A régi és az új, a hagyomány és az egészen mai: egymás mellett, együtt. A legalább 1000 éves tekerőlant, a doromb, gitár és csángó pikula az évezredek összesűrített bölcsességét, emlékezetét, üzenetét hozó népdalok, szöveget hordozó dallamok, beszélő szövegek, amelyeket csak egész lényével tud énekelni az ember.
Ezeket a dallamokat, népdalokat, magyar és a világirodalom költőinek verseit hordozza évtizedek óta tartó missziós útján körbe a világba Sebestyén Márta és Sebő Ferenc, akik azért nem mulasztják el azt sem, hogy a zene lényegéről szóljanak, és emberekről, helyekről, név szerint említve azokat, akiktől egy-egy népdalukat gyűjtötték.
Megelevenedik a zenétől, énekszótól zengő régi falu, és Balassi hajdútánca, Nagy László és József Attila tekintete.
A kárpát-medencei népek hídja is áll, a népzenére épülten, Sebestyén Márta és Sebő Ferenc csak úgy átsétálnak rajta, azon a helyen, amelyen bárki elindulhatna, ha az utat ismerné.
Ha megismerhetné. Ha meg akarná ismerni.
Sebestyén Márta és Sebő Ferenc: akikről ,,mindent" megírtak már, akik a divatirányzatoktól mentes, a piaci hátszél nélküli zenei övezetben az időtlenséget idézik, azt ami megmutatásra és megidézésre méltót, amelyre – a műfaj berkein belül – sokan kíváncsiak.

Ezúttal a Lions Club Sopron jótékonysági hangversenyén a soproni evangélikus templomban fény- és hang- és speciális-effektek nélkül, (egyébként meg igen hidegben) közel két órás előadásuk alatt teltház előtt varázsolta el közönségét a két énekes.
Közvetlenségük, természetességük, igényességük, sokoldalúságuk a missziós munka sikerének szolgálatában a soproni közönségre is hatott, akik jótékonykodásukkal ezúttal a soproni Erzsébet-kórház szemészeti osztályának műszerbeszezését segítették.

T.É.