CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 23., kedd, Bel napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Közélet  

A közszolgálat érték- reform előtt

A közszolgálat érték- reform előtt

    Vadász János, a  Kormánymegbízotti Hivatal  kormánymegbízottja A közszolgálati reform címmel tartott előadást a Soproni Polgármesteri Hivatal Dísztermében.
    Az előadát a kormánymegbízott Kalmár István alpolgármester társaságában tartott sajtótájékoztatója előzte meg. Ezen elhangzott: a közszolgálati reform a soproni munkavállalók 10 százalékát érinti.
    Vadász János kifejtette: a közszolgálati reform négy pilléren nyugszik: a területfejlesztés, a közigazgatás, a közigazgatási eljárás és a humánplitika területén valósul meg, egy pártatlan, méltányos, szakszerű és eredményes közszolgáltatás megteremtése érdekében, amelyben a fő feladatok: egy egységes közszolgálati törvény megalkotása, a foglalkoztatási rendszerváltozás véghezvitele, új bérrendszer bevezetése, a megfelelő szociális ellátási rendszer, továbbá egy új érdekképviseleti rendszer kialakítása.
    A törvény 2005. januárig elkészül, végrehajtása – a feladatoktól függően – különböző ütemekben történik majd.

Vadász János előadása a közszolgálatról, mint értékről szólt.

,,A közszolgálat érték mindannyiunk számára. Közhely, mondhatnánk, ha ez a megközelítés általánosan elfogadott lenne hazánkban. Csakhogy nem az. A név szerint is meghatározható - elvégre kis országban élünk - gazdagok és a két és fél-három millió szegény közt a növekvő egyenlőtlenség indokolttá tenné ugyan a közszolgálatok társadalmi felértékelését, erre ösztönöz a szolidaritás-központú, szociális-Európában gondolkodó EU is, nálunk ez eddig mégsem történt meg. Sőt, a rendszerváltás után tizenöt évvel távolabb vagyunk a jóléti, szociális életesélyek jobbításának lehetőségétől, mint annak előtte voltunk. Fordulatra van szükség ismét. 2004-nek - az építkezés, a társadalmi egyensúly helyreállítása érdekében - a közszolgáltatások átfogó fejlesztése évének kell lennie.
A közszolgálatokat - az egészségügyet, az oktatást, a kulturális szolgáltatásokat, a szociális ellátást, vagy a helyi, a központi közigazgatást, a közrend-védelmet, és más közszolgáltatásokat - naponta, s a bölcsőtől a sírig használjuk. Igaz, az elmúlt évtizedek hibásan államtalanító, restriktív, erőszakosan piacosító politikái miatt alacsonyabb szinten, kisebb hatékonysággal, mint amire szükség lenne. A magyar gazdasági elit egyes hangos, túlsúlyos képviselőinek azonban még ez is sok. Velük szembe kell helyezkednünk. Hiszen a jó közszolgáltatások gazdasági értelemben is értékeket hoznak létre. A modern államok azokat termelő erőként veszik számításba, ekként gondolnak az erőforrások részükre való biztosítására, s fejlesztésükre. A teljesítmény jobbítását eredményező, állampolgár-központú, vállalkozó-barát közszolgálat kialakítása a sikeres EU csatlakozáshoz is nélkülözhetetlen. S végül: a közszolgálatok a mindennapi életnek a piaccal nem kiváltható elemei, melyek az emberek többsége számára a társadalomban való boldoguláshoz őrzik vagy teremtik meg az esélyeket.

Az erős, racionálisan szervezett, hatékonyan működő és takarékos (nem olcsó) állam és önkormányzatiság alapjait jelentik a közszolgálatok. A fejlesztéseknek a közjót szolgáló, az emberek érdekeinek megfelelően cselekvő, jó és magas teljesítményű közszolgálatokat kell eredményezniük. Összetett módon és kiegyensúlyozottan gondolkodva a közfeladatokról, a közintézményekről, valamint a közfeladatokat ellátó emberekről, a közszolgálat dolgozóiról, s a finanszírozásról is. Abból kiindulva, hogy Magyarországon a közfeladatok ellátásának a piaccal való felcserélése nem járható út. Nálunk a racionálisan szervezett, hatékony közellátások újraélesztése, stabilizálása, az irántuk táplált közbizalom helyreállítása a fő feladat. Melyek mellett - s nem helyett - a privát szereplők által, piaci alapon szervezett szolgáltatások is működhetnek, ha nem közpénzből, hanem a piacon képesek megélni."

A közintézmények - a minisztériumoktól, az önkormányzatokig, a kórházaktól az iskolákig, a művelődési házaktól a szociális otthonokig, a rendőrőrsökig -modernizációra szorulnak. Melynek során abból kell kiindulnunk, hogyan lehet az emberekhez a legközelebbi, ügyeiket a leggyorsabban elintéző, érdekeiket jól szolgáló, hatékony intézményi működést létrehozni. Ezért szükséges kialakítani, a döntési lehetőségek biztosításával együtt az önkormányzati kistérségeket. Korszerűsíteni a megyéket, megalkotni (a minisztériumi hatósági jogkörök egy részének átadásával) a régiókat. A területfejlesztés, az államigazgatási eljárások új, egyszerű, könnyen megérthető és betartható, az emberek által ellenőrizhető rendjét alakítva ki. Létrehozni az elektronikus kormányzást, s elérhetővé tenni azt mindenkinek a hivataloktól a művelődési házakig, a könyvtárakig, az otthonokig mindenhol. Ezért kell - közintézményekként - megerősíteni az iskolák, a kórházak, a szociális és kulturális, a közrend-védelmi intézmények működését. Fejlesztési forrásokat biztosítva nekik a racionálisabb, magasabb szintű szervezettségű, jobb minőségű, eredményesebb tevékenységet nyújtó rendszerek kialakításához.

Nyilvánvaló, hogy a közszolgáltatások átfogó fejlesztésének programja akkor válhat sikeressé, ha a modernizációt, a valódi reformot támogatják az azokban dolgozók is. Ehhez meg kell valósítani a közszolgálat humánpolitikai reformját. Pártatlan, méltányos és szakszerű, teljesítmény-elvű közszolgálatot hozva létre.

Magyarországon a közel négymillió munkavállalóból nyolcszázezer dolgozik a közszolgálatban. Elsősorban közalkalmazottként, szolgálati jogviszonyban vagy köztisztviselőként, de a piaci szférára jellemző munkaviszonyban is. (Ez a szám európai összehasonlításban nem magas. Az EU tagországainak rangsorában Magyarország az alsó harmadban helyezkedik el, a közeli jövőben csatlakozók között a középmezőnyben található.) A foglalkoztatás szabályait öt törvény és több mint száztíz végrehajtási rendelet tartalmazza. Az állam, az emberek, s a közszolgálat dolgozói számára egyaránt áttekinthetetlen a foglalkoztatás, a bérezés, a finanszírozás, a szociális juttatások rendszere. Ez - egy kis számú, privilégiumokkal, kontrollálatlan túlhatalommal rendelkező igazgatási eliten kívül - senkinek se jó. Nagy a közszolgálati dolgozók kiszolgáltatottsága. Az állandó megszorítások - 1989 óta négyszázezer fővel csökkent a közszférában foglalkoztatottak száma -, az alacsony bérek, a politikai és gazdasági eliteknek a közszolgálatokba való direkt beavatkozásai a szakmai színvonal és teljesítmény rovására mennek. Sok jó szakember hagyja el a közszolgálatot. Ennek a rossz folyamatnak a megállítása, visszafordítása, a tízmillió magyar állampolgár egyensúlyosabb, esélyteremtő közszolgálatokkal való ellátása érdekében öt feladatot oldunk meg 2004-ben.

Elsőként egy egységes közszolgálati törvényt alkotunk, megszűntetve azt a jogszabály-dzsungelt, amelyet az előző kormányok létrehoztak. Az új törvény a közalkalmazottakra, köztisztviselőkre és szolgálati jogviszonnyal rendelkezőkre vonatkozik majd, s felszámolja a közszolgálati dolgozók közötti hátrányos megkülönböztetéseket. A második feladat a korszerű, rugalmas foglalkoztatási-és létszámstruktúra kialakítása. Szakmai alapon, országos vizsgálat alapján hangolva össze a közszolgálati feladatokat s az azok jó színvonalú ellátásához szükséges létszámot. Elérve, hogy pontosan annyi ember foglalkoztatása történjen meg a közszolgálatokban, mint amennyire szükség van, s lezárva az erről folytatott alacsony színvonalú, inkább indulatokban, mint érvekben gazdag vitát. Harmadik feladatunk egy egységes elveket érvényesítő új bérrendszer bevezetése. A bértábla, a munkában eltöltött évek és a kvalifikáció szerinti előmenetel kiszámíthatósága, stabilitása mellett az elvégzett munka objektíven mért mennyiségét, minőségét, teljesítményét, eredményességét igazságosan, méltányosan díjazó keresetet alakítva ki. Az új bérrendszemek 6-8 év alatt, fokozatosan az Eü közszolgálati bérszínvonalához kell közelítenie a jó munkát végző magyar közszolgálati dolgozók béreit. A negyedik feladat a közszolgálati szociális juttatási rendszerek összehangolása, s az egész nemzetgazdaság -benne a közszolgálat - eredményeitől fíiggően, azaz hosszú távon új elemekkel (egészségbiztosítás, közszolgálati nyugdíjrendszer) való bővítése. Erre azért van szükség, hogy az élesedő munkaerő-piaci versenyben, melyben a mind inkább globalizálódó, multinacionális piaci szféra pozíciói az erősebbek, a közszolgálat társadalmat szolgáló érdekeinek a magas teljesítményű dolgozók megtartásával s a legképzettebb, legtehetségesebb fíataloknak a rendszerbe vonzásával érvényt szerezhessünk. Az ötödik feladat az érdekegyeztetés országos, ágazati és területi szintjeinek átalakítása úgy, hogy a valódi munkáltató, tehát az állam és az önkormányzatiság kerüljön tárgyalási és megállapodási helyzetbe a tagsági támogatottsága következtében reprezentatív szakszervezetekkel. A közszolgálat munkabékéjének a megteremtéséért, amely nélkül nem várható el a dolgozóktól, hogy munkájuk során kizárólag a közfeladat ellátására összpontosítsanak.

A reform eredményeként egyszerű, áttekinthető, érvényesíthető, finanszírozható és kontrollálható rendszer jön létre. Az egységes közszolgálati törvény kedvező társadalmi és szakmai hatását 2005-től úgy fejtheti ki, hogy annak önmagában nem lesznek kiadásnövelő következményei. A bérrendszer fokozatos hatályba léptetése a kezdeti szakaszban ugyanis - az ésszerűsítés révén, de úgy, hogy a többség magasabb bért kapjon - megtakarítást eredményez. A későbbiekben, a bér- és szociális rendszerek teljes körű bevezetése többlet-ráfordítást igényelnek, de csak olyan mértékben, melyek nem haladják meg a költségvetés teherbíró-képességét. A közszolgálatok teljesítményei, hatékonyságuk, az azokkal való társadalmi elégedettség növekedése e kiadások szükségességét visszaigazolják. Hiszen a közszolgálat addigra valódi értékké válik mindannyiunk számára."

(Vadász János: A közszolgálat érték; a szerző a közszolgálati reformért felelős kormánymegbízott)



2004. április 28., szerda 01:09


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület