Vegyes visszhangot kapott Európában az EU-bővítés
www.mti.hu

Magyarország fel kívánja használni európai uniós tagságát ahhoz, hogy modern európai országgá váljék, amelynek polgárai végre olyan mértékben részesedhetnek az európai jólétben, amilyen mértékben hozzá tudnak ahhoz járulni - hangsúlyozta Medgyessy Péter miniszerelnök a Welt am Sonntag című német lapnak adott nyilatkozatában. Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke fontosnak nevezte a hét végén, hogy mielőbb kiterjesszék az Európai Uniót a Balkán felé is. A legnagyobb brit konzervatív lap, a The Daily Telegraph azt emelte ki a bővítés várható következményei közül, hogy a tíz új tagállam csatlakozásával véget ért Franciaország és Németország dominanciájának időszaka az Európai Unióban.

A Welt am Sonntag című német lapnak nyilatkozó magyar kormányfő kifejtette: megítélése szerint az Európai Unió is lendületbe jön kibővítése révén. Nagyobb lesz belső piaca, s javulni fog helyzete az innovációs területen is a kutatási és fejlesztési kapacitások jobb kihasználásával. A tízes csoport felvétele az EU-ba a kölcsönös előnyök elvén nyugszik - hangsúlyozta.

Kifejtette: az új EU-tagországokban a gazdasági növekedés már jó ideje 1,5-2,0 százalékkal meghaladja az EU-átlagot, már egyedül ez a körülmény javítja az EU növekedési esélyeit. Az új tagállamok javítanak az EU demográfiai helyzetén is, a demográfiai helyzet beruházásokat vonz az új EU-országokba, s ebből az EU, mint egész hasznot húz. A kutatási és fejlesztési kapacitások jobb kihasználásával javul majd a helyzet innovációs területen, bővül az EU-ban felhalmozott tudásanyag - vélekedett a magyar kormányfő.

Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke fontosnak nevezte a hét végén, hogy mielőbb kiterjesszék az Európai Uniót a Balkán felé is. A brit BBC televíziónak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy addig nem lesz béke a délkelet-európai térségben, amíg annak országai nem válnak az EU tagjaivá.

Silvio Berlusconi olasz kormányfő Törökország és Oroszország mielőbbi EU-tagságát szorgalmazta. Történelmi pillanatnak minősítette az EU kibővítését, ugyanakkor hitet tett az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatok erősítése mellett is.

Az osztrák elnök Európa újraegyesítéseként méltatta a hét végén az EU-bővítést a kismartoni Esterházy-kastély parkjában. Thomas Klestil kiemelte az új EU-tagállamok képviselőinek, köztük a határ melletti magyar települések polgármestereinek tiszteletére adott fogadáson, hogy most először egyesítették Európát békésen, az állampolgárok szabad döntésével.

A legnagyobb brit konzervatív lap, a The Daily Telegraph azt emelte ki a bővítés várható következményei közül, hogy a tíz új tagállam csatlakozásával véget ért Franciaország és Németország dominanciájának időszaka az Európai Unióban. A tíz új tagállamnak ugyanis elegendő voksa lesz az EU-intézményekben ahhoz, hogy felboríthassák az eddigi hatalmi egyensúlyt. A konzervatív brit lap szerint az új tagállamok lakossága nem érez nagy hálát Brüsszel iránt az EU-ba jutásért, mert "fösvény módon hajtották végre, fillérekből próbálják finanszírozni a bővítést".

A Financial Times kommentárja szerint a jövő nemzedékei csodálkozni fognak azon, hogy negatív felhangok is kísérték az EU-bővítést. A liberális brit üzleti lap hírmagyarázója furcsának találja, hogy a "régi Európának" azon vezetői fanyalognak, akiknek a legjobban kellene látniuk, milyen fontos ez a bővítés az unió egésze számára.

Az ír újságok büszkén említik, hogy a bővítés történelmi eseménye éppen Írország elnöksége alatt ment végbe. Az Irish Times az EU egyik legnagyobb külpolitikai eredményének nevezte a mostani bővítést. Az Aftonbladet baloldali svéd bulvárlap hírmagyarázója szerint az EU gazdasági, politikai és kulturális értelemben egyaránt óriási lehetőségek elé került e bővítés révén.

A Público című független portugál lap hírmagyarázója úgy vélekedett, hogy az EU most érte el azt a méretét, amely megfelel történelmi küldetésének.

A spanyol El Mundo is üdvözölte a bővítést, mert "új generációk sora számára szavatolja a békét és a biztonságot". Egyúttal azonban azt is megjegyezte, hogy Spanyolország jóval kevesebb EU-támogatásban részesül ezentúl, mert a struturális alapokból folyósított támogatások egy része most majd az új tagállamokba kerül.

A Corriere della Sera főként a bővítés árnyoldalaival foglalkozott. Az olasz lap szerint fennáll a veszély, hogy szabályozatlanná válik a bevándorlás, megemelkednek az árak, s az EU egésze kevésbé lesz irányítható. Az Il Sole 24 Ore szerint Nyugaton nem fogadta olyan lelkesedés a bővítést, mint az új tagállamokban. A olasz gazdasági lap szerint jobb esetben közöny, rosszabb esetben aggodalom, még rosszabb esetben pedig ellenségesség jellemzi a régi tagállamok lakosságának hozzáállását.

A holland Algemeen Dagblaad is az EU-bővítést kísérő nyugat-európai félelmekről írt a hét végén. A baloldali Trouw úgy fogalmazott, hogy a holland lakosság "fél a kelet-európai bűnbandáktól és pénzhamisítóktól".

A The Sun szombaton, a csatlakozás napján is az új EU-tagállamokból várható tömeges bevándorlással riogatta mintegy 11 milliós olvasótáborát. A nagy példányszámú brit bulvárlap már hónapok óta ilyen hangnemű kampányt folytat. Sajtóhadjáratának része volt abban, hogy a brit kormány szinte az utolsó pillanatban korlátozásokat léptetett életbe az új tagállamok polgárainak járó szociális ellátás tekintetében.

Az EBRD korrupciótól és az EU-pénzek elherdálásától tart

Óva intette az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott országokat a korrupciótól és az EU-pénzek elherdálásától az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) elnöke.

Jean Lemierre a Handelsblatt hétfőn megjelenő számának elmondta: "aggodalmaink vannak egyes minisztériumokban és önkormányzatoknál uralkodó állapotok miatt". Bár léteznek képzési programok az eszközök hatékony felhasználására, "a korrupció és a pazarlás valóságos probléma". Az EBRD elnöke utalt arra, hogy az új tagországok alacsonyabb bér- és költségszintje tudatosabb költséggazdálkodásra ösztönöz, és ez erősíti Európát és nagyobb növekedésre sarkallja az Uniót.
(MTI)

Egyes tagállamok politikusainak nyilatkozataiból úgy tűnik, már megbánták a bővítést. Szerintük az újak csak a pénzért tartják a markukat, Schröder kancellár egyenesen nemzetietlennek nevezte a vállalatokat, amelyek Németország helyett például Magyarországra vinnék termelésüket. Tényleg megbánták?
Az európai integráció annak idején a béke érdekében kezdődött, és fél évszázad alatt el is értük, hogy a kontinens a béke, a fejlődés régiójává vált. Eközben a világ körülöttünk alapvető változáson ment át. Amikor az Európai Bizottság elnökévé neveztek ki, nagyon fontos célt tűztem magunk elé: öt év alatt sikeresen végre kell hajtanunk az unió bővítését. Büszkén mondhatom el, sikerrel jártunk. Szombaton tíz új tagállam csatlakozik az unióhoz, és az idők során először a kontinens békében és demokratikus elvek alapján egységesül. Ugyanakkor az olyan külső kihívások, mint a terrorizmus fenyegetése vagy az olyan belső bizonytalanságok, mint az európai gazdaság helyzete, alááshatják házunk pilléreit. Ilyen nehéz időkben félre kell tenni a köztünk lévő nézeteltéréseket, és az együttműködés sokkal szilárdabb kereteit kell kialakítanunk, amelyben közösen döntve egyesíthetjük erőinket. A világot alkotó államok egyre inkább függővé válnak egymástól. A gazdaságok nemzetek fölöttivé válnak, és a legfontosabb politikai kérdések globális szintre kerülnek. A határoknak ez a fajta felbomlása máris túllépett a gazdaság és a politika dimenzióin, és mélyreható változásokat okozott a társadalomban, illetve a kultúrában. Ez az új helyzet olyan feladatok elé állít, amelyeket nemzeti keretek között képtelenek vagyunk megoldani. Természetesen a nemzetállamok továbbra sem tűnnek el, de ne legyenek illúzióink: egyetlen európai országnak – függetlenül attól, hogy milyen hatalmas és erős – sincsenek meg a szükséges forrásai ahhoz, hogy egyedül küzdjön meg velük. Mindezt figyelembe véve az olyan nézetek, amelyek a bővítést egyszerű pénzügyi tranzakcióként mutatják be – és amelyre ön karikatúraszerűen a kérdésében is utalt –, tévúton járnak a bővítés igazi kihívásait illetően.

A magyarok egy része az elmúlt évben azért kezdett aggódni, hogy egy lejtőre került szervezethez csatlakozunk, mely már kifáradt, mind több ellentét osztja meg, és ma már inkább visszahúzó erő. Ôket mivel nyugtatná meg?
Az EU az utóbbi időben alapvető változáson megy át. Mivel tizenöt tagállam helyett már huszonöten leszünk, intézményi reformokra van szükségünk. Az alkotmánynak olyan eszközöket kell az unió kezébe adnia, melyekkel ebben az új globalizált világban is elérheti céljait. Ugyanakkor időre végre kell hajtanunk a saját magunk által kitűzött célokat, fel kell gyorsítani például a lisszaboni folyamatot, mely az uniót versenyképesebbé teszi, új munkahelyeket teremt és fenntartható növekedést eredményez. El kell fogadnunk a 2007 és 2013 közötti időszakra szóló költségvetést, július közepén európai parlamenti választások lesznek, és novemberben új Európai Bizottság alakul. E változások és kihívások sok embert elbizonytalanítanak, ezért borúlátóan látják a helyzetet. Amennyire tudom, a magyarokra a borúlátás amúgy is jellemző. Én azonban az Európai Unió életét olyan történelmi változások sorozataként látom, melyek képessé tették rá, hogy alkalmazkodjon az új kihívásokhoz. Eddig a változások mindig az integráció elmélyüléséhez és egy gazdagodó közösséghez vezettek. Ezért én nem látok okot az aggodalomra.

A csatlakozási tárgyalások idején a tíz jelölttel a tizenöt tagország állt szemben. Becsületes kompromisszumot tükröz-e a csatlakozási szerződés? Menynyiben más, mint amilyennek a bizottság szerette volna látni?
A csatlakozási szerződés vállalható egyensúlyt alakított ki a különböző érdekek között. Magyarország az átmeneti kedvezmények alapján egy ideig még tilthatja a termőföldek eladását külföldieknek, és hosszabb időt kapott a szennyvíztisztítás megoldására, valamint a vágóhidak modernizációjára. Ezzel szemben a jelenlegi tagállamoknak egy ideig nem kell teljesen megnyitniuk munkaerőpiacaikat a magyarok előtt.

A stabilitási paktum felrúgásának szentesítése és az, hogy az új tagországokból érkező munkavállalók jogainak korlátozása érdekében egyes tagállamok még az uniós szabályokat is meg kívánják szegni, azt a benyomást keltik, hogy a bizottság nem igazán képes szembeszállni a tagországokkal. Változhat ez a helyzet?
Az EU alapja a jogállamiság. A stabilitási paktum kérdésében az Európai Bizottság az Európai Bírósághoz fordult, most várjuk az ítéletét. Ugyanakkor önmagában a munkavállalók szabad mozgásának korlátozásával a tagállamok nem szegik meg a szabályokat. A csatlakozási szerződés ugyanis lehetővé teszi számukra, hogy két évig korlátozásokkal éljenek. Ez az időszak a bizottság ellenőrzése mellett maximum hét évre meghosszabbítható, az új tagállamok pedig viszontlépéssel élhetnek. A bizottság azonban természetesen folyamatosan figyelni fogja a helyzet alakulását, és megteszi a megfelelő jogi lépéseket azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek megszegik kötelezettségeiket.

A bizottság tagjai sorra jelentik be lemondásukat, miközben május elsejétől tíz új tanítvány is érkezik a csatlakozó államokból. Hogyan lesz képes ez a testület végrehajtani a következő hat hónap olyan alapvető feladatait, mint a költségvetés előkészítése vagy a regionális politika reformja?
Teljesen természetes, hogy több tapasztalt, nagy kaliberű politikust fontos feladatokra hívnak haza a bizottság mandátumának lejárta közeledtével. Ne feledje, a bizottságban még így is többségben lesznek a régi biztosok, és a tagok továbbra is testületként fognak dolgozni, közösen hozva a döntéseket. Így nincs veszélyben a folyamatosság, és a testület döntésképes marad. Azt se feledjük, hogy a régiek helyébe érkező új tagok – például olyan fontos területeken, mint a költségvetés és a regionális ügyek – komoly gyakorlattal rendelkező politikusok, akik munkába állásuk első napjától képesek lesznek ellátni feladataikat. Ugyanez igaz egyébként a tíz új biztosra is, köztük Balázs Péterre, akiket május elsejétől üdvözölhetünk körünkben. Ôk nem tanítványként csatlakoznak a bizottsághoz, hanem teljes jogú tagok lesznek, ugyanolyan döntéshozó hatáskörük lesz, mint a jelenlegi biztosoknak. Az egyetlen különbség az lesz, hogy egy rövid, hat hónapos időszakra nem lesz önálló tárcájuk, mivel novemberig, az új testület megalakulásáig már nem lenne értelme újra felosztani a területeket.

A legnagyobb befizető országok a költségvetés befagyasztását követelték, ám a bizottság ennek nem tett eleget. Hogyan kívánják meggyőzni a hatokat, hogy tényleg szükség van a nagyobb költségvetésre?
Az új költségvetési tervezet vázolja a politikai feladatokat a 2007–2013 közötti időszakra. Mindezt olyankor teszi, amikor legnagyobb versenytársainkhoz képest gazdaságunk már évek óta stagnál. A bizottsági előterjesztés azonban megvizsgálta, melyek azok az életbevágóan fontos dolgok, amelyeknek mindenképpen elsőbbséget kell élvezniük. Egyesek valóban javasolták, hogy az uniós költségvetés ne haladja meg Európa nemzeti összjövedelmének (GNI) egy százalékát. Ezzel a megközelítéssel szerintem az a probléma, hogy a számokat a célkitűzések elé helyezi. Ez olyan, mintha a házat a tetejénél kezdenék építeni. Természetesen meg tudom érteni azokat az országokat, amelyeknek nehéz reformokat kell végrehajtaniuk, és ezért megszorításokat szeretnének az uniós kormány-kiadásokban is. A nemzeti és az uniós kiadások azonban minőségileg különböznek egymástól, és így nem is cserélhetők fel. Az uniós költségvetés ugyanis nem olyan felesleges költekezésekből áll, amelyeket minimálisra kellene leszorítani. A közösség ugyanis olyan közösen végrehajtandó feladatokat finanszíroz, amelyekről együtt döntöttünk. Amit esetleg megtakarítanánk az uniós költségvetésen, az nem növelné a nemzeti kiadásokra fordítható összeget, mindössze aláásná közös házunk alapjait. Ha nem vagyunk képesek felismerni, hogy az EU hozzáadott értéket teremt, akkor minden munkánkkal csak vesztegetjük az időnket.

Mi történik, ha a tagállamok mégis másként döntenek?
A tagállamok természetesen szuverének, és dönthetnek úgy is, hogy nem cselekednek: feladhatják a lisszaboni a célokat, és remélhetik, hogy az Egyesült Államok vagy Kína tálcán hozza számukra a gazdasági élénkülést. Nem hiszem, hogy ez meg fog történni, és biztos vagyok benne, hogy ez nem is lenne Európa érdeke. A bizottsági előterjesztés hosszas elemző munka eredménye, mindent megvizsgáltunk, kipróbáltunk, újraértékeltünk, és ha szükséges volt, megreformáltunk. Úgy döntöttünk, bár nem volt egyszerű számunkra, hogy a jövőben sem lépjük túl a jelenlegi költségvetésben a GNI 1,24 százalékában megállapított plafont. E kereten belül aztán nagyon szigorúan osztottuk be a pénzeket, amelyek így nem lépik túl az 1,15 százalékot sem, elegendő teret hagyva ahhoz, hogy ne kelljen aggódnunk a túlköltekezés miatt. Meggyőződésünk, hogy miközben ez az összeg biztosan nem elég arra, hogy elérjük a tagállamok által kitűzött célokat, a valódi eredmények elérését lehetővé teszi.

A bizottság költségvetési előterjesztése kedvező az új tagállamoknak. Hisz ön abban, hogy a novemberben alakuló új testület is teljes szívvel kiáll értük
Ahogy már korábban is rámutattam, a bizottsági előterjesztés a meghatározott célokhoz rendelte a szükséges összegeket. E célok: a fenntartható fejlődés, az állampolgárok jogainak és biztonságának szavatolása, illetve az EU világpolitikai súlyának növelése, egy olyan közösség kialakítása, amelyik megfelel az itt élő emberek elvárásainak, valamint modellként szolgál a világ más régióinak. Nem látom okát, hogy miért ne támogathatná teljes szívvel e célokat a következő bizottság.
 
Rockenbauer Nóra

 
A szállodai szobafoglalások arra utaltak, hogy az uniós polgárokat nem vonzzák különösebben a magyar csatlakozási ünnepségek. Mint egy gazdasági lap is megírta, a külföldek hazai szállásfoglalása nem emelkedett a csatlakozás hétvégéjén, s a magyarok sem utaznak nagy számban az európai egyesítési ünnepségekre.

Még a brit és a német kormányfő is fenntartásokat fogalmazott meg az új tagállamokkal kapcsolatban. A ’’hosszú mátkaság’’, a bővítés abnormális elhúzódása Nyugaton is érezteti kedvezőtlen hatását, az Eurobarométer uniós közvélemény-kutató cég adatai szerint a legnagyobb európai államokban többségbe kerültek a bővítést ellenzők. Az európai kereskedelmi- és vámhatárok lebontását eleinte lelkesen támogató közép-európai államokban is inkább a szkepticizmus, a félelem jellemző: tartanak a drágulástól, az élesedő versenyhelyzet miatti elbocsátásoktól.

Miközben az Európai Unió cselekvési terveinek legnagyobb fejezeteit képező mezőgazdaságra óriási összegeket fordítanak a régebbi tagállamok, Magyarországon 2002 óta ’’életképes’’ és életképtelen településekről hallani; a kormányszféra egy vezető politikusa megkérdőjelezi a közös politikák közül a mezőgazdaság fontosságát. Az ellenzék folyamatosan kifogásolja a kormány választások óta megszegett ígéreteit.

Komoly mulasztásokat észlelt az Európai Parlament is, melynek külügyi bizottsága márciusban jelentést készített a csatlakozó államokról, így Magyarországról is. A jelentés konkrétan említi az uniós agrártámogatások kifizetéséért felelős ügynökség, illetve az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer felállításának befejezését, a vidékfejlesztésben esedékes intézkedések meghozatalát, valamint az uniós egészségügyi normáknak az agrár-élelmiszeripari üzemekben történő érvényesítését.

A magyar uniós csatlakozással, legalábbis rövid távon, vajmi kevés változás jellemzi a magyar átlagpolgár életét (hacsak nem kíván cukrászdát nyitni Bécsben): némi árdrágulásra lehet számítani egyes termékeknél, mint a hús vagy a cukor, míg a tej ára elemzések szerint a piaci dömping miatt zuhanórepülésbe kezdhet.

Személyi igazolvánnyal is átléphetjük az uniós határokat, ám különösebben a régi típusú, nem plasztikkártyás igazolvány esetében időbe telhet, mire az osztrák, szlovák vagy szlovén határőr ellenőrzi az okmány érvényességét. Munkát továbbra is csak egyéni munkavállalási engedély birtokában lehet, mivel EU-csatlakozásunk ellenére az új tagok polgáraira még legalább két évig nem vonatkozik az unió egyik legelemibb alapelve, a munkaerő szabad áramlása.

Lakhelyet szabadon választhatunk magunknak az uniós országokban, ám ennek életszerűsége igen csekély: az újlakóhely feltételei közé tartozik, hogy a fogadó országban rendelkezzünk azokkal a forrásokkal, melyek leginkább akkor állhatnak rendelkezésre, ha valaki – róka fogta csuka – munkahellyel is rendelkezik.

Nem tűnik életbevágó változásnak, hogy a banán árusítására épp úgy új szabványok vonatkoznak majd, s az sem, hogy az autókereskedők nem tilthatják ki szalonjaikból más márkák modelljeit.

A legelső, megrázó szembesülés az unióval a magyar nemzeti jelképek senki által meg nem követelt leragasztása volt. Az egyik uniós határ túloldalán, Ausztriában szomszédainknak eszük ágában sem volt, hogy eltüntessék a nemzeti jelképet a határról, ott a szabvány uniós felirat után, a táblák mellett sorban elhaladva az országba lépő utazó nemcsak a nemzeti zászlót megjelenítő táblát, de Burgenlandét is láthatja.

Montanaro a franciaországi oxitán kisebbséghez tartozik. Életformája a népzenei gyűjtés és tanítás. A győri Mediawave idején két komplett zenekarból, a lengyel Dikandából és a szerb Paniks nevűből, valamint egy baskír énekesnőből és harmonikás társából, magyar népdalénekesekből, törökökből és másokból gyúrt össze közös etnozenei formációt három nap alatt. A többség nem ismerte egymást azelőtt.

Játszott-e már olyan helyen, ahol ölték egymást a különböző nemzetiségűek - kérdeztem a zenésztől, aki élete jelentős részét úton töltötte.  - Igen - felelte, - például Izraelben. Meg Dél-Afrikában.

Dél-Afrikában összehozott fehérekből és feketékből álló zenekart. - Olyan vidéken történt, ahol az országúton bármikor lelőhet egy melletted elszáguldó autós, csak azért, mert fehér vagy. A turistabuszok berácsozott ablakokkal járnak, mert a falvakban kővel dobálják őket. Arrafelé ez természetes passzió.

- Ha gépfegyvert fognak rád, légy nyugodt és bízd magad a támadódra - mosolyog Montanaro, aki állítása szerint többször nézett már szembe fegyverrel. Meg van róla győződve, hogy a zenei hagyományok összehangolhatók. Talán ezért sem lőtték még le.

- Mindig bízom benne, hogy a próbák végén kialakul valami - mondja. Ebben könnyed mondatban filozófiai állítás rejlik: bármely ősi hagyomány zenéje bármely másikkal összehangolható, következésképp azonos forrásból táplálkoznak. Tehát van egy fontosabb és mélyebb identitásunk, mint a nemzetiség…

Montanaro zenei kísérlete olyan üzenetet hordoz, amelyet el kellene vinni például a volt Jugoszláviába. - Zenei követ vagyok. Sok nyelven értek - vallja Montanaro, aki ezt a közös zenélést már harminc éve csinálja.

 
A soknemzetiségű, spontán etnozenekar a győri zsinagógában (kép: Kassay Róbert)

A győri zsinagógában, háromnapi próba után tartották a koncertet. Ugyanabban a dalban énekeltek magyarul és szerbül és lengyelül. Meg baskírül. A közönség imádta. Amikor az idős baskír énekesnő népdalába bekapcsolódtak a többiek, az asszonyság arca fénylett a boldogságtól.

- Mindig azt keresem, hogy miképpen tudjuk megtalálni a közöset, miközben megmaradhatunk annak, akik vagyunk - mondta később Montanaro.

Eszembe jutottak a magyarjaink, akik attól félnek, hogy idegenek lepik el az országot. - Mindenki fél - magyarázta Montanaro a koncert után, langallóval a kezében (régi magyar ételféleség, visszük az unióba).

A koncert fináléját követő tapsvihar alatt váratlanul beviharzott egy dobos meg egy fúvós a zsinagógába. Kurdok. A zenekaron alig leplezett zavar hullámzott végig, meglepetés volt. A kurd fúvós törökül kezdett énekelni (!). Először a zenekar dobosai tértek magukhoz. Aztán a lengyel énekesnő. Ugyanolyan ritmusú lengyel dalt énekelt, mint amit a kurd dobos vert. A közönség őrjöngött. Montanaro intésére megindultak kifelé és közös örömzenélésbe csapott át az este. Az udvaron körbefogták őket és legalább kétszáz ember sikoltozva, táncolva ünnepelt. Úgy látszik, az egymásra találás eufóriát okoz.

- A kurdokkal Törökország legkeletibb csücskében találkoztam - mondta Hartyándi Jenő, a Mediawave főszervezője. - Talán még sosem voltak külföldön. Elképesztő a szegénység náluk…

Annak ellenére, hogy a kurd vendégek még sosem jártak a Fényírók Fesztiválján, tudták, mit kell csinálni Győrben. Mindnyájunk közös ösztönei vezették őket.

A munkaviszony megszűnését a jövőben egy munkanapon belül be kell jelenteniük a munkáltatóknak az Egységes Magyar Munkaügyi Adatbázisba (EMMA).

Az új, május elsejétől hatályos szabályozás szerint az új munkaviszonyokat még a munkavégzés megkezdése előtt kötelező bejelenteni.

A rendszer alapadat-bázisát az Országos Nyugdíjfolyósítótól, illetve az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól veszik át. Az adatok a 2002. és a 2003. év végi helyzetre, illetve a 2004. január 1. és április 30. közötti létesített és megszűnt munkaviszonyokra vonatkoznak.

Az adatbázis tartalmazza majd a Munka törvénykönyve hatálya alá tartozó 2,5 millió munkavállaló és az őket foglalkoztató több mint 300 ezer munkáltató naprakész adatait, hozzájárul a hatékonyabb munkaügyi ellenőrzésekhez, segítségével teljesíthetők az európai uniós adatszolgáltatási kötelezettségek is.

Mint arról az MTI már korábban beszámolt: az informatikai fejlesztés mintegy 200 millió forintba kerül, a számítástechnikai beszerzések hozzávetőleg 400 millió forintba. Az országos megismertetést szolgáló kommunikációs program költségvetése 80 millió forint.

A Foglalkoztatási Hivatalban létrehoztak egy munkaügyi nyilvántartó központot. A részleg feladatai közé tartozik az adatbázis kialakítása, karbantartása, a változások rögzítése, az adatok valódiságának ellenőrzése, visszaigazolása, az egyedi információk kielégítése.

A nyilvántartó központ a társadalombiztosítási azonosító jel körébe tartozó adatokat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, a cégazonosító adatait az Igazságügyi Minisztérium, az egyéni vállalkozók adatait a Belügyminisztérium segítségével ellenőrzi. Amennyiben az adatok helyesek a részleg a bejelentésről igazolást állít ki a munkáltatónak.

A munkaviszony-létesítéseket, -megszűnéseket a munkáltatók négyféle módon jelenthetik be: személyesen a 174 munkaügyi kirendeltség valamelyikében, postai úton a munkaügyi nyilvántartó központnak, vagy a munkaügyi kirendeltségen kiváltott PIN-kód alapján, a továbbiakban már telefonon és interneten is teljesíthető a bejelentési kötelezettség. A saját adataikat a munkavállalók is a PIN-kód alapján kérhetik le az adatbázisból.

Az információk május 1-jétől a www.emma185.hu internetes címen érhetők el.

Egy kormányrendelet értelmében 2004. május elsejétől 24 nemzeti közgyűjtemény és állami fenntartású múzeum látogatása válik ingyenessé. A szentendrei Skanzen főigazgatójának elmondása szerint azonban ez a lehetőség nem korlátlan. - Ez az ingyenesség az állandó kiállításokra vonatkozik, az időszaki kiállítások és az egyéb rendezvények, fesztiválok és különböző programsorozatok részére a múzeumok számára engedélyezett az, hogy belépőjegyet kérjenek.