Kerekasztal-beszélgetés neves soproni művészek és közéleti személyiségek részvételével

Szellemi értékeinkről - kommentár nélküli gondolatok, a legnevesebbek közül való, mai alkotóktól

Neves soproni művészek és közéleti személyiségek – Sulyok Gabriella grafikusművész, Andrássy Péter botanikus, Dárdai Árpád karnagy, Giczy János festőművész, Sarkady Sándor, költő, Szokolay Sándor, zeneszerző – részvételével zajlott a közelmúltban kerekasztal-beszélgetés a magyarság szellemi értékeiről a soproni Liszt Szalonban.

Értéket képvisel a magyar képzőművészet a világban, amelyet annak bármely pontján ,,be lehet csöppenteni bármely jelentős kiállítóterembe. Európaiságában semmivel sem furcsább, elmaradottabb, vagy máskéntfogalmazó a magyar művészet. Ennek több oka között az egyik, kétségtelenül az, hogy évtizedek óta az elméleti műtörténet, és annak különböző vezető emberei sikerrel hajtották a magyar művészek szemléletét arra, hogy az hasonlítson – úgymond – Európához. Viszont az érvényesülés köreiből gyakran kiestek olyan jelentős tehetségek, akik hitelességükkel és eredetiségükkel igazán művészeknek voltak mondhatók, és ugyanúgy otthon lehetnek bármelyik európai kiállítóteremben, mint azok, akik a stílusukban olyannyira odasiettek.

,,Az anyanyelviséghez létében kötődő irodalmunk jeleseinek pedig, egyéb feladatuk nincs annál az Európai Unióban sem, mint korában volt. Nevezetesen: hogy remekműveket alkossanak. Tulajdonképpen a nemzeti irodalom, – minthogy a világ összefügg – az egész európai kultúrát, de az egész emberiség kultúráját gyarapítja, mindazzal szemben, ha valamiféle téveszmétől vezérelve azt hinnénk, hogy nekünk európaizálódnunk kellene, esetleg átvenni valamit, beolvadni valamibe, netalán szegényíteni saját magunkat. Ezzel nem leszünk se nemzetközibbek, se európaiabbak, se világpolgárok; legfeljebb rosszabb magyarok. Ugyan, a nemzet egén elég sok felhő tornyosul, de én nem hiszem, hogy ez a nyelv ne tartana meg bennünket. A magyarság nem megfogható kategória. De, úgy ahogyan Illyés Gyula verse közelíti meg, nagyon is az.

A faj védői című versében épp a sokféle faj keveredése miatt minősíti pompás "gyuromány"-nak a magyarságot, ,,mit kelt örök kovászod páratlan tekenő." A páratlan tekenő a Kárpát-medence, de mi az a csodálatos kenyérré kelesztő kovász? Nyilvánvalóan a nyelv. Ez a nyelv megtart bennünket, akkor is, hogyha most a demográfiai hullámban több a koporsó, mint a bölcső. A magyar nemzet eddigi túléléseiben az egyik legnagyobb megtartó erő a nyelv volt. Ez a nyelv alkalmas arra, hogy megtartsa a mi nemzettudatunkat, identitástudatunkat és alkalmas arra, hogy a világirodalom nagyszerű alkotásaival is gazdagítson bennünket." (Sarkady Sándor)

,,A nyelvet és a szavakat is magukban hordozó magyar népdaloknak egyik nagy titka, hogy gyönyörű képeket adnak, és megfejtendő szimbolikus értelmük van. A népdalok a lelki mélységekből kiinduló fejlődést segítik, ami kibontakozva nem csak a gyönyörű nyelvi textúrára segít rátalálni, hanem a mögötte lévő lelket is megmutatja." (Dárdai Árpád).

A város 175 éves szimfonikus zenekarának az Európai Unióhoz való csatlakozás ünnepségein, az nem-soproni szórakoztatók és mulattatók között nem jutott szerep. A művészeti élet soproni jeles képviselői szerint bizony felelősséggel tartoznak a kultúrának azok, akiknek szerepe az lenne, hogy az értékeink megmutatásának lehetőségeit megteremtsék, amelyekre büszkéknek kellene lennünk, különben ,,ne csodálkozzunk azon, ha Európa lekicsinyel minket" (Dárdai Árpád).

A századfordulón, de még az ötvenes években is falusi emberek Petőfi Sándor és Arany János verseket mondtak. Mi változott azóta, és miként történt az hogy – Fekete Gyula megfogalmazása szerint – ma eláraszt a ,,kultúrmocsok". Ez a folyamat már jóval korábban elkezdődött – vélik egyesek, az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején, akkoriban, amikor a képzőművészetben megjelent a ,,nyugatimádat", amikor még a művészettörténészek is azt próbálták elhitetni hazai művészekkel és a közönséggel, hogy, azok számítanak festőnek, akik külföldön váltak ismertté.

,,A magyar gyökerekből táplálkozó, itthoni képzőművészet számos művelője – közöttük: Szőnyi, Bernáth és sokan – bizonyították be, azt, hogy európai kitekintéssel hogyan lehet magyarként alkotni. A népi írók mozgalmának egy nagyon kései, a képzőművészetbe átkerült, – és következetesen lesöpört – szemlélete is megjelent akkoriban, az a fajta irány, amely annak próbált utánanézni, hogy tulajdonképpen mi is történik az ötvenes-hatvanas évekbeli Magyarországon, mert akkoriban bizony volt minek utánanézni." (Giczy János)

Bartók és Kodály hatalmas nemzeti stílust zenei anyanyelvet honosított meg. Zenei nagyhatalommá tették Magyarországot, ezért érthetetlen, hogy a nemzeti alaptantervből miért maradt ki Kodály Zoltán és a Bartók Béla? ,,Az igényesség és az igénytelenség áll egymással hadban - erről szól az, amit Kodály Zoltán és Bartók Béla ellen el lehet követni."

,,Pedig van egy őshazai idilli pentatóniánk, amiről illik tudni, hogy abban az az aranymetszés lelhető fel, amely minden jó dolog kialakulását segíti, és amely minden rossznak akadályozója. Magyar küldetés van a hangsorunkban is, az egész ereszkedő, fájdalmas magyar dallamban."(Szokolay Sándor).

A magyarokra ezért (is) vár a nemzeti megújulás, amire a mai globalizációs világban és Európába menésünkben nagyon nagy szükségünk van; arra, hogy a gyökereinkbe újból megkapaszkodhassunk, megújuljunk, hiszen a rombolást akár egy másodperc alatt véghez lehet vinni. Vezető emberek is rombolhatnak évezredes kultúránkhoz méltatlan beszéddel, ami a ,,negyedműveltégükből" ered (ha már Kodály félműveltségről beszélt). Kodály szerint: Ha egyik lábad a múltba nyúlik, a másik lábad annál jobban a jövőbe ér. Jelenleg az igénytelenséget fizetik inkább meg."

,,A legnagyobb szennyezettséget a képlátás szenvedte el, és folyamatosan visszaélnek azzal, hogy ,,a kép lefényképezett valóság"-nak számít. Semminek sincs jelentősége csak a sietségnek, a futásnak, az érzéketlenségnek, a továbblépésnek. Nincs idő megállására, elgondolkodásra: ez a türelmetlenség és a fenyegetettség maga." (Sulyok Gabriella)

,,Az anyanyelv, a szép meglátásának és megértésének tudatos művelésére van szükség. A negyven év után szükségszerűen bekövetkezett szabadosságtól való elfordulásra, és azokra, akik ezért tenni akarnak.

A legnagyobb bajnak azt tartom, hogy a bibliai nyelv elfelejtődik, az egyházak sem tudnak védekezni a szennyáradat ellen. Gyakran még a költők, a papok sem mindig veszik észre, hogy az egész magyar költészet – istenes verseiben – nagyrészt a Biblia magyarázata. Szükség van mindezek tudatosítására, művelésére. A tanár olyan mint a méh: Válogat, gyűjt, szúrhat is, de mézet is csepegtethet, olyant, amit egy életre eltehetünk; hogy a tanítványok felfedezzék a nagy hangzavar után a csendet Hiszen a mindenkori fiatalok szeretnének magukra találni: öntudatlanul is az Isten által teremtett világra.

Az ifjakkal – akik megszokták már, hogy folyamatosan képi, és hangi fertőzéseket – kapnak, tudatosítani kell, hogy őbennük érték lakozik; akkor pedig elkezdik szomjasan inni a felmutatott értékeket.

A fiatalok nagyon fogékonyak. Ha nap mint nap felmutatott, értékes életeket látnak maguk körül akkor azok követőivé válnak.

Százak olvasták a Károlymagaslaton, Heimler Károlytól, a Városszépítő Egyesület elnökekétől származó sorokat, amelyeket a Károlymagaslati kilátó 1936. évi avatásához kapcsolódó az akadékoskodó kérdésfeltevőknek,

írt: "A létesítménynek etikai jelentése van. Innen messzire látva szemlélhetjük és mutathatjuk meg barátainknak az Isten ajándékaként kapott szép tájat, erdőségeit, a nagy tavat és az évszázados emberi munka alkotásait." Okos és a jövőbe látó volt, mert érzékelte, hogy az ember magatartása a döntő abban, hogy miként sáfárkodunk az ajándékokkal, a természettel és más értékeinkkel. Több évtizeddel később a helyi könyvek már Istent kihagyták a mondatból. Vissza kell hozni." (Andrássy Péter)

,, Próbatételt követő megtisztulásnak kell bekövetkeznie. A kereszt nem Isten büntetése, hanem kitüntetése és próbatétele." - idézte Szokolay Sándor Korzenszky Richárdot az előadás végén. ,,Manapság igen kitüntetett maga a zenszerző és magyarság is.

,,Nem csak a művészeknek, hanem minden embernek alkotó módon kellene élnie, és nem önmegvalósító módon, hanem örökös szolgálatban, és abban a tudatban kell kezelni az uniós tagságot, amelyre a ,,mit nyerhet az ember, ha az egész világot megnyeri, de az ő lelkében kárt vall?" - bibliai gondolat világít rá." (Szokolay Sándor)

A rendezvény szervezője a Magyar Demokrata Fórum Soproni Szervezete volt, házigazdája Dr. Borbély József, a párt helyi elnöke.

T.É.