„Tettesekké váltunk” – mondja Soros György
Népszabadság •MTI

Soros György szerint George Bush amerikai elnök háborúja a terrorizmus ellen több ártatlan ember életét oltotta ki, mint amennyit a 2001. szeptember 11-i egyesült államokbeli terrortámadások követeltek.
A magyar származású milliárdos üzletember a Columbia egyetem diplomaosztó ünnepségén mondott beszédében kijelentett: „Bár nem népszerű kimondani, de tény, hogy áldozatokból tettesekké váltunk”.
Soros szerint a terrorizmus ellen meghirdetett háború képletes beszédként még érthető, de Bush elnök azt szó szerint értette, és attól kezdve a dolgok rossz irányt vettek. Soros, aki Kelet-Európában és másutt hatalmas összegeket fordított a demokrácia előmozdítására, beszédében hangsúlyozta: „Saját tapasztalatom alapján is tanúsíthatom, hogy (a demokrácia meghonosítása) katonai eszközökkel nem megy”.
Úgy ítélte meg, hogy az iraki foglyok kínzásának napvilágra kerülése után tarthatatlanná vált az az érvelés, hogy az Egyesült Államok azért vonult be Irakba, hogy népét felszabadítsa. Felszabadítóknak mondtuk magunkat, de elnyomókká váltunk – mondta.
A sok száz fős hallgatóság hangos helyesléssel fogadta Sorosnak azt a kijelentését, amely szerint Szaddám Huszein rezsimje és Amerika között az a nagy különbség, hogy az utóbbi nyílt társadalom, ahol biztosítják a szólásszabadságot és a szabad választásokat. „Ha nem tetszik nekünk a Bush-kormány politikája, elutasíthatjuk a következő választáson” – mondta Soros György, aki dollármilliókkal támogat olyan civil csoportokat, amelyek Bush elnök leváltásának szükségességéről igyekeznek meggyőzni az amerikai közvéleményt.

Vasárnap, 16-án délután a Bécs melletti Badenben, a Mozartstrasse 15. számú házában szívelégtelenségben meghalt a Kairóban 91 éve (1913. november 3.) született Rökk Marika.

A kislányt nem Marika, hanem Mária Karolina névre keresztelték. És bár az építészmérnök Rökk-papa az időt tájt Egyiptomban dolgozott, valószínű, hogy a Rökk utólag felvett művésznév. Eredetileg Korrer volt a családneve. Kilenc éves korától szerepelt táncosnőként. 1924-ben a család Párizsba ment. Marika Rudkowska tánciskolájába jár. Egy év múlva a párizsi Moulin Rouge-ban spiccszámával lép fel. Majd a Hoffmann-csoport táncos anyacsavarja. Eljut Nat Wayburn kórusgörljeként a Broadwayre, fellép Monte Carlóban is. A karrier Budapesten át folytatódik. Szilágyi László Zsákbamacska című operettjében játszik, és első szerelme lesz a kitűnő operett-librettista. Kiugró a sikere a Fővárosi Nagycirkuszban vendégszereplő Vígszínházi bohóságban, A cirkusz csillagaiban, ahol lóhátról volt műlovarnő-primadonna Jávor Pál partnereként, és még a cirkuszkupolában 12 méter magasan is előadott egy mutatványt. A Bárdos Artúr igazgatta Nagymező utcai Művész Színházban Ralph Benatzky: Egy lány, aki mindenkié operettjében (1936. november 19.) fellép még, de Bús Fekete László cirkuszrevüje Bécsbe áttelepedik a Renzin Zirkusba Spiel in der Menage címmel. Valójában innen kezdődik pályafutása. 1936–1945 között húsz zenés propagandafilm szubrettprimadonája. Ő a második legjobban fizetett UFA-sztár.

Rökk Marika gyors előmenetele a náci hatalomátvételnek köszönhető. 1933 után nemzetközi kölcsönszínekkel tündökölt a német barna filmgyártás: Zarah Leander svéd akcentussal beszélt, Rosita Serano Chiléből érkezett, az elmúlt év végén még 100 évesen (1903. december 5.) frakkban-cilinderben aktív bonviván, Bécs örök Danilója: Johannes Heesters Hollandiából szállított export volt, Rökk Marika pesti egzotikum volt erős akcentusával és paprikás természetével (önérvényesítéséért kiérdemelte a „kollégazabáló” gúnynevet). Előbb a Wintergarden revüiben szerepelt. Hiányt pótoltak a politikai meggyőződésükből elmenekült vagy származásuk miatt letiltott színészek helyén. Goebbels doktor tudta, hogy a náci propaganda számára az egyik legfontosabb művészet a revüfilm. „Die Rökk”, A Rökk lett a nemzeti szocializmus mosolygó oldala.

George Jacoby (1882–1965) zenés rendező, 1936-tól (Heisses Blut) Marika állandó rendezője. Összeházasodnak 1940-ben. Négy év múltán megszületik leányuk Gaby Jacoby, anyja képességeit nélkülöző színésznő. George Jacoby tudta a trükköt: Marika a spulni, amire feltekerték a filmoperettek cselekményszálait. Mindig ő állt a középpontban. Nemcsak állt, hanem forgott, ugrott, spárgázott, piruettezett, tűzről pattant és bokrot ugrott. Felvágott nyelvvel felvágta lábát. Röpült körötte a szoknya. És ahogy múlt az idő: a keringőről és a foxtrottról átváltott a rock ’n rollra és a twistre. A Rökk Marikát magasba emelő táncos boyok idővel mind fiatalabbak lettek: Marika ugyanannyi maradt.

1945-1950: eltiltották a nyilvános szerepléstől, de Ausztriában korábban eltekintettek az ítélettől. 1947-ben fellép a Rudolf Marik igazgatta Raimund Theaterben. A bécsi Neuen Schauspielhausban 1948. március 31.: Marika Rökk és együttese kétórás énekes-táncos műsorral végleg hazatért.

Sorra főszerepelt zenés játékokban, operettekben. Volt Hello Dolly, volt Sylva Varescu a Csárdáskirálynő filmváltozatában (1951), de színpadon is fellépett a címszerepben, átíratva képességeit csillogtató táncos szereppé. A Marica grófnőt több mint 700-szor játszotta. Természetesen a címszerepet, férje rendezésében. Jacoby halála után férjhez ment Fred Raul színészhez. Újból elözvegyülten visszavonult a Bécs melletti Badenben lévő villájába.

Magyar voltát reklámfogásként hangsúlyozta. Sorra beillesztettek filmjeibe néhány temperamentumos magyar nyelvű kitörést. A Kék maszk című operett 1953-as filmváltozatában Rökk pattant tűzről Juliska Varady szerepében, Günther Schwenn örökzölddé lett zöldségét hirdetően énekelte: „Die Juliska, die Juliska, aus Buda-Budapest…” Lehet, hogy járt Budapesten, de 1937-től ötvenöt évig nem játszott hazai színpadon. 1992-ben Kálmán Imre Marica grófnőjével lépett fel a Németh Sándor igazgatta Fővárosi Operettszínházban. A szerelmi bonyodalmakat a III. felvonásban kibonyolító nagynéni szerepét átszabatta magára: az első felvonástól kezdve részt vett a cselekményben, elénekelte az operett slágereit és táncolt. Mindjárt az első felvonásban az akkor 79 éves szubrett-primadonna orosz táncot járt. És nem takarékoskodott energiájával. Nem jelezte kecses trükkökkel, hogy hajdanán tánctudása pótolta énektudását. Mindent beleadott. Tüzes orosz tánccal fejezte be számát, amit még több követett az operett-felújításban. A színfalak mögött oxigénsátorral várták, következő jelenéséig helyrebillenteni vérnyomását, pulzusát. Játékkedve, mesteri szaktudása semmi kívánni valót nem hagyott. Ritka színházi élményt sistergett el az operett-mamut. És nem mamuska volt, hanem szemrevaló, huncut idős hölgy, aki kedvvel csinálja azt, amit egész életében tett, ráadásul néhány este alatt el kellett csábítania személyesen az őt csupán hírből ismerő pesti közönséget. A csábítás sikerült. Rökk diadalmaskodott a színpadon. Talán túl jól sikerült. Nem játszotta végig a kialkudott előadásszámot. Belebetegedett az erőkifejtésbe.

Rökk Marika a Bécsi Volksoperrel eljutott vendégszereplésre a Szovjetunióba is. Ahol a háború alatt is vetítették vidám filmjeit. Herz mit paprika című önéletírásában kitér arra, hogy megvádolták Canaris tengernagy hírszerzőszolgálatának végzett spionsággal. Dunai Péter, a Népszabadság berlini tudósítója tavaly részletesen ismertette Marika kém-múltját: „A Németországban híressé vált, magyar származású énekes-színésznő, a csodaszép Rökk Marika is kémkedett – másik két, akkori dívával, Zarah Leanderrel és Olga Csehovával együtt – a hitleri Németország ellen, állítja egy orosz író-újságíró, Arkagyij Vakszberg. Rökk Marika fontos információs forrása volt a szovjeteknek, mert »közvetlenül hozzáfért kutatási anyagokhoz, információkhoz«. Arra a kérdésre, hogy milyen – feltehetően műszaki-haditechnológiai – információkhoz juthatott, és azok felismeréséhez, megjegyzéséhez, továbbításához megvolt-e a megkívánt képessége, képzettsége, a Vakszberg-kutatások nem adnak választ.”

Múlt nyáron – közeledvén 90. születésnapja – szerettem volna a Mestersége színész-sorozatban beszélgetni a frissemlékezetű és a kényes kérdéseket gyorsan kiparírozó primadonnával. Telefonon ígéretet tett. A Magyar Televízió azonban nem tudott pénzt keríteni a forgatáshoz. Nem Rökk gázsijáról volt szó, nem volt kapacitásuk rá. Az egyik kereskedelmi televíziót érdekelte a Rökk-beszélgetés, de nehézségek mutatkoztak a szervezésben. Közben megünnepelte Ausztria és az operett-világ 90. születésnapját. A 91. születésnapjáig már nem tudta megvárni a magyar tévéseket. Vasárnap délután befejezte életét az utolsó nagy operettprimadonna. Szabatosabban az utolsó előtti, mert Eggerth Márta 92 évesen még él New Yorkban.

 A magyar könyvkiadók és terjesztôk egyesülete 1795-tôl létezik
Bármilyen hihetetlen, a könyvhetet szervezô Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülete a kontinens egyik legrégebbi szakmai társulása: elsô jogelôdje, a Pesti Könyvárusok Grémiuma 1795-ben kezdte meg m?ködését. Alapítása így fél évszázaddal elôzte meg a Magyar Tudományos Akadémiáét. A hazai könyvesek céhe 1878-ban vette fel a Magyar Könyvkereskedôk Egylete elnevezést, amit 1919-ben Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedôk Országos Egyesületére módosítottak. A második világháború után Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedôk Országos Egyesülete néven m?ködtek, egészen 1952-ig, ekkor a hatalom – a többi önszervezôdô társadalmi mozgalomhoz hasonlóan – a könyvszakma érdekvédelmi szervezetének tevékenységét is betiltotta. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülése 1968-ban alakulhatott újjá, onnantól fokozatosan nyerte vissza függetlenségét az államtól. 1998-ban társult tagként, 2001-ben pedig már teljes jogú tagként nyertek felvételt az Európai Könyvkereskedôk Szövetségébe (European Booksellers Federation), valamint az Európai Könyvkiadók Szövetségébe (Federation of European Publishers). A hazai könyvpiac produktumainak 92 százalékát elôállító és megjelentetô cégek alkotta önkéntes társulásnak jelenleg 140 tagja van.

"A Vörösmarty téri irodaház építkezési munkálatai miatt a könyvhét hagyományos helyszínén 30-35 pavilonnal kevesebbet tudnánk felállítani – számolt be lapunknak Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének (MKKE) elnöke az eseménnyel kapcsolatos legfontosabb változásról. – Az V. kerületi önkormányzat szerencsére mellénk állt, s így kísérleti jelleggel átköltözünk a bazilika előtt nemrégiben megújult Szent István térre. A váltást akár kockázatosnak is nevezhetném, hiszen a hagyomány nagy úr, de ezt a lépést előbb-utóbb mindenképpen meg kellett volna tennünk. Az új helyszínen 131 pavilont tudunk majd felállítani, szemben az előző évi 108-cal. A 75. könyvhétre ünnepi műsorral, 350 könyvújdonsággal és több mint 1200 dedikálással készülünk, a rendezvényt Szabó Magda Kossuth-díjas író nyitja meg. Hagyományosan ugyanezen a napon, június 3-án adjuk át a Szép Magyar Könyv 2003 díjait is."
Újdonság, hogy idén a könyvhéttel egy időben, június 4-e és 6-a között rendezik meg a Gyermekkönyvnapokat, ennek 34 pavilonját és színpadát a Vörösmarty téren állítják fel. A júniusi programsorozatnak idén újabb helyszíne lesz a Móricz Zsigmond körtér, ahová újbudai ünnepi könyvhét néven a XI. kerületi önkormányzat a MKKE-vel közösen szervez programokat. A XI. kerület, Újbuda önkormányzata hagyományteremtő céllal csatlakozik az év legnagyobb könyvünnepéhez azzal, hogy a körtéren felállított húsz pavilont június 3-a és 6-a között ingyenesen bocsátja a könyvkiadók és a könyvkereskedők rendelkezésére – tudtuk meg Domonkos Csabától, az önkormányzat sajtóreferensétől. A kerület vezetőségének hosszú távú terve, hogy az ehhez hasonló, kiemelt fontosságú helyi rendezvényekkel egészen a Móricz Zsigmond körtérig húzzák ki a belváros határát. A könyvárusítás és a könyvbemutatók mellett a szervezők zenés és irodalmi műsorokat, dedikálásokat is terveznek a négy napra. Az ünnepi könyvhét újbudai vonatkozása, hogy a rendezvény ötletgazdája, Supka Géza 1920–1944 között a XI. kerületben, a Bocskai út 23. szám alatti épületben lakott. 1929-ben az ő kezdeményezésére rendezték meg először az Európában egyedülálló hagyományokra visszatekintő könyvhetet. Június 2-án Lillafüreden az ő tiszteletére helyeznek el emléktáblát. A fentiek mellett június 4-e és 6-a között a IX. kerület is megrendezi a maga könyvünnepét a Ráday utcában. Az óbudai főtérre a helyi önkormányzat szervez könyves programokat, továbbá a Mátyás-templom előtti Szentháromság téren és az Andrássy úti Írók Boltja mellett is találunk majd könyvsátrakat. Ünnepi könyvhetet rendeznek mintegy félszáz vidéki városban: ezek közül Balatonfüred lesz új helyszín, ahol a Tagore sétány közelében elsősorban határon túli magyar írók műveivel találkozhatnak az érdeklődők. A Balaton-parti rendezvényt Tolnai Ottó író, költő, műfordító nyitja meg.

Számok, adatok a könyvpiacról
A hazai vásárlók 2003-ban összesen 56,8 milliárd forintot költöttek könyvekre. A forgalom növekedése az elôzô évhez képes 5,8 százalékos volt. A szépirodalom kategóriájába sorolható m?vek 9,8 milliárd forintos forgalma a tavalyi piac 17,2 százalékát jelentette (az ismeretterjesztô könyvek 26,2, a nyelvkönyvek 25,3, a szakkönyvek és felsôoktatási segédanyagok 20,6, a gyermek- és ifjúsági könyvek 9,2, a CD-ROM-ok 4,7, az importkönyvek 7 százalékkal részesültek a 2003-as összforgalomból). Az elmúlt esztendôben folytatódott a könyvpiac koncentrációja: az összforgalom 54,6 százalékát 14 cég produkálta. A külföldi tulajdonú könyvkiadók magyarországi piacrészesedése 23,6 százalék volt. Az átlagos példányszámok évrôl csökkennek, 2003-ban 4458, tavaly már csak 3544 példányban jelentek meg az új könyvek. (forrás: MKKE)

Tóth Tamás

      – Ne úgy tekintsetek erre a mai találkozóra, hogy “egy előadásra jöttem”. Sokkal inkább így: “mi történhet velemő” Mégpedig nem a messzi jövőben, hanem belátható időn belül – e szavakkal fogadta hallgatóit Kolozsváron a tudós, aki kihalófélben levő kelet-ázsiai kultúrák átmentésével, újjáélesztésével foglalkozik.
      A magyar oktatásra nem a román állam jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem a saját minősége. Benedek szerint, ami ma nálunk történik, megdöbbentően hasonlít arra a folyamatra, amelynek előrehaladottabb stádiumait évtizedek óta kíséri figyelemmel. Bizonyos szindrómák Erdélyben is jelentkeznek már. Az egyik fő probléma ezzel a jelenséggel, hogy amikor a közösségben tudatosul, hogy miről van szó, már visszafordíthatatlan a folyamat – magyarázta a szakértő a kolozsvári Apáczai Líceum dísztermében egyetemista hallgatóságának.

      Ilyen még nem volt
      A professzor véleménye szerint Románia belépése az EU-ba már eldöntött dolog. A dátum pedig égetően közeli. A nyugati kancelláriákon és az irányadó gazdasági körökben ezt tényként kezelik, s ekképp készülnek rá. A következő időszakra óriási tőkeinfúzió várható, ez – az előadó feltételezése szerint – az átlagfizetéseket 450–600 eurós szintre fogja emelni öt-hat éven belül! A piacképes tudás felértékelődik, a nem piacképes tudás teljesen értéktelen lesz.
      Aki nem rendelkezik megfelelő tudással, alulmarad, mégpedig nem a nemzetiségi elnyomás miatt. Erre a változásra (az eddigi agresszív nemzeti elnyomás helyét egy másfajta veszély veszi át) a mai erdélyi magyar társadalom nincs felkészülve. Értelmetlen dolog lenne történelmi analógiákra támaszkodó optimizmus ködében tévelyegni (“a török-tatár pusztítást is túléltük, a szocializmust is, ezt is kibírjuk majd valahogy”), mert ilyen még nem volt.
      Az elérhető közelségbe kerülő jólétet senki sem fogja elutasítani, sőt elnyeréséért mindent megtesz majd. Ha ebben a folyamatban visszahúzza az egyént, hogy történetesen a magyar kultúrkörbe tartozik, akkor ez utóbbiról fog lemondani. Ez már folyamatban van, csak észre kell vennünk – mondta.

      A névjegyjellegű egyetemi diploma
      A diplomának, amellyel az egyetemről kilépsz, annyi szerepe lesz, mint ma egy névjegykártyának: belépőcédulává válik. A multiknak mindegy, román vagy-e vagy magyar, és az is másodlagos kérdés, hogy mi áll az okleveleden. Ha valahol el akarsz majd helyezkedni, sokkal fontosabb lesz, hogy milyen munkahelyen és mit dolgoztál korábban. Az ajánlóleveleket mindenhol kérni fogják.
      Mielőtt tanulni kezdesz, fel kell majd tenned magadnak néhány kérdést: Mire vagyok én jóő Mennyire tudom én eztő Kell-e ez valakinekő Meg fogja valaki fizetni a tudásomatő Ha a válasz igen, akkor minden rendben van. Ha nem, akkor bajban vagy.

      A jólét és a tanárok
      A pénzzel további gondok adódhatnak – fejtegette az előadó –, tény, hogy a tanárokat ma nagyon alulfizetik, és bérezésük a közeljövőben sem lesz rendesebb. Azon túl, hogy kevés a magyar egyetemi oktató, ez is oka annak, hogy sokan több intézményben is tanítanak. Az órákra fel is kell készülni; két helyre már nehéz jól felkészülni, háromra lehetetlen.
      Az állami egyetemeken általában könnyebben megoldható, hogy a tanár ellógja az óráit. Voltak, akik meg is tették. Miután rájöttek, hogy az adminisztráció nem reagál, még többet lógtak. Olyan eset is volt, amikor valaki teljes félévben egyetlen órát sem tartott meg, közben a fizetést természetesen felvette. Mindez a román szakokon is megesik, nemcsak a mi gondunk. De őket nem fenyegeti az asszimiláció.
      A magyar oktatásra nem a román állam jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem a saját minősége. Már előfordul, hogy a magyar diák nem azért tanul román szakon, mert a magyar nem létezik, hanem azért, mert ott színvonalasabb az oktatás. A Babeő–Bolyai Tudományegyetemen Kolozsváron megtörtént, hogy menet közben egy egész évfolyam iratkozott át a román szakra.
      A tanár nem tehetné meg, hogy felkészületlenül jön órára, ha a diák ezt nem tőrné el. Én diákként még örültem, ha lóghattam, de most más a helyzet, ez egy másik kor. Ha a leendő elhelyezkedésedre gondolsz, amikor valahova felvételizel, akkor világos, hogy nem töltheted fölöslegesen az időt. Ráadásul az egyetemisták fele ma már tandíjfizető. Ha az órákat nem tartják meg, az lopás.
      Amennyiben ez megtörténik, tiltakozni kell. Ha egy húsztagú csoportból csak hárman fizetősek, akkor is éppoly jogosan várják el, hogy a pénzükért kapjanak is valamit. De a tandíjmentes helyekre bejutottak is (illetve a szüleik) komoly anyagi áldozatot hoznak azért, hogy elvégezhessenek egy egyetemet.
      – Jogaitok vannak, de élnetek is kell velük – hangzott el az előadáson. Az előadást szervező Centurion Társaság nevében szólva az antropológus kutató közölte: diákdiktatúra bevezetéséről szó sincs, biztos abban, hogy a tanárok nagy részét jó belátásra lehet bírni (a társaság ezért közvetítést és diák-érdekvédelmi feladatokat is vállal).

      Fenyegetésben
      Ismert tétel: ha egy kultúrát agresszívan fenyegetnek, akkor kialakul a dac is, az erős nemzeti érzés, amely az ellenállást, a fennmaradást segíti. Ám ha a veszélyérzet lankad, a dac is alábbhagy. Másfelől minden kultúra addig életképes, amíg van gazdasági felhajtó ereje. Ha ez megszűnik, a nemzeti érzés szentimentális bóvlivá válik. Az erdélyi magyar kultúrát ma már nem az agresszív román nacionalizmus fenyegeti.
      Az uniós csatlakozás közeledtével a románságot egyre inkább a saját problémái kezdik majd foglalkoztatni, a magyar közösség lassan (szinte) mindent meg fog kapni, amit követel magának. A kérdés az, lesz-e, aki éljen vele. A magyar iskolahálózat akadályoztatása is csökken majd, ám önmagától fog elsorvadni ez az intézményháló, ha nem tud versenyképes tudást nyújtani, ha nem lesz majd érdemes magyarul tanulni.
      Jogos a kérdés, lehetséges-e az egész középiskolai oktatást gyökeresen megreformálni. Erre természetesen szükség lenne, de a mi közösségünknek nincs ideje a várakozásra. Versenyképes tudást nyújtani képes oktatói rétegünk nincs, és azt a hiányt, amely manapság is termelődik, kb. két egyetemi generáció felnövése után fogjuk igazán érzékelni (a generációs cikluson kb. 4-5 évet értünk, ennyi idő kell egy diploma megszerzéséhez) – mondta dr. Benedek. Akkor azonban már késő lesz cselekedni. Az elkövetkező 8-9 év során mindenképp a meglévő oktatási rendszerre kell támaszkodni.
      A Georgia Egyetemen saját tesztelési módszert dolgoztunk ki, amely nagyon eredményesen működik. Ezt szeretném itthon is meghonosítani. Társadalmi összefogásra van szükség, nagyon sok embert kell megmozgatnunk, számításaim szerint körülbelül 500 ezres tömeget. Talán hihetetlennek tűnik, de megvalósítható. Akár az én elgondolásaim szerint, akár más módon, de cselekedni kell, ugyanis az erdélyi magyar kultúra ma sokkal rosszabb helyzetben van, mint ahogyan sokan vélik.

      Titanic-szindróma
      A Titanic utasainak 90%-a azt hitte, egy ekkora hajó nem süllyedhet el. Amikor a Titanic nekiütközött a jéghegynek, az utasok többsége nem fogta fel, miről van szó. A mi esetünkben az ütközés épp folyamatban van. A jéghegyet globalizációnak hívják – fejtegette az antropológus. A kultúra akkor hal meg, amikor olyan jelenségekkel szembesülünk, mint például Temesváron: a magyar gyerekek a magyar nyelvő bábszínházi előadás után az utcán egymással románul beszélnek. Hasonló megtörténik már néhány kolozsvári külvárosi iskolában is: magyar gyerekek a magyar nyelvű oktatás szünetében egymással románul beszélnek. Ezért természetesen nemcsak az iskolai oktatás, de az otthoni nevelés és a környezet is okolható.
      Jellemző, hogy az oktatás átalakításának az ügye átkerült a pedagógusoktól a politikusok (jelen esetben az RMDSZ) kezébe. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint ez véget nem érő tárgyalásokat, megbeszéléseket eredményez, ahol sohasem születik határidős döntés. Az, hogy egy népcsoport az ilyen jellegű problémák orvoslását a politikusoktól várja, tünete csupán hanyatlásának.
      Névjegy
      Dr. Benedek Dezső 1950-ben született Kolozsváron. A Báthory Líceum (akkori nevén: 3-as számú Elméleti Líceum) diákja volt 1967-ig, amikor kicsapták az iskolából, miután a román osztályok betelepítése ellen tiltakozásra buzdította társait. 1972-ben végzett a Babeő–Bolyai Tudományegyetemen, angol-német szakon. 1978-ban hagyta el az országot, az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le, ahol kulturális antropológiát és összehasonlító irodalmat tanult. Az ősök éneke című doktori dolgozatát a Penssylvania Egyetemen védte meg. Terepmunkájának részeként négy évet töltött egy ausztronéziai törzs körében. Kulturális újjáélesztési munkát itt, valamint Kelet-Timorban és a Fülöp-szigeteken végzett. 1980 és 1982 között a Tajvani Egyetemen cserekutatói programban vett részt. Középiskolásként tanult meg japánul, romániai egyetemi évei alatt a kínait és a vietnámit sajátította el, összesen 18 nyelven beszél. Jelenleg a Georgia Állami Egyetem előadótanáraként kulturális antropológiát és kelet-ázsiai nyelveket, valamint összehasonlító irodalmat tanít. A londoni székhelyű Humanitad Alapítvány kulturális igazgatója.