A közszolgálat érték- reform előtt

    Vadász János, a  Kormánymegbízotti Hivatal  kormánymegbízottja A közszolgálati reform címmel tartott előadást a Soproni Polgármesteri Hivatal Dísztermében.
    Az előadát a kormánymegbízott Kalmár István alpolgármester társaságában tartott sajtótájékoztatója előzte meg. Ezen elhangzott: a közszolgálati reform a soproni munkavállalók 10 százalékát érinti.
    Vadász János kifejtette: a közszolgálati reform négy pilléren nyugszik: a területfejlesztés, a közigazgatás, a közigazgatási eljárás és a humánplitika területén valósul meg, egy pártatlan, méltányos, szakszerű és eredményes közszolgáltatás megteremtése érdekében, amelyben a fő feladatok: egy egységes közszolgálati törvény megalkotása, a foglalkoztatási rendszerváltozás véghezvitele, új bérrendszer bevezetése, a megfelelő szociális ellátási rendszer, továbbá egy új érdekképviseleti rendszer kialakítása.
    A törvény 2005. januárig elkészül, végrehajtása – a feladatoktól függően – különböző ütemekben történik majd.

,,A közszolgálat érték mindannyiunk számára. Közhely, mondhatnánk, ha ez a megközelítés általánosan elfogadott lenne hazánkban. Csakhogy nem az. A név szerint is meghatározható - elvégre kis országban élünk - gazdagok és a két és fél-három millió szegény közt a növekvő egyenlőtlenség indokolttá tenné ugyan a közszolgálatok társadalmi felértékelését, erre ösztönöz a szolidaritás-központú, szociális-Európában gondolkodó EU is, nálunk ez eddig mégsem történt meg. Sőt, a rendszerváltás után tizenöt évvel távolabb vagyunk a jóléti, szociális életesélyek jobbításának lehetőségétől, mint annak előtte voltunk. Fordulatra van szükség ismét. 2004-nek - az építkezés, a társadalmi egyensúly helyreállítása érdekében - a közszolgáltatások átfogó fejlesztése évének kell lennie.
A közszolgálatokat - az egészségügyet, az oktatást, a kulturális szolgáltatásokat, a szociális ellátást, vagy a helyi, a központi közigazgatást, a közrend-védelmet, és más közszolgáltatásokat - naponta, s a bölcsőtől a sírig használjuk. Igaz, az elmúlt évtizedek hibásan államtalanító, restriktív, erőszakosan piacosító politikái miatt alacsonyabb szinten, kisebb hatékonysággal, mint amire szükség lenne. A magyar gazdasági elit egyes hangos, túlsúlyos képviselőinek azonban még ez is sok. Velük szembe kell helyezkednünk. Hiszen a jó közszolgáltatások gazdasági értelemben is értékeket hoznak létre. A modern államok azokat termelő erőként veszik számításba, ekként gondolnak az erőforrások részükre való biztosítására, s fejlesztésükre. A teljesítmény jobbítását eredményező, állampolgár-központú, vállalkozó-barát közszolgálat kialakítása a sikeres EU csatlakozáshoz is nélkülözhetetlen. S végül: a közszolgálatok a mindennapi életnek a piaccal nem kiváltható elemei, melyek az emberek többsége számára a társadalomban való boldoguláshoz őrzik vagy teremtik meg az esélyeket.

A közintézmények - a minisztériumoktól, az önkormányzatokig, a kórházaktól az iskolákig, a művelődési házaktól a szociális otthonokig, a rendőrőrsökig -modernizációra szorulnak. Melynek során abból kell kiindulnunk, hogyan lehet az emberekhez a legközelebbi, ügyeiket a leggyorsabban elintéző, érdekeiket jól szolgáló, hatékony intézményi működést létrehozni. Ezért szükséges kialakítani, a döntési lehetőségek biztosításával együtt az önkormányzati kistérségeket. Korszerűsíteni a megyéket, megalkotni (a minisztériumi hatósági jogkörök egy részének átadásával) a régiókat. A területfejlesztés, az államigazgatási eljárások új, egyszerű, könnyen megérthető és betartható, az emberek által ellenőrizhető rendjét alakítva ki. Létrehozni az elektronikus kormányzást, s elérhetővé tenni azt mindenkinek a hivataloktól a művelődési házakig, a könyvtárakig, az otthonokig mindenhol. Ezért kell - közintézményekként - megerősíteni az iskolák, a kórházak, a szociális és kulturális, a közrend-védelmi intézmények működését. Fejlesztési forrásokat biztosítva nekik a racionálisabb, magasabb szintű szervezettségű, jobb minőségű, eredményesebb tevékenységet nyújtó rendszerek kialakításához.

Nyilvánvaló, hogy a közszolgáltatások átfogó fejlesztésének programja akkor válhat sikeressé, ha a modernizációt, a valódi reformot támogatják az azokban dolgozók is. Ehhez meg kell valósítani a közszolgálat humánpolitikai reformját. Pártatlan, méltányos és szakszerű, teljesítmény-elvű közszolgálatot hozva létre.

Magyarországon a közel négymillió munkavállalóból nyolcszázezer dolgozik a közszolgálatban. Elsősorban közalkalmazottként, szolgálati jogviszonyban vagy köztisztviselőként, de a piaci szférára jellemző munkaviszonyban is. (Ez a szám európai összehasonlításban nem magas. Az EU tagországainak rangsorában Magyarország az alsó harmadban helyezkedik el, a közeli jövőben csatlakozók között a középmezőnyben található.) A foglalkoztatás szabályait öt törvény és több mint száztíz végrehajtási rendelet tartalmazza. Az állam, az emberek, s a közszolgálat dolgozói számára egyaránt áttekinthetetlen a foglalkoztatás, a bérezés, a finanszírozás, a szociális juttatások rendszere. Ez - egy kis számú, privilégiumokkal, kontrollálatlan túlhatalommal rendelkező igazgatási eliten kívül - senkinek se jó. Nagy a közszolgálati dolgozók kiszolgáltatottsága. Az állandó megszorítások - 1989 óta négyszázezer fővel csökkent a közszférában foglalkoztatottak száma -, az alacsony bérek, a politikai és gazdasági eliteknek a közszolgálatokba való direkt beavatkozásai a szakmai színvonal és teljesítmény rovására mennek. Sok jó szakember hagyja el a közszolgálatot. Ennek a rossz folyamatnak a megállítása, visszafordítása, a tízmillió magyar állampolgár egyensúlyosabb, esélyteremtő közszolgálatokkal való ellátása érdekében öt feladatot oldunk meg 2004-ben.

Elsőként egy egységes közszolgálati törvényt alkotunk, megszűntetve azt a jogszabály-dzsungelt, amelyet az előző kormányok létrehoztak. Az új törvény a közalkalmazottakra, köztisztviselőkre és szolgálati jogviszonnyal rendelkezőkre vonatkozik majd, s felszámolja a közszolgálati dolgozók közötti hátrányos megkülönböztetéseket. A második feladat a korszerű, rugalmas foglalkoztatási-és létszámstruktúra kialakítása. Szakmai alapon, országos vizsgálat alapján hangolva össze a közszolgálati feladatokat s az azok jó színvonalú ellátásához szükséges létszámot. Elérve, hogy pontosan annyi ember foglalkoztatása történjen meg a közszolgálatokban, mint amennyire szükség van, s lezárva az erről folytatott alacsony színvonalú, inkább indulatokban, mint érvekben gazdag vitát. Harmadik feladatunk egy egységes elveket érvényesítő új bérrendszer bevezetése. A bértábla, a munkában eltöltött évek és a kvalifikáció szerinti előmenetel kiszámíthatósága, stabilitása mellett az elvégzett munka objektíven mért mennyiségét, minőségét, teljesítményét, eredményességét igazságosan, méltányosan díjazó keresetet alakítva ki. Az új bérrendszemek 6-8 év alatt, fokozatosan az Eü közszolgálati bérszínvonalához kell közelítenie a jó munkát végző magyar közszolgálati dolgozók béreit. A negyedik feladat a közszolgálati szociális juttatási rendszerek összehangolása, s az egész nemzetgazdaság -benne a közszolgálat - eredményeitől fíiggően, azaz hosszú távon új elemekkel (egészségbiztosítás, közszolgálati nyugdíjrendszer) való bővítése. Erre azért van szükség, hogy az élesedő munkaerő-piaci versenyben, melyben a mind inkább globalizálódó, multinacionális piaci szféra pozíciói az erősebbek, a közszolgálat társadalmat szolgáló érdekeinek a magas teljesítményű dolgozók megtartásával s a legképzettebb, legtehetségesebb fíataloknak a rendszerbe vonzásával érvényt szerezhessünk. Az ötödik feladat az érdekegyeztetés országos, ágazati és területi szintjeinek átalakítása úgy, hogy a valódi munkáltató, tehát az állam és az önkormányzatiság kerüljön tárgyalási és megállapodási helyzetbe a tagsági támogatottsága következtében reprezentatív szakszervezetekkel. A közszolgálat munkabékéjének a megteremtéséért, amely nélkül nem várható el a dolgozóktól, hogy munkájuk során kizárólag a közfeladat ellátására összpontosítsanak.

A reform eredményeként egyszerű, áttekinthető, érvényesíthető, finanszírozható és kontrollálható rendszer jön létre. Az egységes közszolgálati törvény kedvező társadalmi és szakmai hatását 2005-től úgy fejtheti ki, hogy annak önmagában nem lesznek kiadásnövelő következményei. A bérrendszer fokozatos hatályba léptetése a kezdeti szakaszban ugyanis - az ésszerűsítés révén, de úgy, hogy a többség magasabb bért kapjon - megtakarítást eredményez. A későbbiekben, a bér- és szociális rendszerek teljes körű bevezetése többlet-ráfordítást igényelnek, de csak olyan mértékben, melyek nem haladják meg a költségvetés teherbíró-képességét. A közszolgálatok teljesítményei, hatékonyságuk, az azokkal való társadalmi elégedettség növekedése e kiadások szükségességét visszaigazolják. Hiszen a közszolgálat addigra valódi értékké válik mindannyiunk számára."

(Vadász János: A közszolgálat érték; a szerző a közszolgálati reformért felelős kormánymegbízott)