem hiszem. Megvárod?  - Akkor inkább te nyertél        - nyögött -, amiben fogadtunk, megkapod! - Köszönöm - vigyorogtam. - Figyelj! Nem lehetne a pezsgô helyett is házikolbász?

Farkas István