|
Hobo Sopronban
,,A Milyen jó lenne nem ütni vissza nem József Attila-est volt, ez énrólam szólt."
- ,, Az én hitemet úgy osztom szét köztetek…" - idézte József
Attilát Hobo, a blues-énekes, az énekmondó, a poéta, a dalköltő és
- dalszöveg-fordító, ( továbbá tanulmány- cikk, és novellaszerző és komédiás)
Sopronban a Költészet Napját ünneplő előadáson. A számtalan műfaj és kifejezőeszköz
között az egyszemélyes kiállást követelő, pódiumelőadás az, amelyet ezúttal
a ,,gondolatok szétosztására" választott.
- A Milyen jó lenne nem ütni vissza nem József Attila-est volt,
ez énrólam szólt.
Ha az ember nem tud szavalni, akkor nincsen más lehetősége, minthogy
kitépje magából a dolgokat, vagyis, hogy őszinte legyen. Ez a legnehezebb,
de ha az ember ehhez jó költőket választ, akkor az előadót ők magukba szívják,
rántják. Ez hasonlóképpen működik a blues -ok esetében is. Minden esetben
az őszinteség az egyetlen menedék.
- Akinek műveit tolmácsolja, azokkal, bizonyos értelemben azonosulnia kell
az előadónak
- Én József Attila verseivel azonosulok. A Nagyon fáj című vershez
megvan a saját tapasztalatom. ,,A csecsemő is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat. De énnekem pénzt hoz fájdalmas énekem s hozzám
szegődik a gyalázat." a vers kulcssorának tartom, amely nekem átjárást
nyitott a költészet és blues között.
- Más-e egy csápoló közönséggel szemben állni, mint egy szolid, időközönként
egy-egy végszóra tapsoló előadóest nézőivel?
- Engem ebből a szempontból elkényeztettek, mert a Hobo Blues Band
legsikeresebb lemezein is voltak versek: Ginsberg, József Attila, Pilinszky.
Tehát megtapasztaltam azt is, hogy a közönség csápolt és közben a verseket
is befogadta; vagy síri csendben, maradt, esetleg nevetett, vagy éppen
meghatódott. Ezek a reakciók nagyban függtek az együttes belső természetrajzától.
Azokban az időkben, amikor a HBB-nek olyan tagjai voltak, akik szerették
a költészetet, – ez most ismét így van – , akkor egy couplét, egy vadállati
rock and rollt, egy bluest, esetleg egy verset eljátszva, a muzsikájukon
érződött, hogy ezt szeretik, ez örömet okoz nekik, tehát, nem valamilyen
alkalmi munkát végeznek pénzért. Ezért hiteles az egész.
- Egyedül kiállni természetesen nehezebb. Jobban szeretek a zenésztársaimmal
együtt kiállni, mint gépre énekelni, verselni, bár ennek az utóbbi kiállásoknak
is megvannak a jó értelemben vett tanulságai: Az ember még több alázatot
tanul és még kevésbé saját magát figyeli, hanem azt, amit csinál.
- Május elsején Sopronban a Fő téren a Vadászatot fogja játszani a HBB.
Milyen más produkciókban vesz részt Földes László?
- József Attila-, Jim Morrison- és Vlagyimir Viszockij -estet is
játszom. A zenésztársaimmal együtt egy Faludy-estre készülök.
- Sopronban a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központp Petőfi
termében a teltházas előadásra kb. 300-an jötek el a Költészet-napi estre.
Ön, aki számos színházi produkcióban is résztvesz, milyennek látja a magyar
kultúra, előadóművészet jelenlegi helyzetét?
- Inkább teszem a dolgom, minthogy beszéljek erről. Amúgy sincs
rálátásom a teljes egészre.
Tavaly 168 előadásom volt, idén is már legalább hetven.
Vannak általam nagyra becsült kollégák: Mácsai Pál, Jordán Tamás.
A műfajban talán én vagyok már csak az egyedüli, aki városról városra jár.
A kultúra természetesen olyan soha nem lesz már, mint amilyen Latinovits
Zoltán, Mensáros László idejében, vagy Jordán Tamás fénykorában volt, de
a helyzet az utóbbi három évben javult, legalább is ezt magam így tapasztalom.
T.É.
2004. április 18., vasárnap 12:11
|
