A nézők családtagnak tekintik

Roppant szimpatikus mûsorvezetõ. Elkerekedett szemekkel, õszinte érdeklõdéssel fordul riportalanyai felé. Szily Nórával a szakmáról és a magánéletérõl beszélgettünk.

Miután az ELTE pszichológiai szakán megszereztem a diplomát, a rádióban kezdtem dolgozni, a Helykeresõ, az Ötödik sebesség, a Hatodik érzék címû mûsorokban, amelyeket nagyon szerettem. 1991-ben az MTV1-es csatornáján mint elsõ mûsorvezetõ köszönthettem reggel a nézõket. Dolgoztam az Ablak, a Kincsestár, a Tízórai mûsorokban, jelen voltam a Nagyvizit produkcióban. A rádióban a Béla angyalaira nagyon büszke vagyok, hiszen ez három riporternõre épülõ Talk-show volt. Kicsit tréfásan szoktam mondani, amikor elmentem szülni, megszûntek a mûsoraim. Peti születésekor a Reggel, Boldizsárnál a Tízórai.

- Mennyiben más egy kereskedelmi televízió, mint egy közszolgálati?

- A kereskedelmiben állandóan figyelemmel kell kísérni a grafikonokat, amelyek az adott mûsor nézettségét tükrözik. Az adatokat folyamatosan elemezzük, ha csökken a nézettség, lehet gondolkodni, vajon miért. A közszolgálati televízióban nem is értettem, ha egy mûsor befutott, népszerû volt, miért szûnt meg. Viszont hálás vagyok az MTV-nek, hiszen ott tanultam. Nem haragból jöttem el, egész egyszerûen megkerestek. Az ember mérlegel, dönt. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindig hívtak. A Reggeli címû mûsor nagy kihívást jelentett, meglehetõsen feszített tempóban zajlik, most pedig itt van a Delelõ. A látszat ellenére ez hihetetlen fegyelmezettséget, koncentrációt kíván, de azt gondolom, hogy ezt is tanulni kell. Nem könnyû teljesen nyugodtnak, természetesnek tûnni, miközben három-négy perc áll rendelkezésre ahhoz, hogy a riportalannyal beszélgessünk.

- Milyen visszajelzéseket kap a nézõktõl?

- Szerencsére jókat. Az emberek tanácsokat kérnek tõlem. A bútorüzletben kikérik a véleményemet, tegeznek. Ez nem furcsa, hiszen reggelente ott vagyok a családjukban, a lakásukban egy meglehetõsen intim idõszakban.

- Hogyan készül fel a mûsorra?

- Elõzõ este futár hozza ki a forgatókönyvet, és a sajtóarchívum is a segítségemre áll. Negyed ötkor a bögre kávémba kapaszkodva ébredek, fél hatkor már vár a sminkes meg a fodrász. Egyébként állandó alváshiányban szenvedek, de ennyi áldozatot hoznom kell a reggeli mûsorért.

- A délután a családé?

- Igen, és ebbõl nem is akarok engedni. Péter hatéves nagycsoportos, Boldizsár két és féléves, vele együtt megyünk Péterért az oviba. Utána jön a játék és az egyebek. Hihetetlenül fontos, hogy kiegyensúlyozott legyen a családom.

- Beszélne a céljairól?

- Annyit elárulhatok, hogy nagyon szeretnék egy nõi talk.show-t vezetni és rádiózni. Elhatároztam, hogy rendszeresen tornázom. Szeretném, ha a házunk teljes egészében elkészülne, nemrégen költöztünk bele, vannak még hiányosságok. Egyelõre keressük a megfelelõ bútort. Türelmes vagyok, az szeretném, ha a mi házunk lenne a "béke szigete", ami van, ami nem lakatlan.

Paál Viktória