CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2021. június 17., csütörtök, Laura, Alida, Adolf, Alina, Alinda napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lapszemle  

Fényírók nemzetközi fesztiválja
www.magyarhirlap.hu

Egy faun délutánja a Bozsik Yvette Társulat elôadásában - munkatársunk, Hegedűs Márta képei a Mozgásban című tárlaton tekinthetôk meg

Az idén tizennegyedszer megrendezett, április 23-ától május 1-jéig tartó Mediawave összművészeti rendezvénysorozaton nyolcvanegy filmet vetítenek, lesz számos kiállítás, koncert is. Az egy hétig tartó műsornak Győr a központja, de emellett több város, közöttük Budapest, Kapuvár, Komárom és a felvidéki Révkomárom is otthont ad néhány rendezvénynek. A fesztivál zárónapján Magyarország csatlakozik az Európai Unióhoz. Ehhez kapcsolódóan Komáromban, a Monostori erődben csatlakozási ünnepséggel egybekötött záróbulit tartanak majálissal, színházi programokkal, mintegy harminc zenekar részvételével.
A Mediawave az elmúlt esztendőkben jelentős rangot vívott ki magának nemzetközi szinten. A kezdetben filmművészeti fesztiválhoz más művészeti ágak is kapcsolódtak, így a térség egyik legjelentősebb összművészeti találkozója lett. Az uniós csatlakozás a Mediawave életében Hartyándi Jenő fesztiváligazgató szerint emiatt nem hoz majd óriási változást. A Mediawave már része az európai kulturális folyamatoknak, talán könnyebben lehet pályázni majd a támogatásokért – véli a fesztiváligazgató.
A nemzetközi rövid- és dokumentumfilm-versenyre 1261 filmet neveztek be 56 országból. A versenyprogramban 81 alkotást mutatnak be, a legjobbat hétezer euróval jutalmazzák.
A zenei program is igen változatosnak ígérkezik, hiszen – amint azt Hartyándi elmondta – több mint négyszáz zenekar jelentkezett a világ minden tájáról. Szólisták és együttesek érkeznek Szlovákiából, az Egyesült Államokból, Romániából, Szibériából és Lengyelországból. A koncertek közül kiemelkedik az amerikai St. Louis Blues Evening blues és soul-koncertje, az orosz Baskir Group és az amerikai John Zorn’s Electric Masada dzsesszhangversenye, ezeket Győrött, a fesztivál fő helyszínén tartják meg.
A fotográfiai kínálat is roppant bőséges. Lesz nemzetközi színház- és táncfotó-, humor-, feketehumor-fényképkiállítás, és idén másodszor diaporáma- és CD-ROM-bemutató is. Először rendeznek árverést magyar táncfotókból, a tánc világnapjához kapcsolódóan.
Ugyancsak először tartanak Szellem a palackban címmel a Mediawave-en pálinkafesztivált. Az érdeklődők megismerkedhetnek szláv, közép-kelet európai, ázsiai, kínai párlatokkal. Emellett butykos- és butéliakiállítás, kurd és baskír népzene, bábelőadás és "szelleműző kitáncolás" szórakoztatja és mozgatja meg az egybegyűlteket.
Hartyándi Jenő elmondta, hogy a fesztivál egybeesik az uniós csatlakozáshoz kapcsolódó rendezvények idejével, mégsem kaptak állami támogatást az ilyen jellegű események fedezésére. Ezt azért tartja sajnálatosnak, mert egy 14 éve jól működő rendezvénysorozatra nem gondoltak a pénzek elosztásakor. A programokat 70 millió forintos költségvetésből rendezik, az eseménysorozatot támogatja egyebek között a Magyar Mozgókép Közalapítvány, a győri és a Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzat, a Nemzeti Kulturális Alapprogram és a Magyar Táncművészek Szövetsége. Ezek mellett külföldi kulturális intézetek segítették előteremteni a szükséges összeget.
A Mediawave április 23-án este hét órakor a Párhuzamos Kultúráért díjak átadásával nyílik Győrben, a volt zsinagóga épületében.

Knap Gábor



Két költő múzsája: Flóra
www.mtv.hu
Minket, Gyuszi, szeretni kell címmel írt dokumentumjátékot Valachi Anna Illyés Gyuláné József Attila utolsó hónapjairól szóló könyve és Illyés Gyula naplójegyzetei alapján.
A magyar irodalom két kimagasló költőjének tragikus érzelmi háromszög-történetét felidéző dokumentumdrámát a április 16-án adják elő a Petőfi Irodalmi Múzeum Felolvasó Színpadán Bertók Lajos, Bertalan Ágnes és Hegedüs D. Géza közreműködésével. A dramaturg: Radnóti Zsuzsa, a rendező: Forgách András.
Kozmutza Flóra (a későbbi Illyés Gyuláné) József Attila utolsó múzsája és menyasszonya volt. A két egykori költő barát éppen a Flórához fűződő érzelmei miatt hidegült el(átmenetileg) egymástól. Érzelmeik célpontjáról, Flóráról azonban keveset tudott a nyilvánosság. Azt a keveset is csak József Attila versei alapján, inkább következtetve, mint megbizonyosodva.
A múzsa 1962-ben megírta ugyan kapcsolatuk történetét, de csak 1985-ben hozta nyilvánosságra József Attilával kapcsolatos emlékeit, illetve levelezésüket, hogy véget vessen a régi keletű gyanúsítgatásoknak, a makacsul továbbélő, lejárató legendának, mely szerint ő és későbbi férje okolható a szárszói tragédiáért.
A József Attila kutató irodalomtörténész, Valachi Anna mindezeket a dokumentumokat felhasználva költői művet alkotott.
A versek, levelek, emlékek tükrében felidézett történetben a két költő, és Flóra, - a sorsanalitikus Szondi Lipót munkatársa - is megmérettetik, saját sorsával szembesülve.


Egyre több ország menekíti ki Irakban tartózkodó állampolgárait
www.radio.hu
Moszkva szerdán és csütörtökön küld repülőgépet állampolgáraiért, egyre több európai állam tanácsolja Irakban dolgozó vagy tartózkodó polgárainak, hogy hagyják el a térséget: ezt ajánlja Németország is.
 Az Irakban tartózkodó összes német polgárt fölszólították, hogy hagyja el az országot. A berlini külügyminisztérium utasítása nyilván nem holmi turistákra vonatkozik, merthogy azok nagy valószínűséggel nincsenek, hanem szakértőkre, állami- és nagyvállalati alkalmazottakra.
Figyelemre méltó, hogy a külügyminisztérium továbbra sem nyilatkozik az eltűnt, és vélhetőleg meggyilkolt két németről. A két fiatalemberről csak annyit tudni, hogy határőrizeti specialistaként érkezett Irakba. Hogy ez a foglalkozás mit takar egy iraki küldetés esetén, egyelőre rejtély. A nagypolitika résztvevői sem firtatják a valószínűleg tragikus véget szenvedett két német állampolgár ügyét, viszont azt igen, hogy német katonák semmilyen körülmények között se tehessék be lábukat Irakba.
Az este elhangzott pártvezetői nyilatkozatok egybehangzóan azt üzenték, hogy a németek még ENSZ-csapatok tagjaiként, netán NATO-egységekként sem vehetnek részt az iraki helyzet katonai rendezésében.
 Zentai Péter (Berlin)


Jézus hangja
Népszabadság-www.nol.hu • Szerző: Fáy Miklós

Herman Prey hat éve már csak hangban él. De az a hang mégis remény
Tartok tőle, hogy nem nagyon eredeti ötlet nagyhéten passiókat hallgatni, de az idén sem jutott jobb az eszembe. Főleg úgy, hogy itt volt Paul McCreesh, és elhozta a kórus nélküli, csak szólistákat foglalkoztató, gyors, könnyed, táncos változatát a Máté-passiónak. És főleg úgy, hogy a piacon CD-változatban is megjelent egy klaszszikus felvétel, illetve kettő, mindkét Bach-passióból egy, Karl Münchinger vezényletével. A klasszikus szót itt minden negatív felhangjával együtt kell érteni, Münchinger vezénylését általában unalmasnak szokás tartani – nem is egészen alaptalanul. Azt azonban illik beszámítani, hogy Karl Münchinger röghöz kötött karmester volt: a háború után szülővárosában létrehozta a Stuttgarti Kamarazenekart, és attól kezdve neki ez volt az élete.

Nem volt sikertelen élet, viszont azt is tudni kell, hogy Münchinger nem volt sodródó alkat. 1943-ban lemondott a Hannoveri Szimfonikusok zeneigazgatói posztjáról, és két éven át nem vállalt semmiféle pozíciót, így a háború végével azon kevés németországi karmesterek közé tartozott, akiket bátran meghívhattak a győztes felek is, nem tört ki botrány és tiltakozás.

Sajnos ettől a Stuttgarti Kamarazenekar nem lett jobb. Mert Münchinger unalmasságáról elsősorban a zenekar tehet. Vagy legalábbis ez a leginkább megfogható. Hiszen nem valószínű, hogy valakire, aki a fél életét Bachra teszi föl, pont a passiók ne legyenek hatással. A zenekar viszont körülbelül ugyanolyan rossz, bár a két passió felvétele között tíz év telt el. Az ugyanolyan azonban csak az átlagot jelenti, a korábbi lemezen, a Máté-passión inkább a hegedű és a cselló kibírhatatlan, a János-passión viszont a fuvolista és az oboista a főellenség. Nem is miattuk hallgattam újra a lemezeket.

És még tudnám sorolni, hogy ki miatt nem. Marga Höffgen öreglányos altjáért sem, és Walter Berry túlságosan is vaskos, dörmögős Jézus-formálásáért sem. De ott van Hamari Júlia, aztán Fritz Wunderlich könnyedén szálldogáló tenorja, Peter Pears a Máté-passió evangélistájaként, egyáltalán nem szép hanggal, de nem is evangélistához, hanem haragvó prófétához illő felháborodással és odaadással. És mindkét passió csúcspontja: Herman Prey.

A Máté-passióban ő Jézus. Soha hozzá fogható alakítást nem hallottam. Lehet, hogy nem elsősorban övé az érdem, csupán a hangjáé, amely lágy is, tiszta is, és annyira könnyű, mozgékony, vagy mondjuk úgy, nagyon egyszerűen: annyira szép, hogy túl van már azon, hogy férfias vagy nem. Jézus hangja. A János-passióban azonban Prey csak az áriákat énekli, így aztán minden érdem az övé, nem a hangjáé. A sok szín, a komolyság, ami a legsúlyosabb pillanatban is megnyugtató, és mindig, mindig az az üzenet, hogy élünk, és van remény.

Herman Prey hat éve már csak hangban él. De az a hang mégis remény. Okos ember volt, aki a hangrögzítést kitalálta. (Bach: Máté-passió – Universal, 1965; János-passió – Universal, 1975)



A születés halált okoz
Népszabadság • Szerző: Szemere Katalin

/Én vagyok a Czillei és a Hunyadiakban Iván, a jobbágy (kép: Népszabadság – Szabó Bernadett) /
A ma hetvenéves Bodrogi Gyula minden színészt elküldene igazgatni, hogy végleg beleszeressen a színjátszásba. Amióta elhagyta a Vidám Színpadot, az egyik legfoglalkoztatottabb színész lett. Ma a Nemzeti Színház tagja, és hamarosan Alföldi Róberttel próbálja Az ügynök halálát.
 
Biztos, hogy azt szeretné, hogy így, jelmezben fotózza a kolléganőm?
– Persze, én vagyok a Czillei és a Hunyadiakban Iván, a jobbágy. Tessék csak, fotózzon!

Újra felfedezték önt. A Nemzeti tagja, több színházban játszik. Korábban úgy nyilatkozott, nem hisz a művészszínházban, ugyanakkor legtöbbet ilyenekben játszik.
– Nem gondolom, hogy van ilyen külön kategória: művészszínház. A színésznek nincs műfaji határ, a szerepét kell eljátszania. Csak a közönség válogathat, hogy mit akar megnézni… Én nemcsak a vígjátékokban hiszek… A szórakoztató színháznak nem ellentéte a művészszínház, ugyanis a művészszínháznak is szórakoztatónak kell lennie.

És nem hiányoznak a szórakoztató darabok?
– Játszom én olyanokat a József Attila Színházban, a Játékszínben, ahol ha-ha-ha-val jutalmaz a közönség.

Alföldi Róbert újra önben gondolkodik, a Kabaré Schultz ura után Willy Lomannek hívta Az ügynök halálába. Ön azt nyilatkozta, nem szereti a „farmerben játszom a Rómeó és Júliát az asztal alatt” típusú rendezést. Alföldi garantáltan nem hagyományos előadást csinál. Ilyenkor mi van az elveivel?
– Láttam olyan produkciót, amikor tizenévesek játszottak Rómeót és Júliát. Ott jó tud lenni a farmer is. Nem a farmer ellen van kifogásom. Alföldi érdekes előadásokat rendez. Értem, amit csinál. A Kabarénál is úgy éreztem, hogy az ötleteivel a darabot közelebb akarja hozni a közönséghez. Az tetszik a nézőnek, mikor sírni lehet, nevetni, a szereplőket szeretni, vagy a történéseken boszszankodni. Őrületesen utálom, ha unatkozom vagy nem értem.

Most több ideje van, mint mikor a Vidám Színpad igazgatója volt?
– Ezt nem mondanám így. Akkor reggel tíztől este tízig a színházépületben voltam. Most csak ha dolgom van ott.

Nem hiányzik az a nyüzsgés, ami az igazgatással járt?
– A húsz évből az utolsó ötöt szívesen elengedtem volna. Már nagyon vágytam arra, hogy – idézőjelben – csak színész legyek. A fenntartónak és nekem is elegünk volt az igazgatásomból. A Jóisten szerencsés helyzetbe hozott, még ki sem tettem a lábam a Vidámról, már hívott Balázsovits Lajos, Marton László, Léner Péter, Alföldi. Kedvességgel fogadtak vissza, ez a visszafogadás is egy idézőjeles szó. Mintha már várt volna Jordán Tamás, a Nemzeti igazgatója.

Miért akart igazgató lenni?
– A nyolcvanas években felkértek arra, vezessem a Vidámot. Nem rajongtam az ötletért. És Vinkó Jóskával, aki akkor dramaturg volt, megbeszéltük, megpróbáljuk. Ma, aki szeretne színházigazgató lenni, jelentkezhet. A fenntartó úgy csinál, mintha pályáztatna, de lehet, hogy előre tudják, ki lesz a nyertes. A nyolcvanas években felelősséget vállaltak azért, ha valakit felkértek. Ha ma megkérdezik: miért pont ő? A válasz: a kuratórium döntött.

Rengeteg ötletéről lehetett hallani, ezekből nem sok valósult meg.
– Még a rendszerváltozás előtt engedélyem volt a kísérleti gazdálkodásra. Én vezettem az első színházi közhasznú társaságot is. Először kft.-t szerettem volna létrehozni, de azt mondták, azt nem lehet támogatni. Mindenképpen gazdasági változtatást akartam, gondoltam, itt az ideje. Ma már a színházak jó része ebben a gazdasági formában működik. Ráéreztem erre. A Vidám Színpadon volt gazdasági igazgató Schmidt Bözsi, ő kezelte a pénzt, nem én. Mondtam egy ötletet, és ő válaszolt, hogy kivitelezhető-e. Azt akartam, hogy a színészeim jobban éljenek. De azzal ő sem tudott mit kezdeni, hogy a költségvetésünknek csak a negyede volt az állami pénz. Mikor szóba jött a kht. alapítása, mondták, a támogatásunk inflációkövető lesz, de a szerződés már nem erről szólt.

Emiatt kapott az önt követő igazgató tetemes adósságot a színházzal?
– Az adósság az alig-támogatásból és a számlatartozásokból jött össze. Szóltam a városvezetőknek, ha a következő igazgató ugyanennyi támogatást kap, ő is csak az adósságokat halmozza majd. Így is lett. De ettől függetlenül: minden színészt elküldenék igazgatni, hogy végleg beleszeressen a színjátszásba.

Meg van bántva? Kerüli a Vidámot?
– Elfelejtettem. Be kellett valamiért mennem, és nem emlékeztem, hol a titkárság.

Tudatosan felejt?
– Valahogy nem esett olyan jól a szerelem utolsó öt éve a Vidám Színpadon. Lehet, hogy tizenöt év után kellett volna felállni.

Szakított a Színes Csokornyakkendősök Pártjával is?
– A tévében ment a Gyuszi ül a fülben című műsorom. Akkor minden bokorban alakult egy párt. Mikor a kabaréban létrehoztam az SzCsP-t, nem gondoltam, hogy ilyen hatása lesz. Sokan biztattak, hogy jegyeztessem be. Pedig csak gúnyból csináltam. Ma is sokan odajönnek hozzám, mutatják a csokornyakkendőjüket és azt mondják: Benn vagyunk a pártban… Én különben sosem voltam párttag.

Csak a Köztársaság Párt tagja.
– Rövid ideig voltam tag Palotás János pártjában, mert amikor ott is jelentkeztek a belső ellentétek, kiléptem. Más párt tagja nem voltam, akkor sem, mikor illett volna.

Hogy lehetett így igazgató?
– Mikor kineveztek, behívtak a VI. kerületi pártbizottságba, milyen jó lenne, ha belépnék a pártba. Én csak azt mondtam: ahhoz egész ember kellene. Azt válaszolták: akkor nem kell.

Arra kérték a Hukkle film készítői, hogy csuklást szinkronizáljon. Ebből nem lett semmi, de furcsa, hogy pont azt gondolták, jól tud csuklani.
– Nem furcsa. Játszottam már a rádióban gilisztát is, meg azt a sok rajzfilmfigurát szinkronizáltam. Sokan ma is Süsüvel azonosítanak. Jópofa dolog a szinkron, az ember elhiszi magáról, hogy ő a székláb… Na mindegy! Hetvenéves vagyok, harmincöttel el tudok számolni.

És a többi hova lett?
– A többi elszaladt. Nem érzem magamat többnek harmincötnél. Jó, elmegyek negyvenig – némi alku árán.

Sokat dohányzik. Ez a hosszú élet titka?
– Mindennap leszokom a dohányzásról, de délután öt és fél hat között visszaszokom. Egy évig gyakoroltam, hogy reggel minél később gyújtsak rá. De nem akarok leszokni róla. Olvasom a cigarettadobozokon: a dohányzás halált okoz. Ez a feliratot a szülőszobákba is ki lehetne írni: A születés halált okoz.

 



2004. április 16., péntek 10:45


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület