Tekecsapataink bizonyítványa

A múlt évi (1998/99) bajnokság zárásakor sikeres idényről számolhattunk be. A Soproni Ászok SE újoncként 5. helyen végzett ugyanis a tizenkét csapatot számláló mezőnyben, mely reményteljes folytatást sejtetett. Összhang, küzdenitudás és tehetség jellemezte akkor a csapatot, mely játszóerejét tekintve a következő pontvadászatra már bátran tervezhetett, s bízhatott egy még előkelőbb helyezés megszerzésében. Sajnos azonban az élet közbeszólt, a stabil, ütőképes gárda négy frontembere, elfogadva a csábító ajánlatokat, távozott az együttesből. Így a bajnokság kezdetekor nagy probléma elé került a szuperligás legénység.

Weinacht János szakosztályvezető, aki játékosként is meghatározó tagja a közösségnek, a következőkben számolt be a fejleményekről:

- A távozókat nem tudtuk igazán pótolni, nem volt lehetőségünk megfelelő erősítésre. A nyár folyamán Szombathelyről hozzánk került Albot László és három egervári játékos sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, így csupán két lehetőségünk maradt: sikeres fiataljaink bevetése és a tekézést abbahagyó idősebb játékosok csatasorba állítása. Ezek után nem is lehetett más célt kitűzni, mint a bentmaradás kiharcolását.

- Nos, mint tudjuk, ez sikerült, sőt, az ilyen körülmények között kiharcolt 7. helyezés mindenképpen dicséretes helytállásnak minősíthető...

- Ez igaz, de még így is van némi hiányérzetem. Idegenbeli szereplésünkkel nem lehetünk elégedettek, s a fiataloktól is többet vártunk. Remélhetőleg a következő bajnoki szezonra felnőnek a feladathoz, s eredményesebbek lesznek.

- Kik voltak a legerősebbek?

- Hazai pályán Pakrócz János (ő tartja a pályacsúcsot is 1062 fával), Kovács Mihály, Weinacht János és időnként a visszahívott örökifjú Nagy Tibor hozta a pontokat, idegenben viszont csupán Pakrócz János nyújtott megbízható formát. Talán Sobri Tamás játékában volt még némi biztató, ha kimozdultunk itthonról. Ebből is látjuk, hogy borotvaélen táncoltunk. Ahhoz, hogy jövőre gondtalanabb bajnoki év köszöntsön ránk, legalább két jó játékost kellene igazolnunk...

Erdélyi Géza