CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

Réz András Sopronba hozott, válogatott szorongásai
,,Ha az ember nevetni tud valamin, akkor attól már nem fél."

Tavaly decemberben jelent meg Réz András Válogatott szorongásaim című könyve. Ezúttal Sopronban a Hátsókapu utcában egy, a közelmúltban nyílt könyvesboltban dedikálta művét a szerző, ahol a cyberpress kérdéseire is szívesen válaszolt.

A könyv kétségtelenül rézandrásos. Mitől?
- Valószínűleg attól, hogy nagyon sok személyes mozzanata van, bár fura módon a stílus nem csak azon múlik, hogy az ember magáról ír vagy sem. Nyilvánvaló, hogy egyfajta szóhasználat, bizonyos fajta világlátás mindig jelen van az ember írásaiban. Ez a könyv attól más, hogy fura, nagyon személyes emlékek is vannak benne. Sok olyan történet, amelyek eddig nem hangoztak el. Talán ezért azt is gondolhatja valaki, hogy nem is olyan rézandrásos. Van olyan történet is könyvben, amelyet miután a feleségem elolvasott, azt mondta: ,,Ezt még nem is mesélted!

Miben más az írás mint az eddigiek?
- Én arra törekszem, hogy úgy írjak, ahogyan beszélek. A könyvbemutatóra elhívtam Csányi Vilmost, hogy ő mondjon majd a könyvről néhány jó szót. Előtte félve fölhívtam, hogy milyennek találja a könyvet?
,,Olyan volt, mintha a hangodat hallottam volna" - mondta. Ezt jó volt hallani, mert tényleg egy olyan kötetet szerettem volna írni, amely nem különbözik attól, ahogyan megszólalok. Nem akartam túl irodalmiassá tenni az írást, a jellegzetes szófordulataimat sem fogom megtagadni.

Filmesszé, forgatókönyv, dráma, mi következik a sorban?
- Már töröm a fejem a következő könyvön: regény lesz. Annál ez a fajta személyesség nem igazán működik. Tényleg írtam drámát, forgatókönyvet, horror-kisregényt de most ,,a szorongások után" majd kívülre kell helyeznem magam a műből, és nem lehet a saját életemből magyarázni mindent.

Mi a műfaja Réz András megírt szorongásaink?
- Ha elegáns és nagyképű szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy humoros esszé; de ha nem akarok nagyképű lenni, akkor azt mondom: humoreszkek; az a műfaj, amely Magyarországon sok-sok évtizeden át mindig is jelen volt. Karinthy óta azt mondjuk, hogy ez egy jellegzetese magyar műfaj. A 60-as, 70-es években következetes művelőinek köszönhetően mindig is jelen volt a magyar irodalomban, hiszen Rejtő Jenő, Békeffy, Nóthy, Darvas Szilárd, Kellér Dezső is írt humoreszket. Ez nem jelenti azt, hogy magam hozzájuk hasonló klasszikusnak tartom, de kötődöm hozzájuk. Woody Alain az, aki az intellektuális humoreszk nagy artistájaként, nekem mindenképpen példaképem a műfajban.

Azért a filmesztéta, a műelemző is megjelenik néha az írásokban.
Az én humoreszkjeim néha furcsán viselkednek. Egy-egy humoreszk megindul, aztán megjelenik benne valamilyen tudományos fejtegetés, vagy egy filmelemzés, aztán újból visszatérek a humoreszkhez. A humoreszk kis emberi esendőségeket ír meg, kis személyes történeteket, és mindig van benne valami aktuális is. Azt próbáltam megragadni, ami nyomaszt bennünket a világban, azokat föltárni, legyűrni. Ha az ember nevetni tud valamin, akkor attól már nem fél.

Milyen szorongásai vannak Réz Andrásnak?
Sok. Ebben a kötetben azokat írtam meg, amelyek már fölismertem. De ezek már legyőzhetőek, mert meg tudtam azokat nevezni. Vannak olyanfajta fóbiáim, ellenállásaim, dacok és görcseim, amelyekre még nem tudom a választ. A kötet arra is született, hogy mindenki vegye magának a bátorságot és próbáljon szembenézni a saját szorongásaival, mert ha kiderül, hogy ezek miből fakadnak, akkor már föllélegezhet.

Vegyes kritikákat kapott a könyv. Ön, aki gyakran kritikusa másoknak hogyan viszonult a kritikálhoz?
- A lehúzó kritika szerint ezek az írások nem is olyan mélyről jövőek, nem annyira belső, zsigeri szorongásokról szólnak. És volt, aki majdhogynem kötelező irodalommá akarta tenni a könyvet. Például ott van benne a Hogyan lettem zsidó? című fejezet, ami arról szól, hogy hogyan lehet ezt a világot kicsit toleránsabban megélni, meg, hogy az embernek vállalnia kell önmagát. Erre egy olyan felmagasztaló kritikát kaptam, amelybe belesápadtam.
Volt, aki szerint ezek azért fura humoreszkek, mert átcsapnak áltudományos magyarázkodásba, volt aki nagyot röhögött az EU-ba való belépésünk vízióján.
A barátok, ismerősök véleménye azért jópofa, mert abból az derül ki, hogy ők maguk közül ki milyen szorongásokkal küszködik.

A jó és rossz között azért több jót kapott mint rosszat.
A hóhér akasztása, az teljesen helyénvaló dolog. Én általában úgy vagyok vele, hogy a szerepléseim miatt sokszor vert jól orrba a kritika. A kritikusnak az a dolga, hogy megírja a véleményét. Én azzal nem vitatkozhatok, hogy a kritikus egy-egy művemet, szereplésemet milyennek látja. Én sem örülnék annak, ha az én véleményemre a megbírált, vagy a feldicsért alkotó válaszként a kritikát kikérné magának.

Természetesen, ha szakmailag megalapozott és nem személyeskedően alattomos a kritika

- Hogyne.
De én azokkal nem foglalkozok. Nem akarok további szorongásokat.

T.É.



2004. május 10., hétfő 21:43


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület